Dániel 12
1 És abban az időben felkél Mihály, a nagy fejedelem, a ki a te néped fiaiért áll, mert nyomorúságos idő lesz, a milyen nem volt attól fogva, hogy nép kezdett lenni, mindezideig. És abban az időben megszabadul a te néped; a ki csak beírva találtatik a könyvben.
Chuche nikho leh, namite veng jing’a pang, vantil pipu Michael chu hung kipandoh ding, chutah leh, gim gentheina nasatah phat hung lhung ding ahi. Hitobang phat hahsa chu, mihem khang hung umdoh apat, hiche nikho geiya chu soh khalou hellai ahi. Ahivangin, hiche phat hileh, na mite koi hileh, lekhabua amin kisun chengse vang chu kihuhdoh tei ding ahiuve.
2 És sokan azok közül, a kik alusznak a föld porában, felserkennek, némelyek örök életre, némelyek pedig gyalázatra és örökkévaló útálatosságra.
Chuteng leh mikhem tamtah athia kivuisa ho hungthoudoh’untin, mi phabep chu tonsot kemlouva kipana chang’untin, chuleh abang vang chu tonsot’a kijumsona damun chang’a hung thou ding ahiuve.
3 Az értelmesek pedig fénylenek, mint az égnek fényessége; és a kik sokakat az igazságra visznek, miként a csillagok örökkön örökké.
Hichea hin, koi hileh, michingho vang chu, vanthamjol vah banga vah diu chuleh mihem tamtah chondihna lampia heilut hojong chu, van’a ahsite bang’a atonsot’a vah jing ding ahiuve.
4 Te pedig, Dániel, zárd be e beszédeket, és pecsételd be a könyvet a végső időig: tudakozzák majd sokan, és nagyobbá lesz a tudás.
Amavang Daniel nangin, hiche gaothu hi imchah inlang, chuleh hiche lekhabu hi khumtup in, phat nunung hunglhun kahin, Mohor namkhum inlang chuleh aguhin koitan. Hiche tah chuleh, mihem chihna leh hetna hungkhang ding, mihemten khonung khoma ding thu holna-a, adung avaija lhaile diu ahi.
5 És széttekinték én, Dániel, és ímé másik kettő álla ott, egyik a folyóvíz partján innét, a másik túl a folyóvíz partján.
Chuin, Daniel keiman kaven ahileh, michom mini tah vadung pang langkhat cheh’a, adinlhon kamun ahi.
6 És mondá egyik a gyolcsba öltözött férfiúnak, a ki a folyóvíz felett vala: Mikor lesz végök e csudadolgoknak?
Amani lah’a miklhat chun, tupat ponnem kisil’a vadung twi chunga ana ding jingpa jah’a chun adong in, Hicheng thil kidang ho kichai nading chu, phat itih chan lut ding ham? ati.
7 És hallám a gyolcsba öltözött férfiút, a ki a folyóvíz felett vala, hogy felemelé az ő jobb kezét és bal kezét az ég felé, és megesküvék az örökké élőre, hogy ideig, időkig és fél időig, és mikor elvégezik a szent nép erejének rontását, mindezek elvégeztetnek.
Hichun tupat ponnem kisil’a, vadung twi chunga ana ding jingpa chun, akhut tenin vanlam asangin, chuleh tonsot’a hing jing Pathen min’in, kihahselna aneiyin, aseiye. “Hiche hi kumkhat, kumni chuleh kumkeh khat, hungche nalai ding, chuleh mithengte ahung kithe cheh soh’a, achaina phat ahung lhin teng leh, thil hichengse hi guilhung soh ding ahi,’’ ati.
8 Én pedig hallám ezt, de nem értém, és mondám: Uram, mi lesz ezeknek vége?
Keiman amapa thusei chu kajan, ahivangin ipi aseina ham, kahepoi. Hijeh chun, ken jong amapa chu ka dong in, “Kapu thil hicheng jouse hi, achaina ipi hung soh ding ham?” kati.
9 És monda: Menj el Dániel, mert be vannak zárva és pecsételve e beszédek a vég idejéig.
Chuin aman kajah’a, Chetan Daniel, keiman nakom’a kaseisa bang chun, phat kichaina hunglhun kah’a dingin, khumkhana Mohor kinam khumsa chu, thuguhin koi tan.
10 Megtisztulnak, megfehérednek és megpróbáltatnak sokan, az istentelenek pedig istentelenül cselekesznek, és az istentelenek közül senki sem érti; de az értelmesek értik,
Mi tamtah hiche patepna thohgimna-a kon’a, kisuthenguva, kisopthengdiu chuleh kithenso ding ahiuve. Amavang, migilouten assetnau boljom jing untin, imacha ahetkhen theilouhel diu ahi. Miching hon vang, ipi kisei ham ti, ahin hetdoh diu ahi.
11 És az időtől fogva, hogy elvétetik a mindennapi áldozat, és feltétetik a pusztító útálatosság, ezerkétszáz és kilenczven nap lesz.
Hitia chu, tanglouva ana kibol jing kilhaina pumgo thilto akisuhtang nia pat chuleh muntheng akisuh boh’a thet umtah misugam houna akitun doh niapat, nikho sangkhat leh jani toh somko lhing ding ahi.
12 Boldog, a ki várja és megéri az ezerháromszáz és harminczöt napot.
Chuleh koi hijong leh, akhonna geija nikho sangkhat leh jathum toh somthum leh nga chan ngahdoh’a umho chu, anun nom ahiuve.
13 Te pedig menj el a vég felé; és majd nyugszol, és felkelsz a te sorsodra a napoknak végén.
Tun, nangma phat kichaina hunglhun kah’a din che tan, kichol inlang achaina nikho ahunglhun phatleh, nangma nakipatdoh kit’a, nang ding’a gotsa nadinmun ding chu nalo ding ahi,’’ati.
