Apostolok 27
1 Midőn pedig elvégeztetett, hogy mi Itáliába hajózzunk, átadák mind Pált, mind némely egyéb foglyokat egy Július nevű századosnak a császári seregből.
NOW as it was determined that we should sail for Italy, they delivered Paul and certain other prisoners to a centurion named Julius, of the Augustan cohort.
2 Beülvén azért egy Adramittiumból való hajóba, az Ázsia mentében fekvő helyeket akarván behajózni, elindulánk, velünk lévén a maczedóniai Aristárkhus, ki Thessalonikából való.
And embarking in a ship of Adrymittium, ready to sail for the coast of Asia, we proceeded on our voyage, Aristarchus a Macedonian of Thessalonica, being with us.
3 És másnap megérkezénk Sidonba. És Július emberséggel bánván Pállal, megengedé, hogy barátaihoz elmenve gondoskodásukban részesüljön.
And the next day we arrived at Sidon: and Julius treated Paul with the greatest humanity, and permitted him to go to his friends, to enjoy the benefit of their care.
4 És onnan elindulván, Ciprus alatt evezénk el, mivelhogy a szelek ellenkezők valának.
And taking our departure from thence, we sailed under Cyprus, because the winds were contrary.
5 És a Cziliczia és Pámfilia mellett levő tengeren átevezvén, eljutánk a licziai Mirába.
And traversing the sea opposite to Cilicia and Pamphylia, we arrived at Myra, a city of Lycia.
6 És mivel ott a százados egy Itáliába menő alexandriai hajót talált, abba szállított be minket.
And the centurion finding there a ship of Alexandria bound for Italy, he put us on board of it.
7 Több napon át azonban lassan hajózván és nehezen érkezvén Knidushoz, mivel nem enged vala bennünket odajutni a szél, elhajózánk Kréta alatt, Salmóné mellett,
Then for many days making very slow way, and scarce reaching over against Knidos, the wind not favouring us, we coasted Crete, opposite Cape Salmone:
8 És nagy ügygyel-bajjal elhajózván mellette, jutánk egy helyre, melyet Szépkikötőknek neveznek, melyhez közel vala Lásea városa.
and weathering it with difficulty, we came to a certain place called, The fair havens; near to which is the city Lasea.
9 Mivel pedig sok idő mult el, és a hajózás más veszedelmes vala, mivelhogy a bőjt is elmult immár, inti vala Pál őket,
And much time being consumed, and sailing now becoming dangerous, because the fast was already past, Paul admonished them,
10 Ezt mondván nékik: Férfiak, látom, hogy nemcsak a teréhnek és a hajónak, hanem a mi életünknek is bántódásával és nagy kárával fog történni e hajózás.
saying unto them, Sirs, I perceive that this voyage will be attended with much damage and loss, not only of the cargo and of the ship, but danger of our lives also.
11 De a százados inkább hisz vala a kormányosmesternek és a hajótulajdonosnak, hogynem annak, a mit Pál mond vala.
But the centurion paid more attention to the master and to the pilot than to the things which were spoken by Paul.
12 Mivel pedig az a kikötő telelésre nem volt alkalmas, a többség azt határozá, hogy hajózzanak el onnan is, ha valami módon eljutva Fénixbe, Kréta kikötőjébe, mely délnyugot és északnyugot felé néz, kitelelhetnének.
And the harbour not being well situated for a winter station, the greater part advised to sail from thence, if they possibly could reach as far as Phenice to pass the winter, a harbour open to the south-west and north-west.
13 Mivel pedig déli szél kezdett lassan fúni, azt gondolván, hogy feltett szándékuknak uraivá lettek, elindulván, közelebb hajóztak el Kréta mellett.
So when the south wind blew softly, supposing they had obtained their purpose, they weighed anchor, and kept near the coast of Crete.
14 Nemsokára azonban viharos szélvész csapott le oda, mely Észak-keleti szélnek neveztetik.
But not long after a hurricane wind, called Euroclydon, drove us towards the island,
15 Mikor pedig a hajó elragadtatott, és nem bírt a széllel szembe menni, nekieresztvén azt, vitetünk vala tova.
and the ship becoming ungovernable, and unable to bear up in the eye of the wind, we gave up the attempt, and let her drive.
16 Mikor pedig egy kis sziget alá futottunk, mely Klaudának hívattatik, csak alig bírtuk hatalmunkba keríteni a csolnakot.
And running under a little island called Clauda, it was with difficulty we were able to come at the boat:
17 Melyet miután felvontak, védőeszközöket alkalmaznak vala, alól megövedzvén a hajót; és mivel félnek vala, hogy zátonyra bukkannak, lebocsátván a vitorlát, úgy vitetnek vala.
which when they had hoisted out, they used all helps, carrying ropes round the ship’s bottom; and fearing lest they should run on the quick-sands, they lowered the mast, and so were driven.
18 Mikor pedig a szélvésztől nagyon hányattatánk, másnap a hajóterhet kihányák;
And being exceedingly tossed with the storm, we the next day threw out the cargo.
19 És harmadnap tulajdon kezeinkkel hányók ki a hajó felszerelését.
And the third day with our own hands we threw overboard the tackling of the vessel.
20 Mikor pedig több napon át sem nap, sem csillagok nem látszottak, és nem kis vihar szorongatott, továbbra minden reménységünk elvétetett életben maradásunk felől.
So when neither sun nor stars had appeared for many days, and no small tempest beating on us, all hope of our being preserved was entirely taken from us.
21 Mikor pedig hosszas volt már az étlenség, akkor Pál felállván ő közöttük, monda: Jóllehet szükséges lett volna, óh férfiak, hogy engedelmeskedve nékem, ne indultunk volna el Krétából, és elkerültük volna ezt a bajt és kárt:
Now after being a long while without food, then stood up Paul in the midst of them, and said, Ye ought, my friends, to have been persuaded by me, and not have sailed from Crete, and got this loss and damage.
22 Mindazáltal mostanra nézve is intelek benneteket, hogy jó reménységben legyetek; mert egy lélek sem vész el közületek, hanem csak a hajó.
Yet even now I exhort you to be of good courage: for there shall be no loss of life among you, but only of the ship.
23 Mert ez éjjel mellém álla egy angyala az Istennek, a kié vagyok, a kinek szolgálok is,
For there stood by me this night an angel of God, whose I am, and whom I serve,
24 Ezt mondván: Ne félj Pál! A császár elé kell néked állanod. És ímé az Isten ajándékba adta néked mindazokat, kik te veled hajóznak.
saying, Fear not, Paul; thou must stand before Caesar: and behold! God hath graciously given thee all who are sailing with thee.
25 Annakokáért jó reménységben legyetek, férfiak! Mert hiszek az Istennek, hogy úgy lesz, a mint nékem megmondatott.
Wherefore, sirs, cheer up: for I believe God that it will be so, exactly as he hath spoken to me.
26 Egy szigetre kell pedig nékünk kivetődnünk.
But we must be cast on a certain island.
27 Mikor pedig a tizennegyedik éjszaka eljött, a mint ide s tova hányatánk az Ádrián, éjféltájban észrevevék a hajósok hogy valami szárazföld közelget hozzájok.
Now as the fourteenth night was passing, whilst we were driving about in the Adriatic sea, about midnight the sailors imagined that some land was near to them:
28 És lebocsátván a vízmérő ónt, húsz ölnyinek találák, majd egy kevéssé tovább menvén és ismét lebocsátván a vízmérő ónt, találák tizenöt ölnyinek.
and sounding, had twenty fathoms; then passing on a little farther, and sounding again, they had fifteen fathoms.
29 És mivel féltek, hogy szirtes helyekre vetődhetnek, a hajónak hátulsó részéből négy vasmacskát vetvén ki, kívánják vala, hogy nappal legyen.
And fearing lest they might run on some rocky coast, they cast out four anchors astern, and wished eagerly for the day to break.
30 A hajósok pedig mikor el akarának menekülni a hajóból, és a csolnakot lebocsáták a tengerre, annak színe alatt, mintha a hajó orrából vasmacskákat akarnának vetni,
Now as the sailors were seeking to escape out of the ship, and had hoisted out the boat into the sea, under pretence as if they were going to carry out anchors a-head,
31 Monda Pál a századosnak és a vitézeknek: Ha ezek a hajóban nem maradnak, ti meg nem szabadulhattok.
Paul said to the centurion and to the soldiers, Except these men abide in the ship, ye cannot be preserved.
32 Akkor a vitézek elvágák a csolnak köteleit, és ki hagyák esni azt.
Then the soldiers cut off the ropes of the boat, and let her fall off.
33 Addig pedig, míg nappal lenne, inti vala Pál mindnyájokat, hogy egyenek, mondván: Ma tizennegyedik napja, mióta folyton étlen várakoztok, semmit sem véve magatokhoz.
And while they waited until the day should break, Paul exhorted them all to take some nourishment, saying, To day, expecting the fourteenth day, ye are continuing without food, taking nothing.
34 Azért intelek benneteket, hogy egyetek, mert ez a ti javatokra szolgál. Mert közületek senkinek sem esik le egy hajszál a fejéről.
Wherefore I exhort you to take some food, for this is for your preservation: for a hair shall not fall from the head of any one of you.
35 Mikor pedig ezeket mondá, és kenyeret vőn kezébe, hálákat ada Istennek mindnyájok előtt, és megtörvén, kezde enni.
And so saying, and taking a loaf, he gave thanks to God before them all, and breaking it, began to eat.
36 Felbátorodván pedig mindnyájan, szintén vevének magukhoz táplálékot.
Then were they all cheered up, and they too took refreshment.
37 Valánk pedig a hajóban lélekszám szerint összesen kétszázhetvenhatan.
Now all the souls which were in the ship amounted to two hundred seventy-six:
38 Miután pedig megelégedtek eledellel, a hajót könnyebbítik vala, a gabonát kihányván a tengerbe.
and having made a hearty meal, they lightened the vessel, throwing the wheat into the sea.
39 Mikor pedig megvirradt, a szárazföldet nem ismerik vala fel; hanem egy tengeröblöt sajdítanak vala, melynek síma partja van, melyre végezék, hogy kihajtják a hajót, ha bírják.
And when the day broke, they knew not the land: but they observed a certain creek with a beach, into which they resolved, if they could, to run the vessel aground.
40 A vasmacskákat azért körös-körül elvagdalván, a tengerben hagyák, egyszersmind eloldván a kormányrudak köteleit és felvonván a nagy vitorlát a szélfúvásnak, igyekeznek vala a part felé haladni.
And weighing the anchors, they committed her to the sea, and loosing at the same time the chains of the rudders, and hoisting the foresail to the breeze, they made for the beach.
41 De mikor egy zátonyos helyre találtak, ráhajtották a hajót. És az első része ugyan megakadván, mozdíthatatlanul marad vala, a hátulsó része azonban szakadoz vala a haboknak ereje miatt.
But falling on a shoal where two currents met, they ran the ship aground; and the forecastle stuck fast, and remained immoveable, but the stern was stove in by the violence of the waves.
42 A vitézeknek pedig az lőn tanácsa, hogy a foglyokat vágják le, hogy senki el ne szaladhasson, minekutána kiúszott.
Then the soldiers’ design was to have murdered the prisoners, lest any of them should swim ashore and escape.
43 De a százados meg akarván tartani Pált, eltiltá őket e szándéktól, és megparancsolá, hogy a kik úszni tudnak, először azok szökdössenek a tengerbe és meneküljenek ki a szárazföldre.
But the centurion, desirous to preserve Paul, withheld them from their purpose, and commanded those who were able to swim to jump overboard first, and reach the land:
44 A többiek pedig ki deszkákon, ki a hajó egyéb darabjain. És így lőn, hogy mindnyájan szerencsésen kimenekültek a szárazföldre.
and that the rest should make the attempt, some on planks, and some on the floating materials of the ship: and in this manner so it was that they all safely reached the shore.
