Dániel 12
1 És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.
“Ngalesosikhathi uMikhayeli, umbusi omkhulu olinda abantu bakini, uzavela. Kuzakuba khona isikhathi sokuhlukumezeka okungazange kube khona kulokhu kwadabuka izizwe kuze kube yiso. Kodwa kulesosikhathi abantu bakini bonke labo abalamabizo azafunyanwa elotshiwe encwadini bazahlengwa.
2 És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.
Izixuku lezixuku zabaleleyo othulini lomhlaba bazavuka; abanye baye ekuphileni okungapheliyo, abanye baye ehlazweni lokunengeka okungapheliyo.
3 Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.
Labo abahlakaniphileyo bazakhazimula njengokubenyezela kwamazulu, lalabo abaholela abanengi ekulungeni, bazakhazimula njengezinkanyezi okwanini lanini.
4 Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.
Kodwa wena Danyeli, vala ungcine amazwi omgoqwancwadi kuze kube yisikhathi sokucina. Abanengi bazakuya lapha lale ukwandisa ulwazi.”
5 És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján.
Kwathi mina, Danyeli, ngakhangela, ngabona khonapho phambi kwami kumi abanye ababili, omunye ngakuleli ikhumbi lomfula lomunye ngakuleliyana ikhumbi.
6 És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?
Omunye wabo wathi emuntwini owayegqoke ilineni owayengaphezulu kwamanzi omfula, “Kuzakuba yisikhathi esingakanani zingakenzakali izinto lezi eziyisimanga na?”
7 És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.
Indoda eyayigqoke ilineni, eyayiphezulu kwamanzi omfula yaphakamisela isandla sayo sokunene lesandla sayo sokhohlo ezulwini, ngayizwa ifunga ngaye ohleziyo laphakade, isithi, “Kuzakuba ngokwesikhathi, izikhathi lengxenye yesikhathi. Lapho amandla abantu abangcwele eseze afohlozwa, zonke lezi izinto zizapheleliswa.”
8 Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?
Ngezwa, kodwa kangizwisisanga. Yikho ngabuza ngathi, “Nkosi yami, pho sizaba yini isiphetho sakho konke lokhu na?”
9 És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.
Waphendula wathi, “Zihambele, Danyeli, ngoba amazwi asevaliwe ananyekwa kuze kube sekucineni kwesikhathi.
10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,
Abanengi bazahlanjululwa, bangabi latshatha njalo bacolisiswe, kodwa abagangileyo bazaqhubeka begangile. Kakho kwababi ozazwisisa, kodwa labo abahlakaniphileyo bazazwisisa.”
11 És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.
Kusukela ngesikhathi kusaliswa umhlatshelo wansuku zonke, sekumiswe amanyala abanga incithakalo, kuzakuba lensuku eziyinkulungwane lamakhulu amabili lamatshumi ayisificamunwemunye.
12 Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.
Ubusisiwe lowo okulindelayo njalo akufice ukucina kwensuku eziyinkulungwane lamakhulu amathathu alamatshumi amathathu lanhlanu.
13 Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.
“Kodwa wena, zihambele nje kuze kube sekucineni. Uzaphumula, besekusithi ekucineni kwensuku uzavuka ukuba wamukele elakho ilifa olabelweyo.”
