Apostolok 26

1 Agrippa pedig monda Pálnak: Megengedtetik néked, hogy szólj a magad mentségére. Akkor Pál kinyújtván kezét, védőbeszédet tartott:

Agrippa erre ezt mondta Pálnak: „Megengedjük neked, hogy szólj a magad mentségére.“Akkor Pál kinyújtotta a kezét, és védőbeszédet tartott:

2 Agrippa király! Boldognak tartom magamat, hogy mindazok felől, a mikkel a zsidóktól vádoltatom, te előtted fogok védekezni e mai napon;

„Agrippa király! Boldognak tartom magam, hogy mindazok felől, amikkel a zsidók vádolnak, előtted fogok védekezni e mai napon,

3 Mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!

mivel te nagyon jól ismered a zsidók minden szokását és vitás kérdését. Azért kérlek, hallgass meg engem türelmesen!

4 Az én ifjúságomtól fogva való életemet tehát, mely kezdetétől az én népem közt Jeruzsálemben folyt le, tudják a zsidók mindnyájan.

Életemet, amely kezdettől fogva az én népem között Jeruzsálemben folyt le, ifjúságomtól fogva ismerik a zsidók mindnyájan.

5 Kik tudják rólam eleitől fogva (ha bizonyságot akarnak tenni), hogy én a mi vallásunknak legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.

Ők tudják rólam kezdettől fogva, tanúsítani is tudnák, hogy én a mi vallásunk legszigorúbb felekezete szerint éltem, mint farizeus.

6 Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménységéért állok itt ítélet alatt:

Most is az Istentől a mi atyáinknak tett ígéret reménysége miatt állok itt vád alatt.

7 Melyre a mi tizenkét nemzetségünk, éjjel és nappal buzgón szolgálva reményli, hogy eljut; mely reménységért vádoltatom, Agrippa király, a zsidóktól.

Éjjel és nappal buzgón szolgálva, a mi tizenkét nemzetségünk is reméli, hogy ez beteljesül. E miatt a reménység miatt vádolnak a zsidók, Agrippa király.

8 Micsoda? Hihetetlen dolognak tetszik néktek, hogy Isten halottakat támaszt fel?

Miért tűnik nektek hihetetlen dolognak, hogy Isten halottakat támaszt fel?

9 Én bizonyára elvégeztem vala magamban, hogy ama názáreti Jézus neve ellen sok ellenséges dolgot kell cselekednem.

Én is elhatároztam magamban, hogy sok ellenséges dolgot kell cselekednem a Názáreti Jézus neve ellen.

10 Mit meg is cselekedtem Jeruzsálemben: és a szentek közül én sokat börtönbe vettettem, a főpapoktól való felhatalmazást megnyervén. Sőt mikor megölettetének, szavazatommal hozzájárultam.

Ezt meg is tettem Jeruzsálemben, és a szentek közül sokat börtönbe vettettem, melyre a főpapoktól felhatalmazást kaptam. Sőt amikor megölték őket, szavazatommal hozzájárultam.

11 És minden zsinagógában gyakorta büntetvén őket, káromlásra kényszerítettem; és felettébb dühösködvén ellenök, kergettem mind az idegen városokig is.

A zsinagógákban mindenfelé gyakran büntettem, káromlásra kényszerítettem, és féktelen dühömben egészen az idegen városokig kergettem őket.

12 E dologban épen útban lévén Damaskus felé a főpapoktól vett felhatalmazással és engedelemmel,

Amikor egyszer éppen ilyen ügyben útban voltam Damaszkusz felé, a főpapok felhatalmazásával és engedélyével,

13 Délben látám az úton király, hogy mennyből a napnak fényességét meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, kik velem együtt haladnak vala.

délben az úton azt láttam, király, hogy a mennyből a napnak fényességét is meghaladó világosság sugárzott körül engem és azokat, akik velem együtt haladtak.

14 Mikor pedig mi mindnyájan leestünk a földre, hallék szózatot, mely én hozzám szól és ezt mondja vala zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz néked az ösztön ellen rúgódoznod.

Amikor pedig mindnyájan leestünk a földre, szózatot hallottam, mely hozzám szólt, és ezt mondta zsidó nyelven: Saul, Saul, mit kergetsz engem? Nehéz neked az ösztöke ellen rugódoznod.

15 Én pedig mondék: Kicsoda vagy, Uram? És az monda: Én vagyok Jézus, a kit te kergetsz.

Erre én ezt kérdeztem: Kicsoda vagy, Uram? Az Úr ezt felelte: Én vagyok Jézus, akit te kergetsz.

16 De kelj fel, és állj lábaidra: mert azért jelentem meg néked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek úgy azokban, a miket láttál, mint azokban, a mikre nézve meg fogok néked jelenni;

De kelj fel, és állj lábaidra, mert azért jelentem meg neked, hogy téged szolgává és bizonysággá rendeljelek azokban, amiket láttál, és azokban, amelyekben meg fogok neked jelenni.

17 Megszabadítván téged e néptől és a pogányoktól, kik közé most küldelek,

Megoltalmazlak téged e néptől és a pogányoktól, akik közé most küldelek,

18 Hogy megnyissad szemeiket, hogy setétségből világosságra és a Sátánnak hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát és a megszenteltettek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.

hogy nyisd meg a szemeiket, hogy sötétségből világosságra, és a Sátán hatalmából az Istenhez térjenek, hogy bűneiknek bocsánatát, és a megszenteltek között osztályrészt nyerjenek az én bennem való hit által.

19 Azért, Agrippa király, nem levék engedetlen a mennyei látás iránt;

Ezért, Agrippa király, nem lettem engedetlen a mennyei látás iránt,

20 Hanem először a Damaskusbelieknek és Jeruzsálembelieknek, majd Júdeának egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket és térjenek meg az Istenhez, a megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedvén.

hanem először a damaszkusziaknak és jeruzsálemiaknak, majd Júdea egész tartományában és a pogányoknak hirdettem, hogy bánják meg bűneiket, és térjenek meg az Istenhez, megtéréshez méltó cselekedeteket cselekedve.

21 Ezekért akartak engem megölni a zsidók, megfogván a templomban.

Ezekért akartak engem megölni a zsidók, amikor megfogtak a templomban.

22 De Istentől segítséget vévén, mind e mai napig állok, bizonyságot tévén mind kicsinynek, mind nagynak, semmit sem mondván azokon kívül, a mikről mind a próféták megmondották, mind Mózes, hogy be fognak teljesedni:

De Istentől segítséget kaptam, s mind e mai napig itt állok, és bizonyságot teszek mind kicsinynek, mind nagynak, és semmit nem mondok azokon kívül, amikről a próféták és Mózes megmondták, hogy be fognak teljesedni,

23 Hogy a Krisztusnak szenvedni kell, hogy mint a halottak feltámadásából első, világosságot fog hirdetni e népnek és a pogányoknak.

hogy a Krisztusnak szenvednie kell, hogy elsőnek támad fel a halottak közül, és világosságot fog hirdetni ennek a népnek és a pogányoknak.“

24 Mikor pedig ő ezeket mondá a maga mentségére, Festus nagy fenszóval monda: Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz.

Mikor pedig ezeket hozta fel a maga mentségére, Fesztusz hangosan mondta: „Bolond vagy te, Pál! A sok tudomány téged őrültségbe visz.“

25 Ő pedig monda: Nem vagyok bolond, nemes Festus, hanem igaz és józan beszédeket szólok.

Pál azonban ezt mondta: „Nem vagyok bolond, nemes Fesztusz, hanem igaz és józan beszédeket szólok.

26 Mert tud ezekről a király, kihez bátorságosan is szólok: mert épen nem gondolom, hogy ezek közül ő előtte bármi is ismeretlen volna; mert nem valami zugolyában lett dolog ez.

Mert tud ezekről a király, akihez bátran is szólok: mert éppen nem gondolom, hogy ezek közül előtte bármi is ismeretlen volna, mert nem valami zugban történt dolog ez.

27 Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.

Hiszel-e, Agrippa király, a prófétáknak? Tudom, hogy hiszel.“

28 Agrippa pedig monda Pálnak: Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.

Agrippa pedig ezt mondta Pálnak: „Majdnem ráveszel engem, hogy keresztyénné legyek.“

29 Pál pedig monda: Kívánnám Istentől, hogy necsak majdnem, hanem nagyon is, ne csak te, hanem mindazok is, kik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, a minő én is vagyok, e bilincsektől megválva.

Pál pedig mondta: „Kívánnám Istentől, hogy ne csak majdnem, hanem nagyon is, és ne csak te, hanem mindazok, akik ma engem hallgatnak, lennétek olyanok, amilyen én is vagyok, de e bilincsek nélkül.“

30 És mikor ő ezeket mondá, felkele a király és a tiszttartó és Bernicé és a kik velük együtt ültek;

Mikor ezeket mondta, felkelt a király, a tiszttartó, Berniké és akik velük együtt ültek.

31 És visszavonultokban beszélgetnek vala egymással, mondván: Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem cselekszik ez az ember.

Visszavonultak, beszélgettek egymással és ezt mondták: „Semmi halálra, vagy fogságra méltó dolgot nem tett ez az ember.“

32 Agrippa pedig monda Festusnak: Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárra nem appellált volna.

Agrippa pedig ezt mondta Fesztusznak: „Ezt az embert szabadon lehetett volna bocsátani, ha a császárhoz nem föllebbezett volna.“