Dániel 12
1 És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.
And at that time shall Michael arise, the great prince that standeth up for the sons of thy people; and there shall be a time of trouble, such as never was since there was a nation even to that time; and at that time shall thy people be delivered, every one that is found written in the book.
2 És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.
And many of them that sleep in the dust of the earth shall awake, some to everlasting life, and some to shame, to everlasting contempt.
3 Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.
And they that are wise shall shine as the brightness of the firmament; and they that turn the many to righteousness, as the stars for ever and ever.
4 Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.
But thou, Daniel, shut up these words, and seal this book even to the time of the end. Many shall run eagerly through it, and much knowledge shall be gained.
5 És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján.
And I Daniel looked, and behold, two others stood there, one on this side of the bank of the river, and the other on that side of the bank of the river.
6 És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?
And one of them said to the man clothed in linen, who was upon the waters of the river, How long shall it be to the end of these wonders?
7 És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.
And I heard the man clothed in linen, who was upon the waters of the river, and he lifted up his right hand and his left hand to heaven, and swore by Him that liveth forever, that in a time, times, and a half, even when the dispersion of a portion of the holy people should be at an end, all these things should be fulfilled.
8 Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?
And I heard but understood not; and I said, My lord, what is the latter end of these things?
9 És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.
And he said, Go thy way, Daniel, for the words are closed up and sealed till the time of the end.
10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,
Many shall be cleansed, and made white, and purified, and the wicked will do wickedly; and none of the wicked will understand, but the wise will understand.
11 És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.
And from the time when the daily sacrifice shall be taken away, and the abomination of the destroyer set up, there shall be a thousand two hundred and ninety days.
12 Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.
Happy is he that waiteth and cometh to a thousand three hundred and thirty-five days!
13 Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.
But go thou thy way even to the end; for thou shalt rest, and rise up to thy lot at the end of the days.
