Apostolok 25
1 Festus tehát, miután bement a tartományba, három nap mulva felméne Jeruzsálembe Czézáreából.
Three days after arriving in the province, Festus went up to Jerusalem from Caesarea,
2 Panaszt tőnek pedig néki a főpap és a zsidók főemberei Pál ellen, és kérék őt,
where the high priest and prominent Jewish men presented their case against Paul.
3 Kérvén magok számára jóindulatát ő ellene, hogy hozassa át őt Jeruzsálembe, lest vetvén, hogy megölhessék őt az úton.
Asking for a favor against Paul, they urged Festus to summon him to Jerusalem, because they were planning an ambush to kill him on the way.
4 Festus azonban azt felelé, hogy Pált Czézáreában őrzik, ő maga pedig csakhamar ki fog menni:
But Festus replied that Paul was being kept in custody in Caesarea, and that he himself was about to go there shortly.
5 A kik azért köztetek, úgymond, főemberek, velem alájővén, ha valami gonoszság van abban a férfiúban, emeljenek vádat ellene.
“So,” he said, “let those among you who are influential go down with me, and if there is any fault in this man, they can bring charges against him.”
6 Miután pedig tíz napnál tovább időzött közöttük, lemenvén Czézáreába, másnap ítélőszékibe üle, és Pált előhozatá.
After staying among them for more than ten days, Festus went down to Caesarea. The next day he sat on the judgment seat and ordered Paul to be brought in.
7 Mikor pedig az megjelent, körülállák a zsidók, kik alámentek vala Jeruzsálemből, sok és súlyos vádat hozván fel Pál ellen, melyeket nem bírtak bebizonyítani;
When Paul arrived, the Jews who had come down from Jerusalem stood around him, bringing many serious charges against him that they could not prove.
8 Mivelhogy ő a maga mentségére ezt feleli vala: Sem a zsidók törvénye ellen, sem a templom ellen, sem a császár ellen semmit sem vétettem.
Then Paul said in his own defense, “Neither against the law of the Jews, nor against the temple, nor against Caesar have I committed any offense.”
9 Festus pedig a zsidóknak kedveskedni akarván, felelvén Pálnak, monda: Akarsz-é Jeruzsálembe felmenni és ott ítéltetni meg ezekről én előttem?
But Festus, wishing to gain favor with the Jews, responded to Paul, “Are yoʋ willing to go up to Jerusalem and stand trial before me there on these charges?”
10 Pál azonban monda: A császár ítélőszéke előtt állok, itt kell nékem megítéltetnem. A zsidóknak semmit sem vétettem, miként te is jól tudod.
Paul said, “I am standing before the judgment seat of Caesar, where I ought to stand trial. I have done the Jews no wrong, as yoʋ yoʋrself know very well.
11 Mert ha vétkes vagyok és valami halálra méltót cselekedtem, nem vonakodom a haláltól; ha azonban semmi sincs azokban, a mikkel ezek vádolnak engem, senki sem ajándékozhat oda engem azoknak. A császárra appellálok!
If I am in the wrong and have done something that deserves death, I do not seek to escape death. But if none of the things these men accuse me of is true, no one can hand me over to them. I appeal to Caesar.”
12 Akkor Festus tanácsával értekezvén, felele: A császárra appelláltál, a császár elé fogsz menni!
After conferring with the council, Festus answered, “Yoʋ have appealed to Caesar; to Caesar yoʋ shall go.”
13 Néhány nap elmúltával pedig Agrippa király és Bernicé érkezék Czézáreába, hogy köszöntsék Festust.
After several days had passed, King Agrippa and Bernice arrived at Caesarea and greeted Festus.
14 Mikor pedig több napig időztek ott, Festus elébe adá a királynak a Pál dolgát, mondván: Van itt egy férfiú, kit Félix hagyott fogva.
Since the king was staying there for several days, Festus presented Paul's case to him, saying, “There is a man who was left as a prisoner by Felix.
15 Ki felől, mikor Jeruzsálembe mentem, jelentést tőnek a főpapok és a zsidóknak vénei, kérve ő ellene ítéletet.
When I was in Jerusalem, the chief priests and the elders of the Jews presented their case and asked for a judgment against him.
16 Kiknek azt felelém, hogy nem szokásuk a rómaiaknak, hogy valamely embert halálra adjanak, mielőtt a vádlott szembe nem állíttatik vádlóival, és alkalmat nem nyer a vád felől való mentségére.
I answered them that it is not the custom of the Romans to hand anyone over for destruction before the accused faces his accusers and has an opportunity to make his defense concerning the charges.
17 Mikor azért ők ide gyűltek, minden haladék nélkül másnap az ítélőszékbe ülvén, előhozatám azt a férfiút,
So when they had assembled here, I did not postpone the case, but on the next day I sat on the judgment seat and ordered the man to be brought in.
18 Ki ellen, mikor vádlói előálltak, semmi bűnt nem hoztak fel azok közül, a miket én sejtettem:
When his accusers stood up, they brought no charge against him of the sort I was expecting.
19 Hanem valami vitás kérdéseik valának ő vele az ő tulajdon babonaságuk felől, és bizonyos megholt Jézus felől, kiről Pál azt állítja vala, hogy él.
Instead they had certain points of disagreement with him about their own religion and about a man named Jesus who was dead, but whom Paul claimed was alive.
20 Én pedig bizonytalanságban lévén az e felől való vitára nézve, kérdém, vajjon akar-é Jeruzsálembe menni, és ott ítéltetni meg ezek felől.
Since I was at a loss as to how to investigate this matter, I asked if he might be willing to go to Jerusalem and stand trial there on these charges.
21 Pál azonban appellálván, hogy ő Augustus döntésére tartassék fenn, parancsolám, hogy tartassék fogva, míg őt a császárhoz nem küldhetem.
But Paul appealed to be kept in custody for the decision of His Majesty the Emperor, so I ordered him to be held until I could send him to Caesar.”
22 Agrippa pedig monda Festusnak: Szeretném magam is azt az embert hallani. Ő pedig monda: Holnap meg fogod őt hallani.
Then Agrippa said to Festus, “I would like to hear the man myself.” Festus said, “Tomorrow yoʋ will hear him.”
23 Másnap tehát eljővén Agrippa és Bernicé nagy pompával, és bemenvén a kihallgatási terembe az ezredesekkel és a város főfőpolgáraival együtt, Festus parancsolatjára előhozák Pált.
So the next day Agrippa and Bernice came with great pomp and entered the auditorium along with the military commanders and the distinguished men of the city. Then Festus gave the command, and Paul was brought in.
24 És monda Festus: Agrippa király, és ti férfiak mindnyájan, kik velünk egybe itt vagytok! Látjátok őt, ki felől a zsidóknak egész sokasága megkeresett engem, mind Jeruzsálemben, mind itt, azt kiáltva, hogy nem kell néki tovább élnie.
Festus said, “King Agrippa and all you men who are present with us, you see this man, concerning whom the entire Jewish community has appealed to me, both in Jerusalem and here in this place, crying out that he ought not to live any longer.
25 Én pedig, ámbár megértém, hogy semmi halálra méltó dolgot sem cselekedett, de mivel éppen ő maga appellált Augustusra, elvégeztem, hogy elküldöm őt.
But when I found that he had done nothing deserving death, and since he himself appealed to His Majesty the Emperor, I decided to send him.
26 Ki felől nem tudok valami bizonyost írni az én uramnak. Ezért hoztam őt előtökbe, és kiváltképen te elődbe, Agrippa király, hogy a kihallgatás megtörténtével tudjak mit írni.
Yet I have nothing definite to write to my lord about this man. Therefore I have brought him before you all, and especially before yoʋ, King Agrippa, so that after we have had this preliminary hearing, I may have something to write.
27 Mert esztelen dolognak látszik nékem, hogy a ki foglyot küld, az ellene való vádakat is meg ne jelentse.
For it seems unreasonable to me to send a prisoner without indicating the charges against him.”
