Dániel 4
1 Nabukodonozor király minden népnek, nemzetnek és nyelveknek, a kik az egész földön lakoznak, mondá: Békességetek bőséges legyen!
Si Nabucodonosor ang hari, alang sa tanang mga katawohan, mga nasud, ug mga pinulongan, nga nanagpuyo sa tibook nga yuta: Ang pakigdait modagaya kaninyo.
2 A jeleket és csudákat, a melyeket cselekedett velem a felséges Isten, illendő dolognak tartom megjelenteni.
Gipakaayo kanako ang pagpakita sa mga timaan ug sa mga kahibulongan nga kanako gibuhat sa Halangdon Uyamut nga Dios.
3 Mely nagyok az ő jelei és mely hatalmasak az ő csudái! az ő országa örökkévaló ország és az ő uralkodása nemzedékről nemzedékre száll.
Pagkadagku sa iyang mga timaan! ug pagkagamhanan sa iyang mga kahibulongan! ang iyang gingharian mao ang gingharian nga walay katapusan, ug ang iyang dominio nagagikan sa kaliwatan sa kaliwatan.
4 Én Nabukodonozor békében valék az én házamban, és virágzó az én palotámban.
Ako, si Nabucodonosor, nagpahulay sulod sa akong balay ug nagamauswagon sa akong palacio.
5 Álmot láték és megrettente engem, és a gondolatok az én ágyamban, és az én fejemnek látásai megháborítának engem.
Nakita ko ang usa ka damgo nga nakapahadlok kanako; ug ang mga hunahuna diha sa akong higdaanan ug ang mga panan-awon sa akong ulo nakasamok kanako.
6 És parancsolatot adék, hogy hozzák előmbe Babilonnak minden bölcsét, hogy az álom jelentését tudassák velem.
Busa gihimo ko ang usa ka sugo nga ang tanang mga tawong manggialamon sa Babilonia dad-on sa akong atubangan, aron ipahibalo nila kanako ang kahulogan sa damgo.
7 Akkor bejövének az írástudók, varázslók, Káldeusok és jövendőmondók; és én elbeszélém nékik az álmot, de az értelmét nem jelentették meg nékem.
Unya ming-abut ang mga mago, ang mga maglalamat, ang mga Caldeahanon, ug ang mga mulo-manalagna; ug akong gisugilon kanila ang damgo; apan sila wala makapadayag kanako sa kahulogan niini.
8 Végezetre bejöve elém Dániel, a kinek neve Baltazár, mint az én istenemnek neve, és a kiben a szent isteneknek lelke van, és elmondám néki az álmot.
Apan sa katapusan si Daniel mianhi sa akong atubangan, kansang ngalan mao si Beltsasar, sumala sa ngalan sa akong dios, ug kaniya anaa ang espiritu sa mga balaang dios: ug sa iyang atubangan gisugilon ko ang damgo, sa pag-ingon:
9 Baltazár, az írástudók elseje, tudom, hogy a szent isteneknek lelke van benned, és semmi titok sem homályos előtted, az én álmom látásait, a miket láttam, és azoknak jelentését beszéld el.
Oh Beltsasar, pangulo sa mga mago, tungod kay ako nasayud nga ang espiritu sa mga balaang dios anaa kanimo, ug walay tinago nga nagasamok kanimo, suginli ako sa mga panan-awon sa akong damgo nga akong nakita, ug ang kahulogan niini.
10 Az én fejem látásai az én ágyamban ezek voltak: Látám, hogy ímé, egy fa álla a föld közepette, és annak magassága rendkivüli volt.
Nan, mao kini ang mga panan-awon sa akong ulo didto sa akong higdaanan: Ako nakakita, ug, ania karon, ang usa ka kahoy sa taliwala sa yuta; ug ang iyang kahabugon taas kaayo.
11 Nagy volt a fa és erős, és magassága az égig ért, és az egész föld széléig volt látható.
Ang kahoy mitubo, ug nagmalig-on, ug ang kahabugon niini miabut ngadto sa langit ug kini makita hangtud sa kinatumyan sa tanang yuta:
12 Levelei szépek és gyümölcse sok, és táplálék vala rajta mindeneknek; alatta árnyékot talála a mező vada, és ágain lakozának az ég madarai, és róla evék minden élő.
Ang iyang mga dahon matahum, ug daghan man ang mga bunga niini, ug kini kalan-on alang sa ngatanan: ang mga hayupan sa kapatagan nanagpasilong sa ilalum niya, ug ang mga langgam sa kalangitan nagapuyo sa mga sanga niini, ug ang tanang unod ginapakaon gikan niana.
13 Látám fejem látásaiban az én ágyamban, és ímé: egy Vigyázó és Szent szálla alá az égből;
Nakita ko sa mga panan-awon sa akong ulo ibabaw sa akong higdaanan, ug, ania karon, ang usa ka magbalantay ug usa nga balaan mikunsad gikan sa langit;
14 Erősen kiálta, és így szóla: Vágjátok ki a fát és vagdaljátok le az ágait, rázzátok le leveleit és hányjátok szét gyümölcseit, fussanak el a vadak alóla, és a madarak az ő ágairól.
Siya misinggit sa makusog, ug miingon niini: Tag-a ang kahoy ug putla ang mga sanga, uyoga ang iyang mga dahon, ug kataga ang iyang mga bunga: papahawaa ang mga mananap sa ilalum niya, ug ang mga langgam gikan sa iyang mga sanga:
15 De gyökerének törzsökét hagyjátok meg a földben, és vas és ércz lánczokba verve a mező füvén; égi harmattal öntöztessék, és a barmokkal legyen része a föld füvében.
Bisan pa niini, ibilin ang tuod sa iyang mga gamut diha sa yuta, bisan pa uban ang usa ka pikit nga puthaw ug tumbaga, sa mahumok nga balili sa kapatagan; ug ipahumod kini sa yamog sa langit: ug ang iyang bahin ipauban sa mananap diha sa balili sa yuta:
16 Az ő emberi szíve változzék el, és baromnak szíve adassék néki, és hét idő múljék el felette.
Pailisi ang iyang kasingkasing gikan sa kasingkasing sa tawo, ug hatagi siya sa kasingkasing sa usa ka mananap; ug ipaagi kaniya sa ingon niini sa makapito.
17 Vigyázók határozatából van ez a rendelet, és a Szentek parancsolata ez a végzés, hogy megtudják az élők, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és a kinek akarja, annak adja azt, és az emberek között az alábbvalót emeli fel arra.
Ang maong hukom sugo man sa mga magbalantay, ug ang pagpangayo pinaagi sa pulong sa mga balaan; sa tuyo nga ang mga buhi managpakaila nga ang Labing Halangdon Uyamut nagadumala sa gingharian sa mga tawo, ug nagahatag niana kang bisan kinsa nga iyang hiuyonan, ug nagapahaluna niana sa labing ubos sa mga tawo.
18 Ezt az álmot láttam én, Nabukodonozor király, és te, Baltazár, mondd meg annak értelmét; mivelhogy az én országomnak egyetlen bölcse sem tudta nékem megmondani a jelentését; de te tudod, mert szent isteneknek lelke van benned.
Kining damgoha nakita ko, ako nga si hari Nabucodonosor. Ug ikaw, Oh Beltsasar, ipahayag mo ang iyang kahulogan sanglit ang tanang mga tawo nga manggialamon sa akong gingharian dili makahimo sa pagtug-an kanako sa kahulogan: apan ikaw makahimo man; kay ang espiritu sa balaan nga mga dios anaa kanimo.
19 Ekkor Dániel, a kinek neve Baltazár, közel egy óráig rémüldözék, és az ő gondolatai háboríták őt. Szóla a király, és monda: Baltazár, az álom és annak jelentése meg ne rettentsenek téged! Felele Baltazár, és monda: Uram, az álom szálljon a te gyűlölőidre, a magyarázata pedig a te ellenségeidre!
Unya si Daniel, kansang ngalan mao si Beltsasar, nahimong amang sa makadiyut, ug ang iyang mga hunahuna naglibug kaniya. Ang hari mitubag ug miingon: Beltsasar, ayaw palibug sa damgo kun sa iyang kahulogan. Si Beltsasar mitubag ug miingon: Itugot unta ginoo ko, nga ang damgo alang kanila nga nagadumot kanimo, ug ang kahulogan niini ngadto sa imong mga kabatok.
20 A fa, a melyet láttál, a mely nagy és erős volt, és a melynek magassága az eget érte és ellátszék az egész földre;
Ang kahoy nga imong nakita, nga mitubo, ug nga malig-on, kansang kahabugon miabut sa langit, ug makita sa tanang dapit sa kalibutan;
21 És levelei szépek, gyümölcse pedig sok, és táplálék rajta mindeneknek; alatta tartózkodék a mező vada, és ágain az égi madarak lakozának:
Kansang mga dahon matahum, ug ang bunga niya daghanan, ug siya kalan-on sa ngatanan; nga sa ilalum niya ang mga mananap sa kapatagan nagapuyo, ug sa kang kansang mga sanga ang mga langgam sa kalangitan nagabutang sa ilang mga puloy-anan:
22 Te vagy az, oh király, a ki nagygyá és erőssé lettél, a kinek nagysága megnövekedék és fölér az égig, és hatalmad a föld végéig.
Mao man kini ikaw, Oh hari, ang mitubo ug nahimong malig-on; kay ang imong pagkadaku mitubo, ug miabut sa langit, ug ang imong dominio ngadto sa kinatumyan sa yuta.
23 Hogy pedig láta a király Vigyázót és Szentet leszállani az égből, és azt mondá: Vágjátok le a fát és pusztítsátok el azt; de gyökereinek törzsökét a földben hagyjátok, és vas és ércz lánczokba verve a mező füvén, és égi harmattal öntöztessék és a mezei barmokkal legyen része, a míg hét idő múlik el felette;
Ug sanglit ang hari nakakita usa ka magbalantay ug usa nga balaan nga mikunsad gikan sa langit, ug nagaingon: Tumbaha ang kahoy, ug laglaga siya: apan ibilin ang tuod sa mga gamut niana diha sa yuta, bisan uban ang usa ka pikit nga puthaw ug tumbaga, sa mahumok nga balili sa kapatagan; ug humda sa yamog sa langit, ug ang iyang bahin ipauban sa mga mananap sa kapatagan, hangtud nga ipaagi ibabaw kaniya sa makapito;
24 Ez a jelentése, oh király, és a felséges Isten végezése ez, a mely bekövetkezik az én uramra, a királyra,
Mao kini ang kahulogan, Oh hari, ug mao kini ang sugo sa Halangdon Uyamut nga gipakanaug batok sa akong ginoo nga hari.
25 És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a te lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és égi harmattal öntöznek téged, és hét idő múlik el feletted, mígnem megérted, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja.
Nga ikaw pagaabugon gikan sa mga tawo, ug ang imong puloy-anan igatipon sa mga mananap sa kapatagan, ug mapugos ka sa pagkaon sa balili sama sa mga vaca, ug mahumod ikaw sa yamog sa langit, ug makapito ipaagi kana kanimo, hangtud makaila ikaw nga ang Halangdon Uyamut nagahari sa gingharian sa mga tawo, ug nagahatag niini kang bisan kinsa nga iyang hing-uyonan.
26 Hogy pedig mondák, hogy a fa gyökereinek törzsökét hagyják meg: országod megmarad néked, mihelyest megismered, hogy az Ég uralkodik.
Ug sanglit nga sila nagsugo sa pagpabilin sa tuod sa mga gamut sa kahoy; ang imong gingharian magapabilin gayud kanimo, sa tapus ikaw makaila nga ang kalangitan nagahari diay.
27 Azért, oh király, az én tanácsom tessék néked, és vétkeidtől igazság által szabadulj és a te hamisságaidtól a szegényekhez való irgalmasság által. Így talán tartós lesz a békességed.
Tungod niini, Oh hari, dawata ang akong tambag, ug putla ang imong mga sala pinaagi sa pagkamatarung, ug lugtasa ang imong mga pagkadautan pinaagi sa pagpakita ug kalooy sa mga kabus; kong ugaling palungtaron mo ang imong kalinaw.
28 Mindez betelék Nabukodonozor királyon.
Kining tanan midangat kang hari Nabucodonosor.
29 Tizenkét hónap mulva a babiloni királyi palotán sétála.
Sa tapus sa napulo ug duha ka bulan, siya nagalakaw didto sa palacio nga harianon sa Babilonia.
30 Szóla a király és mondá: Nem ez-é ama nagy Babilon, a melyet én építettem királyság házának, az én hatalmasságom ereje által és dicsőségem tisztességére?
Ang hari misulti ug miingon: Dili ba kini mao ang dakung Babilonia, nga akong gitukod aron mahimong puloy-anan nga harianon, pinaagi sa kusog sa akong gahum ug alang sa dungog sa akong pagkahalangdon?
31 Még a szó a király szájában volt, a mikor szózat szálla le az égből: Néked szól, oh Nabukodonozor király, a birodalom elvétetett tőled.
Sa diha pa ang pulong sa baba sa hari, may usa ka tingog nga nahulog gikan sa langit, nga nagaingon: Oh hari nga Nabucodonosor, kanimo ginapamulong: Ang gingharian mibulag kanimo.
32 És kivetnek téged az emberek közül, és a mezei barmokkal lesz a lakozásod, és füvet adnak enned, mint az ökröknek, és hét idő múlik el feletted, a míg megesméred, hogy a felséges Isten uralkodik az emberek birodalmán, és annak adja azt, a kinek akarja.
Ug ikaw pagaabugon gikan sa mga tawo; ug ang imong puloy-anan igatipon sa mga mananap sa kapatagan: mapugos ka sa pagkaon sa balili sa mga vaca; ug sa makapito ipaagi kanimo kini, hangtud ikaw makaila nga ang Halangdon Uyamut nagahari sa gingharian sa mga tawo, ug nagahatag niini kang bisan kinsa nga iyang hing-uyonan.
33 Abban az órában betelék a beszéd Nabukodonozoron: és az emberek közül kivetteték, és füvet evék mint az ökrök, és égi harmattal öntözteték az ő teste, mígnem szőre megnöve, mint a saskeselyű tolla, és körmei, mint a madarakéi.
Sa maong takna natuman ang butang diha kang Nabucodonosor; ug siya giabog gikan sa mga tawo, ug mikaon sa mga balili sama sa mga vaca, ug ang iyang lawas nahumod sa yamog sa langit, hangtud ang iyang buhok mingtubo ingon sa mga balhibo sa mga agila, ug ang iyang mga kuko ingon sa mga kulamoy sa mga langgam.
34 És az idő elteltével én, Nabukodonozor, szemeimet az égre emelém, és az én értelmem visszajöve, és áldám a felséges Istent, és dícsérém és dicsőítém az örökké élőt, kinek hatalma örökkévaló hatalom és országa nemzedékről-nemzedékre áll.
Ug sa katapusan sa mga adlaw, ako, si Nabucodonosor miyahat sa akong mga mata paingon sa langit, ug ang akong salabutan nahiuli kanako, ug gihimaya ko ang Halangdon Uyamut, ug gidayeg ko ug gipasidunggan ko siya nga buhi sa walay katapusan; kay ang iyang dominio mao ang walay katapusan nga pagmando, ug ang iyang gingharian gikan sa kaliwatan ngadto sa kaliwatan:
35 És a föld minden lakosa olyan mint a semmi; és az ő akaratja szerint cselekszik az ég seregében és a föld lakosai között, és nincs, a ki az ő kezét megfoghatná és ezt mondaná néki: Mit cselekedtél?
Ug ang tanang mga pumoluyo sa yuta gipangisip nga walay nahot: ug siya nagabuhat sumala sa iyang kabubut-on diha sa mga panon sa langit, ug taliwala sa mga pumoluyo sa yuta; ug walay makapugong sa iyang kamot, kun makasulti kaniya: Unsay imong ginabuhat?
36 Abban az időben visszatére hozzám az én értelmem, és országom dicsőségére az én ékességem, és méltóságom is visszatére hozzám, és az én tanácsosaim és főembereim fölkeresének engem, és visszahelyeztettem az én országomba, és rendkívüli nagyság adatott nékem.
Sa maong panahon ang akong salabutan nahiuli kanako; ug tungod sa himaya sa akong gingharian, ang akong pagkahalangdon ug kahayag nanghiuli kanako; ug ang akong mga magtatambag ug ang akong mga kadagkuan nanagpangita kanako; ug ako napahamutang sa akong gingharian, ug ang labaw kaayo nga kadungganan gidugang pa kanako.
37 Most azért én, Nabukodonozor, dicsérem, magasztalom és dicsőítem a mennyei királyt: mert minden cselekedete igazság, és az ő utai ítélet, és azokat, a kik kevélységben járnak, megalázhatja.
Karon ako, si Nabucodonosor, nagadayeg ug nagabayaw ug nagapasidungog sa Hari sa langit; kay ang tanan niyang mga buhat kamatuoran man, ug ang iyang mga dalan lonlon justicia; ug mahimo niya nga pagapaubson kadtong nagalakat sa pagpalabi-labi.
