Apostolok 5
1 Egy ember azonban, névszerint Anániás, Safirával, az ő feleségével, eladá birtokát.
Əmdi Ananiyas isimlik yǝnǝ bir adǝmmu ayali Safira bilǝn bir parqǝ yerini satti.
2 És félre tőn az árából, feleségének is tudtával, és valami részét elvivén, az apostoloknak lábai elé letevé.
Ananiyas pulning bir ⱪismini ɵzigǝ ⱪaldurdi, yǝni bir ⱪismini elip kelip, rosullarning ayiƣi aldiƣa ⱪoydi. Ayalimu buningdin toluⱪ hǝwǝrdar idi.
3 Monda pedig Péter: Anániás, miért foglalta el a Sátán a te szívedet, hogy megcsald a Szent Lelket, és a mezőnek árából félre tégy?
Biraⱪ Petrus uningƣa: — Ananiyas, nemixⱪa ⱪǝlbingni Xǝytanning ilkigǝ tapxurup, Muⱪǝddǝs Roⱨⱪa yalƣan eytip, yǝr satⱪan pulning bir ⱪismini ɵzünggǝ ⱪaldurdung?
4 Nemde megmaradva néked maradt volna meg, és eladva a te hatalmadban volt? Miért hogy ezt a dolgot cselekedted szívedben? Nem embereknek hazudtál, hanem Istennek.
Yǝr setilmiƣanda, seningki ǝmǝsmidi? Setilƣandin keyin, pulmu ɵz ihtiyaringda bolmamti? Xundaⱪ turuⱪluⱪ, nemixⱪa ⱪǝlbingdǝ bu ixni niyǝt ⱪilding? Sǝn insanlarƣa ǝmǝs, bǝlki Hudaƣa yalƣan eytting! — dedi.
5 Hallván pedig Anániás e szavakat, lerogyott és meghala; és mindenekben nagy félelem támada, kik ezeket hallják vala.
Ananiyas bu sɵzlǝrni angliƣan ⱨaman yiⱪilip jan üzdi. Bu ixni angliƣuqilarni ⱪattiⱪ ⱪorⱪunq basti.
6 Az ifjak pedig felkelvén, begöngyölék őt, és kivivén eltemeték.
Əmdi yax yigitlǝr ornidin turup jǝsǝtni kepǝnlǝp, sirtⱪa apirip dǝpnǝ ⱪildi.
7 Történt aztán mintegy három órai szünet múlva, hogy az ő felesége, nem tudva, mi történt, beméne.
Tǝhminǝn üq saǝttin keyin, [Ananiyasning] ayali kirip kǝldi; biraⱪ u bolƣan wǝⱪǝdin hǝwǝrsiz idi.
8 Monda pedig néki Péter: Mondd meg nékem, vajjon ennyiért adtátok-é el a földet? Ő pedig monda: Igen, ennyiért.
Petrus uningdin: — Manga eytⱪin, silǝr yǝrni muxu pulƣa sattinglarmu? — dǝp soridi. — Xundaⱪ, muxunqilik pulƣa sattuⱪ, — dǝp jawab bǝrdi u.
9 Péter pedig monda néki: Miért hogy megegyeztetek, hogy az Úrnak lelkét megkísértsétek? Ímé a küszöbön vannak azoknak lábaik, a kik eltemették férjedet, és kivisznek téged.
Petrus: — Silǝr nemǝ üqün Muⱪǝddǝs Roⱨni sinaxⱪa til biriktürdünglar? Ⱪara, eringni dǝpnǝ ⱪilip kǝlgǝnlǝrning putliri ixik tüwidǝ turidu, ular senimu ǝketidu! — dedi.
10 És azonnal összerogyott lábainál, és meghala; bemenvén pedig az ifjak, halva találák őt, és kivivén eltemeték férje mellé.
Umu xuan uning ayaƣliri aldiƣa yiⱪilip, jan bǝrdi. Ⱨeliⱪi yax yigitlǝr kirip, uning ɵlgǝnlikini kɵrdi; ular unimu elip berip erining yeniƣa dǝpnǝ ⱪildi.
11 És támada nagy félelem az egész gyülekezetben és mindazokban, kik ezeket hallják vala.
Pütün jamaǝtni, xundaⱪla bu ixni angliƣanlarning ⱨǝrbirini ⱪattiⱪ ⱪorⱪunq basti.
12 Az apostolok kezei által pedig sok jel és csoda lőn a nép között; és egyakarattal mindnyájan a Salamon tornáczában valának.
Rosullarning ⱪoli arⱪiliⱪ hǝlⱪ iqidǝ nurƣun mɵjizilik alamǝtlǝr wǝ karamǝtlǝr kɵrsitildi. (Barliⱪ [etiⱪadqilar] bir niyǝttǝ bolup ibadǝthanidiki «Sulayman pexaywini»da daim jǝm bolatti.
13 Egyebek közül pedig senki sem mert közéjük elegyedni: hanem a nép magasztalá őket;
Biraⱪ baxⱪa kixilǝr ularƣa ⱪoxuluxⱪa jür’ǝt ⱪilalmaytti; ǝmma halayiⱪ ularni intayin ⱨɵrmǝtlǝytti.
14 Hívők pedig mindinkább csatlakoztak az Úrhoz, úgy férfiaknak, mint asszonyoknak sokasága.
Xundaⱪtimu, etiⱪad ⱪilƣuqilar barƣanseri kɵpiyip, ⱨǝm ǝrlǝr ⱨǝm ayallar top-top bolup Rǝbgǝ ⱪoxulƣili turdi).
15 Úgyannyira, hogy az utczákra hozák ki a betegeket, és letevék ágyakon és nyoszolyákon, hogy az arra menő Péternek csak árnyéka is érje valamelyiket közülök,
Xuning bilǝn kixilǝr ⱨǝtta Petrus ɵtüp ketiwatⱪanda ⱨeqbolmiƣanda uning sayisi bolsimu üstigǝ qüxsun dǝp, kesǝllǝrni koqilarƣa elip qiⱪip kɵrpǝ wǝ zǝmbillǝrgǝ yatⱪuzup ⱪoyatti.
16 És a szomszéd városok sokasága is Jeruzsálembe gyűlt, hozva betegeket és tisztátalan lelkektől gyötretteket: kik mind meggyógyulának.
Yǝnǝ top-top kixilǝr Yerusalem ǝtrapidiki xǝⱨǝr-yezilardin kesǝllǝrni wǝ napak roⱨlar qaplixiwalƣan kixilǝrni elip kelǝtti. Ularning ⱨǝmmisi saⱪiyip ⱪaytixatti.
17 De felkelvén a főpap és mind a kik vele valának, azaz a sadduczeusok felekezete, betelének irigységgel,
Bax kaⱨin wǝ uning tǝrǝpdarliri, yǝni Saduⱪiy mǝzⱨǝpidikilǝr ⱪozƣilip bu ixlarƣa ƣǝzǝplinip,
18 És ráveték kezöket az apostolokra, és a közönséges tömlöczbe tevék őket.
rosullarni tutⱪun ⱪilip, ⱪamaⱪhaniƣa ⱪamidi.
19 Hanem az Úrnak angyala éjszaka megnyitá a tömlöcz ajtaját, és kihozván őket, monda:
Lekin xu keqǝ, Rǝbning bir pǝrixtisi ⱪamaⱪhanining dǝrwazilirini eqip, rosullarni elip qiⱪip, ularƣa:
20 Menjetek el, és felállván, hirdessétek a templomban a népnek ez életnek minden beszédit!
— Silǝr ibadǝthana ⱨoylisiƣa kirip, halayiⱪⱪa bu ⱨayatliⱪ toƣrisidiki ⱨǝmmǝ sɵzlǝrni jakarlanglar — dǝp tapilidi.
21 Azok pedig ezt hallván, bemenének jó reggel a templomba, és tanítának. A főpap pedig elmenvén és a vele levők, egybehívák a gyűlést, és Izráel fiainak egész tanácsát, és küldének a tömlöczbe, hogy azokat előhozzák.
Rosullar bu sɵzni anglap, tang atⱪanda ibadǝthana ⱨoylisiƣa kirip, kixilǝrgǝ tǝlim berixkǝ baxlidi. Bax kaⱨin wǝ uning tǝrǝpdarliri kǝlgǝndǝ, aliy kengǝxmidikilǝr wǝ Israillarning barliⱪ aⱪsaⱪallirini jǝm boluxⱪa qaⱪirdi. Andin [rosullarni] elip kǝlsun dǝp ⱪamaⱪhaniƣa adǝm ǝwǝtti.
22 Mikor azonban a poroszlók oda mentek, nem találák őket a tömlöczben; visszatérvén tehát, megjelenték,
Lekin sipaⱨlar zindanƣa yetip barƣanda, rosullarning u yǝrdǝ yoⱪluⱪini bayⱪap ⱪaytip berip, kengǝxmidikilǝrgǝ:
23 Mondván: A tömlöczöt ugyan nagy erősen bezárva találtuk, és az őröket kívül az ajtó előtt állva; mikor azonban kinyitottuk, ott benn senkit sem találánk.
— Biz barsaⱪ, zindan mǝⱨkǝm taⱪaⱪliⱪ turuptu, ⱪarawullarmu dǝrwazilirida kɵzǝttǝ turuptu. Lekin dǝrwazilarni eqip ⱪarisaⱪ, iqidǝ birmu adǝm yoⱪ! — dǝp mǝlumat bǝrdi.
24 A mint pedig hallották e szavakat a pap és a templom felügyelője és a főpapok, zavarban voltak azok miatt, mi lehet ez?
Bu hǝwǝrni angliƣan ibadǝthanidiki [mǝs’ul] kaⱨin ⱨǝm ⱪarawullarning baxliⱪi wǝ bax kaⱨinlar: — «Əmdi bu ix zadi ⱪandaⱪ bolup ketǝr?» deyixip alaⱪzadilikkǝ qɵmdi.
25 Eljövén pedig valaki, hírül adá nékik, mondván: Ímé, ama férfiak, kiket a tömlöczbe vetettetek, a templomban állanak és tanítják a népet.
Dǝl xu qaƣda, bir kixi kirip: — Ⱪaranglar, silǝr zindanƣa ⱪamiƣan adǝmlǝr ibadǝthana ⱨoylisida turup halayiⱪⱪa tǝlim beriwatidiƣu! — dǝp hǝwǝr ⱪildi.
26 Akkor elmenvén a felügyelő a poroszlókkal, előhozá őket erőszak nélkül; féltek ugyanis a néptől, hogy megkövezi őket.
Buning bilǝn, ⱨeliⱪi ⱪarawullar baxliⱪi sipaⱨlirini baxlap berip, [rosullarni] elip kǝldi. Biraⱪ ular halayiⱪ bizni qalma-kesǝk ⱪilixi mumkin dǝp ⱪorⱪup, ularƣa zorluⱪ ixlǝtmidi.
27 Előhozván pedig őket, állaták a tanács elé; és megkérdé őket a főpap,
Ular [rosullarni] elip kǝlgǝndin keyin, ularni kengǝxmidikilǝr aldida turƣuzdi. Bax kaⱨin ularni soraⱪ ⱪilip:
28 Mondván: Nem megparancsoltuk-é néktek parancsolattal, hogy ne tanítsatok ebben a névben? És ímé betöltöttétek Jeruzsálemet tudományotokkal, és mi reánk akarjátok hárítani annak az embernek vérét.
— Biz ǝsli silǝrni bu namda kixilǝrgǝ tǝlim bǝrmǝnglar, dǝp ⱪattiⱪ agaⱨlandurƣaniduⱪ. Lekin mana, silǝr yǝnǝ xu tǝliminglar bilǝn pütkül Yerusalemni ⱪaplidinglar ⱨǝmdǝ bu kixining ⱪan ⱪǝrzini bizgǝ artmaⱪqi boluwatisilǝr! — dedi.
29 Felelvén pedig Péter és az apostolok, mondának: Istennek kell inkább engedni, hogynem az embereknek.
Lekin Petrus wǝ [baxⱪa] rosullar jawab berip mundaⱪ dedi: — Insanƣa ǝmǝs, Hudaƣa itaǝt ⱪilix kerǝk!
30 A mi atyáinknak Istene feltámasztotta Jézust, kit ti fára függesztve megölétek.
Silǝr tutup yaƣaqⱪa esip ɵltürgǝn Əysani, ata-bowimizning Hudasi tirildürdi.
31 Ezt az Isten fejedelemmé és megtartóvá emelte jobbjával, hogy adjon az Izráelnek bűnbánatot és bűnöknek bocsánatát.
Huda Israil hǝlⱪini towa ⱪilixⱪa wǝ gunaⱨlirining kǝqürülixikǝ muyǝssǝr ⱪilix üqün, uni uluƣlap Yetǝkqi ⱨǝm Ⱪutⱪuzƣuqi süpitidǝ Ɵzining ong yeniƣa kɵtürüp olturƣuzdi.
32 És mi vagyunk néki bizonyságai ezen beszédek felől, és a Szent Lélek is, kit Isten adott azoknak, a kik néki engednek.
Biz bu ixlarƣa guwaⱨqilarmiz; xundaⱪla Huda Ɵzigǝ itaǝt ⱪilƣuqilarƣa ata ⱪilƣan Muⱪǝddǝs Roⱨmu bu ixlarƣa guwaⱨqidur.
33 Azok pedig ezeket hallván, fogukat csikorgaták, és arról tanácskozának, hogy megölik őket.
Ular bu sɵzlǝrni anglap ⱪǝlbigǝ sanjilƣandǝk bolup [rosullarni] ɵltürüxkǝ mǝsliⱨǝtlǝxti.
34 Felkelvén azonban a tanácsban egy farizeus, névszerint Gamáliel, az egész nép előtt tisztelt törvénytudó, parancsolá, hogy egy kis időre vezessék ki az apostolokat.
Lekin kengǝxmǝ iqidǝ pütün hǝlⱪning ⱨɵrmitigǝ sazawǝr bolƣan Pǝrisiy mǝzⱨipidiki Gamaliyǝl isimlik bir Tǝwrat ɵlimasi bar idi. U ornidin turup: — Ularni birdǝm sirtⱪa qiⱪirip turunglar, — dǝp buyrudi.
35 És monda azoknak: Izráel férfiai, vigyázzatok magatokra ez emberekkel szemben, mit akartok cselekedni!
Andin u [kengǝxmidikilǝrgǝ] mundaⱪ dedi: — Əy Israillar, silǝr bu kixilǝrni bir tǝrǝp ⱪilixta ɵzünglarƣa eⱨtiyat ⱪilinglar!
36 Mert ez időnek előtte felkelt Theudás, azt mondván, hogy ő valaki, kihez mintegy négyszáz embernyi tömeg csatlakozott; ő megöletett, és mindnyájan, a kik csak követték őt, eloszlottak és semmivé lettek.
Ilgiri, ⱨeliⱪi Tǝwdas isimlik ɵzini qong tutup otturiƣa qiⱪⱪanidi. Uningƣa tǝhminǝn tɵt yüz adǝm ⱪoxuldi. Biraⱪ u ɵzi ɵltürüldi wǝ barliⱪ ǝgǝxküqiliri tarⱪilip ketip, uning ixi yoⱪⱪa qiⱪti.
37 Ezután felkelt ama Galileus Júdás az összeírás idején, és sok népet maga után csábított: ez is elveszett; és mindazok, a kik őt követték, szétszórattak.
Andin keyin nopus tizimlax künliridǝ, Galiliyǝlik Yǝⱨudamu bax kɵtürüp qiⱪip, bir top kixini toplap ɵzigǝ ǝgǝxtürgǝn. Umu yoⱪitilip, barliⱪ ǝgǝxküqilirimu tarⱪitiwetilgǝn.
38 Mostanra nézve is mondom néktek, álljatok el ez emberektől, és hagyjatok békét nékik: mert ha emberektől van e tanács, vagy e dolog, semmivé lesz;
Əmdi silǝrgǝ nǝsiⱨitim xuki: Bu kixilǝr bilǝn karinglar bolmisun! Ularni ihtiyariƣa ⱪoyup beringlar. Qünki ǝgǝr bu eⱪim yaki bu ix pǝⱪǝt insandin kǝlgǝn bolsa, jǝzmǝn yoⱪⱪa qiⱪidu.
39 Ha pedig Istentől van, ti fel nem bonthatjátok azt; nehogy esetleg Isten ellen harczolóknak is találtassatok.
Lekin ǝgǝr Hudadin bolsa, silǝr ularni yoⱪitalmaysilǝr! Ⱨǝtta ɵzünglar Hudaƣa ⱨujum ⱪilƣuqilar bolup qiⱪisilǝr!
40 Engedének azért néki; és miután előszólították az apostolokat, megveretvén, megparancsolák, hogy a Jézus nevében ne szóljanak, és elbocsáták őket.
Aliy kengǝxmidikikilǝr nǝsiⱨǝtni ⱪobul ⱪildi; ular rosullarni qaⱪirtip kirip, ularni ⱪamqilitip, ularƣa ⱨǝrgiz Əysaning namida sɵzlimǝslikni agaⱨlandurdi. Andin ularni ⱪoyup bǝrdi.
41 Ők annakokáért örömmel menének el a tanács elől, hogy méltókká tétettek arra, hogy az ő nevéért gyalázattal illettessenek.
Rosullar ǝmdi kengǝxmining otturisidin qiⱪip, ɵzlirining mubarǝk nam üqün horluⱪ azabi qekixkǝ layiⱪ kɵrülgǝnlikidin xadlandi.
42 És mindennap a templomban és házanként nem szűnnek vala meg tanítani és hirdetni Jézust, a Krisztust.
Ular yǝnila ⱨǝr küni ibadǝthana ⱨoylisida wǝ ɵymu-ɵy berip tǝlim berixtin wǝ «Əysa — Mǝsiⱨdur!» degǝn hux hǝwǝrni jakarlaxtin ⱨeq tohtimidi.
