Ámos 9
1 Látám az Urat állani az oltáron, és mondá: Üsd meg az oszlop fejét, hadd rendüljenek meg a küszöbök, és döntsd azokat mindnyájok fejére. A megmaradókat pedig fegyverrel ölöm meg. Nem fog elfutni közülök a futó, és nem menekül meg közülök a menekülő.
Keiman Pakai chu maicham phung kom’a adin kamun, Aman hitin aseiye, “Hou-in pumpi chu, akibulphuna jouse geija achimlhah kahsen, akingapna khompi ho jouse chu jep jep jeng inlang, intingvum, Chuleh athimoh ahingdoh chengse jong chu, keiman chemjam’a kasatlih soh hel ding, koimacha ajamdoh umlouhel ding ahiuve.
2 Ha a Seolba ássák is be magokat, kezem onnan is kiragadja őket; és ha az égbe hágnának is fel, onnan is levonszom őket! (Sheol h7585)
Amahon noimigam geijin leiko kilaiju jong leh, keiman noimigam’a kon’a amaho kahin kaidoh diu ahi. Chuleh vanchung geijin amaho kaldoh’u jong leh, keiman van’a kon’a amaho ka kailhah diu ahi. (Sheol h7585)
3 És ha a Kármel tetején rejtőznének is el, onnan is előkeresem és elhozom őket; és ha szemeim elől a tenger fenekére bújnának is, ott is parancsolok a kígyónak és megmarja őket.
Chuleh Carmel molsang vum’a amaho gakisel jongleu, hikom’a jong chu keiman amaho kaholdoh’a, kakaidoh diu ahi. Twikhanglen noilam peh’a amaho gakisel jong leu, Keiman gulpi ka sol’a, aga chuh den diu ahikit’e.
4 És ha fogságba mennek is ellenségeik előtt, ott is parancsolok a fegyvernek és megöli őket; és reájok fordítom szemeimet, vesztökre és nem javokra.
Chuleh amelma teuvin amaho chu sohchang in tolmang jong leu, keiman chemjam choiho katildoh’a, asatlih gam hel diu ahi. Hiche ahi, koiman amaho chunga manthahna kapohlut ding, chu teng mihem koiman amaho chu apanpi thei louhel diu ahi.
5 Mert az Úr, a Seregek Ura az, a ki megérinti a földet és elolvad az, és jajgat annak minden lakója, és feldagad egészen, mint a folyam, meg elapad, mint Égyiptom folyója.
Pakai van Pathen in Leiset chung a tohkhah leh ajunlha jeng in, chuleh leiset chung cheng jouse alunghem lha jeng uvin ahi. Ajeh chu, twiso pet’a, Nile vadung kinuh lap lap’a akhantou bang in, gamsung pumpi jong akhang teltul in, chuin akemsuh kit in ahi.
6 A ki fenn az égben építé az ő boltozatát, és annak íveit a földre alapítá; a ki előhívja a tenger vizeit s kiönti azokat a földnek színére: az Úr az ő neve.
Pakaiyin vanchung chu chennan aneiyin, leiset chunghi, aman kengto ngapnan akisem’e. Aman twikhanglen ho’a kon in, twi akoukhom in, leiset chunga go in ahinsunglha kit in ahi. Ama hi, amin Pakai ahi.
7 Nem olyanok vagytok-é ti előttem, oh Izráel fiai, mint a Kusiták fiai?! ezt mondja az Úr. Nem én hoztam-é ki Izráelt Égyiptom földéről, és a Filiszteusokat Kaftorból, és a Siriabelieket Kirből?!
Pakaiyin hitin aseiye, “Vo Israel chate, nangho hi, Ethiopia mite sang’a keiman ka khohsah joh ding’a na kigel’u ham? Keiman Israel chu Egypt gam’a kon’a kahinpui doh’a, chuleh Philistine mite jong chu Crete gam’a kon’a keima man kahin puidoh hilou ham? Chuleh Syria mite chu, Kir gam’a kon’a ka hin puidoh ahiuve.
8 Ímé, az Úr Isten szemmel tartja a bűnös országot, és eltörlöm azt a földnek színéről. Mindazáltal még sem pusztítom el egészen a Jákóbnak házát, ezt mondja az Úr!
Keima thaneipen Pakaiyin, Israel mite achonset nau kavelhi jingin ahi. Keiman leiset chunga kon’a amaho hi ka suhmang hel ding ahi,’’ tin Pakaiyin aseiye.
9 Mert ímé, én parancsolok és szétrázom Izráel házát minden népek között, a mint a rostával rázogatnak; de nem esik a földre egy szemecske sem.
Ajeh chu keiman thupeh kanei ding, midangho kibolna banga, kami Israelte jong, tengsa-a changchi kilohchil banga ka lochil ding, amavang changtah khat jong tol’a lhahsah louva kakoi ding ahi.
10 Fegyver által halnak meg az én népemnek minden bűnösei, a kik azt mondják: Nem ér el minket és nem jő reánk a veszedelem.
Chuleh chonset bol jouse abon'uva chemjam’a thisoh hel diu, Thilsen eiho eipha pouvinte, tia seilele ho jouse jong, abon'uva thisoh heldiu ahi.
11 Azon a napon felemelem a Dávid leomlott sátorát, és kijavítom repedezéseit, és felemelem omladékait, és megépítem azt, mint volt hajdanán.
Hiche nikho chuleh keiman alhusa David lenggam chu kaphoh ding’a, katundoh kit ding ahi. Akulpi bangsesa ho kasemphat kit ding, chuteng achimsa jouse ka sahphat kit ding, chuleh aloupina mangsa chu ka tundoh kit ding ahi.
12 Hogy örökségképen bírják az Edom maradékát és mindama népeket, a kik az én nevemről neveztetnek, ezt mondja az Úr, a ki megcselekszi ezt!
Chuteng, Edom mi ahingdoh chengse chu Israel mite chang diu, chuleh kamin’a kihou namtin vaipi jouse jong abon’a alotha diu ahi. Pakaiyin aseidohsa chu aboldoh tei ding ahi.
13 Ímé, napok jőnek, ezt mondja az Úr, és ott éri a szántó az aratót, a szőlőtaposó a magvetőt. És a hegyek musttal csepegnek, a halmok pedig mind megáradnak.
“Nikho ahung lhung’e’’ tin Pakaiyin aseiye, “Lousoh ga leh lengpi ga ho, hetman louva khangloi loi uva, chang-atpa leh lengpitwi chilpa aphah thu ding ahi. Chuteng molleh lhang jousea lengpitwi dimsoh’a, lengpitwi lhum chu hoh banga longlha ding ahi.
14 És hazahozom a fogságból az én népemet, az Izráelt, és fölépítik az elpusztult városokat, és lakoznak bennök. Szőlőket plántálnak és iszszák azok borát, és kerteket csinálnak és eszik azoknak gyümölcsét.
Keiman gamlatah’a sohchang kamite kahin lepuilut kitding, chuleh amahon khopi gemsa ho asahphat kit uva, chenna aneidiu ahi. Amahon lengpilei akibol’uva, amaho lengpitwi adon diu, chuleh honlei akibol uva, amaho lousoh ga aneh diu ahi.
15 És elplántálom őket az ő földjökbe; és nem szaggattatnak ki többé az ő földjökből, a melyet adtam nékik, azt mondja az Úr, a te Istened!
Chuteng keiman amaho chu agamsunguva dettah’a ka chensah’a, ka phudet ding, Amaho kapehna gamsung’a kon’a, avel’a kikaidoh kitlouheldiu ahi, tin Pathen in aseiye.
