Dániel 12
1 És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.
“E kindeno Mikael, malaika maduongʼ marito jou, biro thinyore. Kindeno nobed kinde mag chandruok malich mapok one nyaka ne ogendini chak bet e piny. Ka kindeno ochopo to nores jou ma nying-gi oyud kondiki e kitap Nyasaye.
2 És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.
Ji mangʼeny mane osetho nochier ka moko kuomgi chier e ngima mochwere, to moko kuomgi nochier e wichkuot kod achaya mochwere.
3 Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.
Joma riek norieny ka ler mar polo, kendo jogo mane opuonjo ji mangʼeny mondo otim gik makare norieny ka sulwe nyaka chiengʼ.
4 Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.
To in Daniel, um kitabuni kendo idine godok nyaka chop ndalo giko. To e ndalono ji mangʼeny nodhi koni gi koni ka gimanyo rieko.”
5 És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján.
Eka an Daniel nangʼicho, kendo e nyima kanyo ji mamoko ariyo nochungʼe, achiel e geng aora koni to machielo e geng aora komachielo.
6 És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?
Achiel kuom ji ariyo-ka nopenjo ngʼat mane orwako law mayom mane oyudo ochungʼ ewi pi ei aora niya, “Gik malichgi biro kawo kinde marom nadi mondo gitimre?”
7 És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.
Ngʼat morwakore gi law mayom mane ni e chuny pi aorano, notingʼo lwete korachwich kod lwete koracham malo kochomo polo, kendo ne awinje kokwongʼore gi Nying Jal Mangima Manyaka Chiengʼ; kowacho niya, “Odongʼ kinde maromo higni adek gi nus kendo ka sand misandogo jo-Nyasaye oserumo to noyud ka gigi duto osetimore.”
8 Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?
Ne awinjo gima owacho, to ne ok angʼeyo tiendgi. Omiyo napenjo niya, “Ruodha, giko mag gigi duto biro chalo nadi?”
9 És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.
Nodwoka niya, “Daniel, koro dhi adhiya, nikech wechegi odin kendo okan nyaka chop chiengʼ giko.
10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,
Ji mangʼeny ibiro pwodhi mi gidok maler kendo maonge songa, to joma richo nomed bedo maricho. Joma richo ok nowinj tiend wechegi kata achiel, to jomariek to nowinj tiendgi.
11 És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.
“Chakre chiengʼ ma misengini mitimo pile nokethie, nyaka chop chiengʼ ma gima kwero makelo kethruok nochungie, nokaw higni adek gi nus kata odiechienge alufu achiel mia ariyo gi piero ochiko.
12 Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.
Ogwedh ngʼat marito kendo machopo nyaka giko mar higni adek gi nus kata odiechienge alufu achiel mia adek gi piero adek gabich.
13 Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.
“To in Daniel, sik kuom Nyasaye nyaka ndalo giko. Bangʼe initho, to achien inichier miyud pokni chiengʼ giko piny.”
