Apostolok 28
1 És miután szerencsésen megmenekültek, akkor megtudák, hogy Melitának neveztetik az a sziget.
Biz ⱪutulup saⱪ-salamǝt ⱪirƣaⱪⱪa qiⱪⱪandin keyin, u aralning Malta dǝp atilidiƣanliⱪini bilduⱪ.
2 A barbárok pedig nem közönséges emberséget cselekesznek vala mi velünk: mert tüzet gerjesztvén, befogadának mindnyájónkat a rajtunk való záporért és a hidegért.
Yǝrlik hǝlⱪ bizgǝ intayin meⱨribanliⱪ bilǝn muamilǝ ⱪildi; qünki u qaƣda yamƣur yeƣip, ⱨawa soƣuⱪ bolƣaqⱪa, ular gülhan yeⱪip bizni kütüwaldi.
3 Mikor pedig Pál nagy sok venyigét szedett és a tűzre tette, egy vipera a melegből kimászva, az ő kezére ragada.
Pawlus bir baƣlam otun terip kelip otⱪa taxliwidi, issiⱪtin etilip qiⱪⱪan bir zǝⱨǝrlik yilan uning ⱪolini qixliginiqǝ qaplixiwaldi.
4 Mikor pedig látták a barbárok az ő kezéről függeni a mérges kígyót, mondják vala egymásnak: Nyilván gyilkos ez az ember, kit nem hagya élni a bosszúállás, noha a tengerből megszabadult.
Xu yǝrliklǝr Pawlusning ⱪoliƣa yepixip turƣan yilanni kɵrüp, bir-birigǝ: — Bu adǝm qoⱪum bir ⱪatil ikǝn! Dengizdin ⱪutulup qiⱪⱪan bolsimu, «Adilliⱪ» uning tirik ⱪelixiƣa yol ⱪoymidi, — deyixti.
5 De néki, minekutána a kígyót lerázta a tűzbe, semmi baja sem lőn.
Lekin Pawlus yilanni otning iqigǝ silkip atti, ɵzi bolsa ⱨeqⱪandaⱪ zǝhim yemidi.
6 Azok pedig azt várják vala, hogy ő meg fog dagadni, vagy nagyhirtelenséggel halva rogyik le. Mikor azonban sok ideig várták, és látták, hogy semmi baja nem lesz, megváltoztatva értelmöket, istennek mondják vala őt.
Hǝlⱪ uningƣa bǝdini ixxip ketidu yaki u tuyuⱪsiz yiⱪilip ɵlidu dǝp ⱪarap turatti. Lekin uzun waⱪit ⱪarap turup, uningda ⱨeqⱪandaⱪ binormal ⱨalǝtning bolmiƣanliⱪini kɵrüp, oyliƣinidin yenip: — Bu bir ilaⱨ bolsa kerǝk! — deyixti.
7 Annak a helynek környékén valának pedig a sziget főemberének, névszerint Publiusnak mezei jószágai, ki befogadván minket, három napig nagy emberségesen vendégül látott.
U yǝrning ǝtrapidiki yurtta, aral baxliⱪi (Publiyus dǝp atalƣan)ning birnǝqqǝ yǝr-etizliri bar idi. U bizni ɵyigǝ baxlap, üq kün ⱪizƣin meⱨman ⱪilip kütti.
8 Lőn pedig, hogy a Publius atyja hideglelésben és vérhasban betegen feküvék. Kihez Pál beméne, és minekutána könyörgött, kezeit reá vetve meggyógyítá őt.
U qaƣda xundaⱪ boldiki, Publiyusning atisining ⱪizitmisi ɵrlǝp, tolƣaⱪ bolup yetip ⱪalƣanikǝn. Pawlus uning yeniƣa kirip, dua ⱪilip üstigǝ ⱪolini tǝgküzüp, uni saⱪaytip ⱪoydi.
9 Minekutána azért ez megtörtént, egyebek is, kik betegek valának a szigeten, ő hozzá jövének és meggyógyulának.
Xuningdin keyin araldiki ⱪalƣan kesǝllǝrning ⱨǝmmisi uning aldiƣa kelip, saⱪaytildi.
10 Kik nékünk nagy tisztességet is tőnek, és mikor elindulánk, a szükséges dolgokkal ellátának.
Ular bizning ⱨɵrmitimizgǝ nurƣun sowƣatlarni beƣixliƣan bolup, ahirda bu yǝrdin yǝnǝ yolƣa qiⱪⱪan waⱪtimizda, bizni yolƣa lazimliⱪ nǝrsǝ-kerǝklǝr bilǝn tǝminlidi.
11 Három hónap mulva tudniillik egy Alexandriába való hajón elindulánk, mely a szigeten telelt, melynek czímere Kásztor és Pollux vala.
Malta arilida Iskǝndǝriyǝdin kǝlgǝn, bexiƣa «Samawiy Ⱪoxkezǝk» ilaⱨlirining nǝⱪixliri oyulƣan bir kemǝ ⱪixliƣanidi. Aralda üq ay turƣandin keyin, bu kemǝ bilǝn yolƣa qiⱪtuⱪ.
12 És Szirakúzába eljutván, ott maradánk három napig.
Sirakoza xǝⱨirigǝ kelip, u yǝrdǝ üq kün turduⱪ.
13 Onnét körülkerülvén, eljutánk Régiumba, és egy nap mulva déli szél támadván, másnap megérkezénk Puteóliba.
Andin aylinip mengip, [Italiyǝdiki] Regiyum xǝⱨirigǝ kǝlduⱪ. Ətisi xamal yɵnilixi ɵzgirip jǝnubtin qiⱪixi bilǝn, ikkinqi küni Puteoli xǝⱨirigǝ yetip kǝlduⱪ.
14 Hol mikor atyafiakat találtunk, kérének minket, hogy nálok maradjunk hét napig; és úgy menénk Rómába.
U yǝrdǝ birnǝqqǝ ⱪerindaxlarni taptuⱪ, ularning ɵtünüxliri bilǝn biz ularda bir ⱨǝptǝ turduⱪ. Xundaⱪ ⱪilip biz Rim xǝⱨirigǝ yetip kǝlduⱪ.
15 Onnét is az atyafiak, mikor a mi dolgainkat meghallották, nékünk előnkbe jövének Appii Forumig és Tres Tabernaeig. És mikor Pál meglátta őket, hálákat adván az Istennek, bátorságot vőn.
Keliwatⱪanliⱪimizdin hǝwǝr tapⱪan xu yǝrdiki ⱪerindaxlar bizni ⱪarxi elix üqün xǝⱨǝrdin qiⱪip ⱨǝtta «Apiyus baziri»ƣiqǝ, [bǝziliri] «Üq Saray»ƣiqǝ kǝlgǝnidi. Pawlus ularni kɵrgǝndǝ, Hudaƣa rǝⱨmǝt eytip, ƣǝyrǝtlǝndi.
16 Mikor pedig Rómába jutottunk, a százados átadá a foglyokat a testőrsereg fővezérének. Pálnak azonban megengedteték, hogy külön lakjék az őt őriző vitézzel.
Rim xǝⱨirigǝ kirginimizdǝ, yüzbexi mǝⱨbuslarni orda ⱪarawul begigǝ tapxurdi; lekin Pawlusning birla kɵzǝtküqi lǝxkǝr bilǝn bir ɵydǝ ayrim turuxiƣa ruhsǝt ⱪilindi.
17 Lőn pedig, hogy három nap mulva magához hívatá Pál a zsidók között való főembereket. Mikor pedig egybegyűltek, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, én jóllehet semmit sem vétkeztem a nép ellen, vagy az ősi szokások ellen, mindazáltal foglyul adattam át Jeruzsálemből a rómaiak kezébe.
Üq kündin keyin, u u yǝrdiki Yǝⱨudiylarning kattiwaxlirini ɵzi bilǝn kɵrüxüxkǝ qaⱪirdi. Ular jǝm bolƣanda, u mundaⱪ dedi: — Ⱪerindaxlar! Mǝn hǝlⱪimizgǝ yaki ata-bowilirimizdin ⱪaldurulƣan ɵrp-adǝtlǝrgǝ ⱪarxi ⱨeqⱪandaⱪ ix ⱪilmiƣan bolsammu, Yerusalemda turƣinimda tutⱪun ⱪilinip rimliⱪlarning ⱪoliƣa tapxuruldum.
18 Kik miután kihallgattak, el akarának engem bocsátani, mivelhogy én bennem semmi halálra méltó vétek nincsen.
Rimliⱪlar meni soraⱪⱪa tartip, mǝndǝ ɵlüm jazasiƣa mǝⱨkum ⱪilƣudǝk birǝr jinayǝt bolmiƣaqⱪa, meni ⱪoyuwǝtmǝkqi boldi.
19 De mivel a zsidók ellene mondtak, kényszeríttettem a császárra appellálni, nem mintha az én népem ellen volna valami vádam.
Lekin Yǝⱨudiylar buningƣa ⱪarxiliⱪ bildürgǝqkǝ, Ⱪǝysǝrgǝ murajiǝt ⱪilixⱪa mǝjbur boldum. Bularni deginim bilǝn, bu mening ɵz hǝlⱪim üstidin xikayitim bar degǝnlikim ǝmǝs.
20 Ennekokáért hívattalak tehát titeket, hogy lássalak benneteket és szóljak veletek; mert az Izráelnek reménységéért vétettem körül e lánczczal.
Xu sǝwǝbtin mǝn silǝr bilǝn yüz kɵrüxüx wǝ bu ⱨǝⱪtǝ silǝrgǝ eytix üqün silǝrni bu yǝrgǝ qaⱪirdim. Qünki bu zǝnjir bilǝn baƣlinixning sǝwǝbi dǝl Israilning kütkǝn ümididur.
21 Azok pedig mondának néki: Mi te felőled sem levelet nem vettünk Júdeából, sem pedig az atyafiak közül ide jőve valaki, nem jelentett, vagy szólott te felőled valami rosszat.
Ular Pawlusⱪa: — Biz bolsaⱪ Yǝⱨudiyǝdin sǝn toƣruluⱪ hǝt almiduⱪ, yaki u yǝrdin kǝlgǝn ⱪerindaxlarning ⱨeqⱪaysisimu sǝn toƣruluⱪ birǝr yaman hǝwǝr ǝkǝlmidi yaki yaman gepingni ⱪilmidi.
22 Akarnók azért tőled hallani, micsoda értelemben vagy. Mert e felekezet felől tudva van előttünk, hogy mindenütt ellene mondanak.
Lekin sening pikirliringni angliƣumiz bar. Qünki ⱨǝmmǝ yǝrdǝ kixilǝrning [sǝn tǝwǝ bolƣan] bu mǝzⱨǝpkǝ ⱪarxi sɵzlǝwatⱪanliⱪidin hǝwirimiz bar! — deyixti.
23 Kitűzvén tehát néki egy napot, eljövének hozzá a szállására többen; kiknek nagy bizonyságtétellel szól vala az Istennek országa felől, igyekezvén elhitetni ő velök a Jézus felől való dolgokat, úgy a Mózes törvényéből, mint a prófétákból, reggeltől fogva mind estvéig.
Xuning bilǝn ular Pawlus bilǝn kɵrüxüxkǝ bir künni bekitti. U küni nurƣun kixilǝr uning turalƣusiƣa kǝlgǝnidi; u tang atⱪandin kǝqkiqǝ ularƣa [sɵz-kalamni] xǝrⱨlǝp, Hudaning padixaⱨliⱪi ⱨǝⱪⱪidǝ toluⱪ guwaⱨliⱪ berip, Tǝwrat ⱨǝm pǝyƣǝmbǝrlǝrning yazmiliridin nǝⱪil kǝltürüp, ularni Əysa toƣruluⱪ ⱪayil ⱪilixⱪa küqidi.
24 És némelyek hivének az ő beszédének, mások nem hivének.
Uning sɵzlirigǝ bǝzilǝr ixǝndürüldi, bǝzilǝr ixinixni rǝt ⱪildi.
25 Mivel pedig nem egyezének meg egymással, eloszlának, miután Pál ez egy szót mondá: Jól szólott a Szent Lélek Ésaiás próféta által a mi atyáinknak, mondván:
Ular Pawlusning mundaⱪ bir sɵzni ⱪilixi bilǝn ɵzara kelixǝlmǝy ⱪaytip kǝtti. U mundaⱪ dedi: — Muⱪǝddǝs Roⱨ Yǝxaya pǝyƣǝmbǝr arⱪiliⱪ ata-bowilirimizƣa munu sɵzni dǝl jayida eytⱪan:
26 Eredj el a néphez és mondd: Hallván halljátok, és ne értsetek; és nézvén nézzetek, és ne lássatok!
— «Barƣin; muxu hǝlⱪⱪǝ mundaⱪ dǝp eytⱪin: — «Silǝr anglaxni anglaysilǝr, biraⱪ qüxǝnmǝysilǝr; Kɵrüxni kɵrüsilǝr, biraⱪ bilip yǝtmǝysilǝr.
27 Mert megkövéredett e népnek szíve, és füleikkel nehezen hallanak, és szemeiket behunyják; hogy szemeikkel ne lássanak, füleikkel ne halljanak, szívükkel ne értsenek és meg ne térjenek, és meg ne gyógyítsam őket.
Qünki muxu hǝlⱪning yürikini may ⱪaplap kǝtkǝn, Ular angliƣanda ⱪulaⱪlirini eƣir ⱪiliwalƣan, Ular kɵzlirini yumuwalƣan; Undaⱪ bolmisidi, ular kɵzliri bilǝn kɵrüp, Ⱪuliⱪi bilǝn anglap, Kɵngli bilǝn qüxinip, Ɵz yolidin yanduruluxi bilǝn, Mǝn ularni saⱪaytⱪan bolattim»».
28 Legyen azért néktek tudtotokra, hogy a pogány népeknek küldetett az Istennek ez idvezítése, és ők meg is hallgatják.
Xunga bilixinglar kerǝkki, Hudaning bu nijatliⱪi yat ǝlliklǝrgǝ ǝwǝtiliwatidu. Ular bolsa uningƣa ⱪulaⱪ salmay ⱪalmaydu! — dedi. U bu sɵzlǝrni eytⱪanda Yǝⱨudiylar ɵz-ara ⱪattiⱪ talax-tartix ⱪilixip kǝtti.
29 És mikor ezeket mondotta, elmenének a zsidók, magok között sokat vetekedve.
30 Marada pedig Pál két egész esztendeig az ő tulajdon bérelt szállásán, és mindazokat befogadja vala, kik ő hozzá menének.
[Pawlus] ɵzi ijarigǝ alƣan ɵydǝ toluⱪ ikki yil turdi wǝ bu yǝrdǝ uning bilǝn kɵrüxüxkǝ kǝlgǝn ⱨǝmmǝ kixilǝrni ⱪobul ⱪilip,
31 Prédikálván az Istennek országát és tanítván az Úr Jézus Krisztus felől való dolgokat teljes bátorsággal, minden tiltás nélkül.
tolimu yürǝklik bilǝn ⱨǝm ⱨeq tosalƣuƣa uqrimay, Hudaning padixaⱨliⱪini jar ⱪilip, Rǝb Əysa Mǝsiⱨkǝ dair ⱨǝⱪiⱪǝtlǝrni yǝtküzüp tǝlim bǝrdi.
