Holy Bible Aionian Edition® ~ Hungarian---Hungarian-Karoli ~ Acts Chapter 7

< Apostolok 7 >

1 Monda pedig a főpap: Vajjon így vannak-é hát ezek?

Ochai Inlaltak han Stephan kôm, “hi chong hi adik mo?” a tia.

2 Ő pedig monda: Férfiak, atyámfiai és atyák, halljátok meg! A dicsőségnek Istene megjelenék a mi atyánknak, Ábrahámnak, mikor Mezopotámiában vala, minekelőtte Háránban lakott,

Stephan'n, “Ka lâibungngei ka pangei rangâi roi, ei richibul Abraham hah Haran khuoa ava om mân, Mesopotamia rama aom lâihan, roiinpuina Pathien hah a kôm ânlâra.

3 És monda néki: Eredj ki a te földedből és a te nemzetséged közül, és jer arra a földre, a melyet mutatok néked.

‘Na ram le ni insûngmingei mâksan inla, ram nang ka la min mûna rang tieng se roh,’ a tipea.

4 Akkor kimenvén a Káldeusok földéből, lakozék Háránban: és onnét, minekutána megholt az ő atyja, kihozta őt e földre, a melyen ti most laktok:

Masikin, a ram renga ânphêta, Harana om rangin a sea. Abraham a pa thi suole, ha mun renga atûna nin omna rama hin Pathien'n nangni a min thon ani.

5 És nem adott néki abban örökséget csak egy lábnyomnyit is: és azt ígérte, hogy néki adja azt birtokul és az ő magvának ő utána, holott nem vala néki gyermeke.

Pathien'n ite mun luorang, a ke sirna rang dôr luo pêk maka, aniatachu ama le anûka a richisuonpârngei tena pêk rangin ânkhâm ani. Pathien'n ha chong ânkhâm lâihan Abraham chu nâi la dôn mak.

6 Szólt pedig az Isten akképen, hogy az ő magva zsellér lészen idegen földön, és szolgálat alá vetik azt, és nyomorgatják, négyszáz esztendeig.

Pathien'n hi anghin a tia, ‘Nin richisuonpârngei chu mi rama khuolmi la nîng an ta, kum raza minli mi suoka omin asân dûkmintong la nîng an tih.

7 De azt a népet, melynek szolgálnak, én megítélem, monda az Isten: és ezek után kijőnek, és szolgálnak nékem e helyen.

Hannirese suoka tuong rang mingei chu keiman jêk ka ta; masuole jôk an tih, hi muna hin ni la biek an tih,’ a tia.

8 És adta néki a körülmetélés szövetségét: és így nemzé Izsákot, és körülmetélé őt nyolczadnapon; és Izsák Jákóbot, és Jákób a tizenkét pátriárkhát.

Pathien'n Abraham kôm chonginkhitin an sertan rangin chong a pêk zoi. Masikin Abraham han a nâipasal Isaac hah sûn sari suoleh a ser a tanpea; Isaac'n a nâi Jakob a tanpe nôka, Jakob'n a nâi sômleinik ei richibulngei inthang ngei a tanpe nôka.

9 A pátriárkhák pedig irígységből eladák Józsefet Égyiptomba; de Isten vele vala,

“Jakob nâipasalngeiin an lâibungpa Joseph hah an narsa zoia, Egypt rama suok rangin an juora, hannirese, Pathien'n a ompuia.

10 És megszabadítá őt minden nyomorúságából, és ada néki kedvességet és bölcseséget a Faraó előtt, Égyiptom királya előtt, ki őt Égyiptom fölé és az ő egész háza fölé kormányzóul állatá.

Intak a tuongna murdia a san minjôka, Egypt rama Rêng Pharoah mitmua mi vârtak le midit omtak a min nia; Pharaoh han Egypt ram le a ina mi murdi chunga râiôt ni rangin a min changa.

11 Következék pedig éhség Égyiptom és Kanaán egész földére, és nagy nyomorúság; és nem találnak vala eledelt a mi atyáink.

Hanchu Egypt le Canaan ram pumpuia mâitâm achula, asân intak an tuonga, ei richibulngei han sâk le nêk rang reng man khâimak ngeia.

12 Mikor pedig meghallotta Jákób, hogy Égyiptomban van gabona, elküldé először a mi atyáinkat.

Jakob'n Egypt rama bu aom ti a rietin chu a nâingei a tîra, ma hah an se phutna tak alei ni.

13 És második alkalommal fölismerék Józsefet testvérei, és a Faraó megtudá a József nemzetségét.

Avoinikna an se han Joseph han a lâibungngei le inrietna a lei thopui ngeia, Egypt Rêng han khom Joseph insungmingei a lei riet zoia.

14 És József elküldvén, magához hívatá az ő atyját, Jákóbot, és egész hetvenöt lélekből álló nemzetségét.

Hanchu, Joseph han a pa Jakob le a insûngmingei murdi Egypt rama om rangin a koia, an rêngin sômsari-leirangnga anni.

15 Leméne azért Jákób Égyiptomba, és meghala ő és a mi atyáink;

Hanchu Jakob hah Egypt rama a va sea ha muna han ama le a nâipasalngei chu an thi zoia.

16 És elvitetének Sikembe, és helyheztetének a sírba, melyet Ábrahám vett vala ezüstpénzen, Emmórnak, a Sikem atyjának fiaitól.

A ruok hah Shechem khuo an hong chôia, Hamor rûingei renga Abraham'n suma a rochôk thâna han an phûm zoi.

17 Mikor pedig elközelgetett az ígéretnek ideje, melyet Isten esküvel ígért Ábrahámnak, megnevekedék a nép és megsokasodék Égyiptomban,

“Abraham kôma Pathien chongkhâm ahongtung rang zora ahong nâi tena ha mingei hah Egypt rama an hong pung zoia.

18 Mindaddig, mígnem más király támada, ki nem ismeri vala Józsefet.

Anûktaka Egypt rama han rêng dang Joseph riet loi ahong inlal zoia.

19 Ez a mi nemzetségünkkel álnokul bánva nyomorgatta a mi atyáinkat, hogy magzataikat kitétesse, hogy életben ne maradjanak.

Ama han ei richibulngei hah a huong ngeia, dûk amintong ngeia, nâitesenngei ring loina rangin an suok suo pêntieng pai rangin rangrâtin chong a pêka.

20 Akkor születék Mózes, és ékes vala az Isten előtt. Ez három hónapig atyja házában tartaték.

Ma zora tak han Moses ajuon zira nâitesen mêl satak a nia. A pa ina thân thum an donsuia,

21 Mikor pedig kitétetett, a Faraó leánya felvevé, és felnevelé őt a saját fia gyanánt.

an in renga an pai suo nûkin, Pharaoh nâinupangin a lâka a nâipasal rangin a vâia.

22 És Mózes taníttaték az Égyiptombeliek minden bölcseségére; és hatalmas vala beszédben és cselekedetben.

Moses hah Egypt rama vârna murdi an minchua, hanchu chongril theitak le sinthothei tak a hongni zoi.

23 Mikor pedig negyvenéves kora betölt, eszébe jutott, hogy meglátogassa atyjafiait, az Izráel fiait.

“Kum sômminli a hong nînchu, a mulung sûnga a sungsuok Israel champuingei kho angin mo an om mu rang nuomin ava pana.

24 És mikor látta, hogy egyik bántalommal illettetik, megoltalmazá, és az égyiptomi embert megölvén, bosszút álla azért, a ki bosszúsággal illettetett.

A va sên chu mi inkhat Egypt min dûk amintong lâi ava mua, masikin a sanna, dûktongpu chunga han phûba a laka Egypt mipa hah a thata.

25 És azt gondolá, hogy az ő atyjafiai megértik, hogy az Isten az ő keze által ád nékik szabadulást; de azok nem értették meg.

(Moses han, ama mangin Pathien'n a mingei mojôk atih ti a sungsuok ngeiin an riet mini tiin a bôka hannirese riet mak ngei.)

26 Másnap meg olyankor jelent meg köztük, mikor összevesztek, és inté őket békességre, mondván: Férfiak, testvérek vagytok ti; miért illetitek egymást bosszúsággal?

Anangtûka chu Isreal mi inik insuol lâitak ava tonga ava sel ngeia, ‘Rangâita u sûngsuokngei,’ lâibungrêng kêng nin ni, ithomo hima anga nin insuola? tiin min sûk ngei rang a bôka.

27 De az, a ki felebarátját bántalmazta, elutasítá őt magától, mondván: Kicsoda tett téged fejedelemmé és bíróvá mi rajtunk?

A theiloi uolpu han Moses hah a nampaia, ‘Kin chunga ruoipu le roijêkpu rangin tumo nang phun?’ a tia.

28 Csak nem akarsz engem is megölni, miképen megöléd tegnap az égyiptomit?

‘Majâna Egypt mi na that angdên han ni that nôk rang no bôk mo?’ a tia.

29 E beszédre aztán Mózes elfuta és lőn jövevény a Midián földén, a hol két fia születék.

Ma chong hah a riet lehan, Moses a rota, Midian rama ava oma, mahan nâipasal inik a neia.

30 És negyven esztendő elteltével megjelenék néki a Sínai hegy pusztájában az Úrnak angyala csipkebokornak tüzes lángjában.

“Kum sômminli avun suole chu, Sinai Muol ramchâr kôla chîmbuk akângna han vântîrton a kôm ânlâra.

31 Mózes pedig mikor meglátta, elcsodálkozék a látáson. Mikor pedig oda méne, hogy megszemlélje, lőn az Úrnak szava ő hozzá:

Moses'n a neinun mu hah a kamâm tataka, minthâr rang bôkin a va nâia, Pumapa rôl a rieta:

32 Én vagyok a te atyáidnak Istene, Ábrahámnak Istene, és Izsáknak Istene, és Jákóbnak Istene. Mózes pedig megrémülvén, nem meré megnézni.

‘Keima hih ni richibulngei Pathien, Abraham Pathien Isaac Pathien, Jakob Pathien hah ki ni,’ a lei tia, Moses hah ichîn ânnîka en ngam khâi maka.

33 Az Úr pedig monda néki: Oldozd le sarudat lábaidról; mert a hely, a melyen állasz, szent föld.

Pumapa'n, a kôm, ‘Ne kekokngei ha khek roh, nên dingna mun hah mun inthieng kêng.

34 Látván láttam az én népemnek nyomorúságát, mely Égyiptomban van, és az ő fohászkodásukat meghallgattam, és azért szállottam le, hogy őket megszabadítsam; most azért jőjj, elküldelek téged Égyiptomba.

Egypt rama ki mi omngei dengthei tie ku mua, an inrûmnangei khom ki rieta anni ngei minjôk rangin ku juong ani. Hong ta; Egypt rama nang lei tîr rong,’ a tia.

35 Ezt a Mózest, a kit megtagadának, mondván: Ki tett téged fejedelemmé és bíróvá? ezt az Isten fejedelmül és szabadítóul küldé angyal keze által, a ki megjelent néki a csipkebokorban.

“Ha Moses kôma ruoipu le roijêkpu rangin tumo nang phun? tia an makhal hah chîmbuk kângna taka vântîrton a kôma inlâr han a sanna, Pathien'n ama lele hah ruoipu le sanminjôkpu ni rangin ai tîr ani.

36 Ez hozta ki őket, csodákat és jeleket tévén Égyiptomnak földében és a Verestengeren és a pusztában negyven esztendeig.

Ama han anni hah a ruoisuoka Egypt rama, tuipui sena, ramchâra kum sômminli sûng han Kamânruoi le sininkhêl tamtak thôn a ruoi ngeia.

37 Ez ama Mózes, ki az Izráel fiainak ezt mondotta: Prófétát támaszt néktek az Úr, a ti Istentek, a ti atyátokfiai közül, mint engem: azt hallgassátok.

Moses hah Israel mingei kôm, ‘Pathien'n keima, mi tîr angin nin sûngsuokngei lâia om dêipu nangni la minchang pe atih,’ tipu hah ani.

38 Ez az, a ki ott volt a gyülekezetben a pusztában a Sinai hegyen vele beszélő angyallal és a mi atyáinkkal: ki élő igéket vőn, hogy nékünk adja;

Ama hah ani ramchâra Israel mi intûp ngei lâia oma; ei richibulngei kôma le Sinai muola a chongpuipu vântîrton kôma, eini mi pêk ranga Pathien chong ring lâkpu hah ani.

39 A kinek nem akartak engedni a mi atyáink, hanem eltaszíták maguktól, és szívökben Égyiptom felé fordulának,

“Hannirese ei richibulngei han a chong jôm nuom mak ngeia; ama hah an nampaia male Egypt ram tieng kîr nôk an nuoma.

40 Ezt mondván Áronnak: Csinálj nékünk isteneket, kik előttünk járjanak: mert ez a Mózes, ki minket Égyiptom földéből kihozott, nem tudjuk, mi történt ő vele.

Masikin Aaron kôm, ‘Kin moton ruoipu rangin pathienngei mi sin pe roh. Moses Egypt ram renga mi ruoipu laka a thurchi reng riet khâi mak meh,’ an tia.

41 És borjúképet csinálának azokban a napokban, és áldozatot vivének a bálványnak, és gyönyörködének az ő kezeik csinálmányaiban.

Masuole chu, ma ngei han serât chalte rimil an sina, a rimil hah sa thatin an bieka, male an kut suoka han mirit thonân ruolhoi an thoa an râi an minsâna.

42 Az Isten pedig elfordula, és adá őket, hogy szolgáljanak az ég seregének; a mint meg van írva a próféták könyvében: Vajjon áldozati barmokat és áldozatokat hoztatok-é nékem negyven esztendeig a pusztában, Izráelnek háza?

Hanchu, Pathien'n anni hah nûk a song ngeia, invâna ârsingei an biek theina rangin a rotsan ngeia, dêipu lekhabua: ‘Israel insung mingei! kum sômminli sûngin ramchâra han inbôlna sa thatin nin pêk ngâi hah keima ni mu ung.

43 Sőt inkább hordoztátok a Molok sátorát, és a ti istenteknek, Remfánnak csillagát, a képeket, melyeket csináltatok, hogy azokat imádjátok: elviszlek azért titeket Babilónon túl.

Molech pathien puon-in nin chôia nin pathien le Rephan nin ârsi pathien; rimilngei hah chubaimûk rangin nin sin ngei hah an ni. Masikin Babylon khêl tieng nangni min tâng ki tih, tia ânziek anghan.’

44 A bizonyságnak sátora a mi atyáinknál volt a pusztában, a mint parancsolta az, a ki mondotta Mózesnek, hogy azt arra a mintára csinálja, melyet látott vala.

“Ramchâra han ei richibulngeiin Pathien omna Puon-in an neia, ma in hah Pathien'n Moses kôm sin rangin a bea, a rimil a min mu lam taka sin ani.

45 Melyet a mi atyáink átvévén, be is hoztak Józsuéval, mikor birodalmukba vették a pogányokat, kiket kiűzött az Isten a mi atyáink színe elől, mind a Dávidnak napjaiig;

Ha ngei hah ei richibulngei khomin an hong dôn banga, Pathien'n ei richibulngei motona ai not pai nâmngei rama an luo lâihan Joshua lût zorân an lûtpui ani. David a zora tena a oma.

46 Ki kegyelmet talált az Isten előtt, és könyörgött, hogy hajlékot találhasson a Jákób Istenének.

Ha David hah Pathien mitmua miditin a hong oma, Jacob Pathien ta ranga omna rang sin pe rangin a zonga.

47 Salamon építe pedig néki házat.

Hannirese, in hah chu Solomon'n kêng a sin pe zoi.

48 De ama Magasságos nem kézzel csinált templomokban lakik, mint a próféta mondja:

“Nikhomrese, Ânchungtak Pathien chu kuta sin in ngeia om ngâi mak; Dêipu'n,

49 A menny nékem ülőszékem, a föld pedig az én lábaimnak zsámolya; micsoda házat építhettek nékem? azt mondja az Úr, vagy melyik az én nyugodalmamnak helye?

‘Pumapa'n, invân ke Rêngsukmun ania pilchung ke ke sirna ani. I anga in mo mi ni sin pe rang? Khotieng mo kên ngamna rang mun khom aom?

50 Nem az én kezem csinálta-é mindezeket?

Hi neinun murdi hih keima ki sin nimak mo?’

51 Kemény nyakú és körülmetéletlen szívű és fülű emberek, ti mindenkor a Szent Léleknek ellene igyekeztek, mint atyáitok, ti azonképen.

“Khodôra mulung ngar mo nin ni! Mulungrîl le kuor in-ongloi sertanloingei anga, nin richibulngei tho ngâi lam angin Ratha Inthieng nin dem tita!

52 A próféták közül kit nem üldöztek a ti atyáitok? és megölték azokat, a kik eleve hirdették amaz Igaznak eljövetelét: kinek ti most árulóivá és gyilkosaivá lettetek;

Nin richibulngeiin, dêipungei lâia tumo dûkmintong loia an dar? midik tak juong rang lei juong ril Pathien tîrtonngei hah an thata, atûn nangni hih mi min sûrpu le a thatpu nin ni hi.

53 Kik a törvényt angyalok rendelésére vettétek, és nem tartottátok meg.

Nangni hi Pathien balam, vântîrtonngeiin an juong thak muchaka jômloi ngei nin ni!” a tia.

54 Mikor pedig ezeket hallották, szívükben dühösködnek és fogaikat csikorgatják vala ő ellene.

Roijêkpungei han Stephan chong hah an rietin chu an takasia, a chunga an rakam an tâta.

55 Mivel pedig teljes vala Szent Lélekkel, a mennybe függesztvén szemeit, látá Istennek dicsőségét, és Jézust állani az Istennek jobbja felől,

Hannirese, Stephan hah Ratha Inthienga sip ania, invân tieng a en ngita, Pathien roiinpuina le a changtienga Jisua inding a mua.

56 És monda: Ímé látom az egeket megnyilni, és az embernek Fiát az Isten jobbja felől állani.

“En ta u! invân in-ong ku mua, Pathien changtienga Miriem Nâipasal inding ku mu!” a tia.

57 Felkiáltván pedig nagy fenszóval, füleiket bédugák, és egyakarattal reá rohanának;

Hanchu, roijêkpungei han inringtakin an inieka, an kutngei leh an kuorngei an hîpa. Hanchu ha renghan a tieng an tâna.

58 És kiűzvén a városon kívül, megkövezék: a tanúbizonyságok pedig felsőruháikat egy Saulus nevezetű ifjú lábaihoz rakták le.

Khopuilien sûng renga an mojôk paia, lungin an dênga rietpuipungei han ruotharte inkhat a riming Sual an tih kôm han an puon an mâka.

59 Megkövezék azért Istvánt, ki imádkozik és ezt mondja vala: Uram Jézus, vedd magadhoz az én lelkemet!

Lungin an dêng lâiin Stephan'n Pumapa a koia, “Pumapa Jisua ka Ratha lâk ta roh,” a tia.

60 Térdre esvén pedig, nagy fenszóval kiálta: Uram, ne tulajdonítsd nékik e bűnt! És ezt mondván, elaluvék.

Khûk ânbila, rôl inringtakin ânieka, “Pumapa! hi an sietna hih riet pe ngei khâi no roh!” a tia. Ha chongbâi hah a ti suole chu a thi zoi.

Go to > Bookmark / Concordance / Maps / Report Issue

Moses Comes Down from Mount Sinai

The world's first Holy Bible un-translation!