Apostolok 22
1 Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat előttetek mentem.
ⲁ̅ⲛⲣⲱⲙⲉ ⲛⲁⲥⲛⲏⲩ ⲁⲩⲱ ⲛⲁⲉⲓⲟⲧⲉ ⲥⲱⲧⲙ ⲉⲧⲁⲁⲡⲟⲗⲟⲅⲓⲁ ⲉⲧϣⲟⲟⲡ ⲧⲉⲛⲟⲩ ϣⲁⲣⲱⲧⲛ
2 Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda:
ⲃ̅ⲛⲧⲉⲣⲟⲩⲥⲱⲧⲙ ⲇⲉ ϫⲉ ⲉϥⲛⲁϣⲁϫⲉ ⲛⲙⲙⲁⲩ ⲙⲙⲛⲧϩⲉⲃⲣⲁⲓⲟⲥ ⲁⲩⲕⲁ ⲣⲱⲟⲩ ⲛϩⲟⲩⲟ ⲁⲩⲱ ⲡⲉϫⲁϥ ϫⲉ
3 Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:
ⲅ̅ⲁⲛⲅⲟⲩⲣⲱⲙⲉ ⲛⲓⲟⲩⲇⲁⲓ ⲉⲁⲩϫⲡⲟⲓ ϩⲛ ⲧⲁⲣⲥⲟⲥ ⲛⲧⲕⲓⲗⲓⲕⲓⲁ ⲉⲁⲩⲥⲁⲛⲟⲩϣⲧ ⲇⲉ ϩⲛ ⲧⲉⲓⲡⲟⲗⲓⲥ ⲉⲁⲩⲡⲁⲓⲇⲉⲩⲉ ⲙⲙⲟⲓ ϩⲛ ⲟⲩⲱⲣϫ ϩⲁⲣⲁⲧϥ ⲛⲅⲁⲙⲁⲗⲓⲏⲗ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲙ ⲡⲛⲟⲙⲟⲥ ⲛⲛⲁⲉⲓⲟⲧⲉ ⲉⲓⲟ ⲛⲣⲉϥⲕⲱϩ ⲉⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ⲕⲁⲧⲁ ⲑⲉ ⲉⲧⲉⲧⲛⲟ ⲙⲙⲟⲥ ⲙⲡⲟⲟⲩ ⲛⲧⲱⲧⲛ ⲧⲏⲣⲧⲛ
4 És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.
ⲇ̅ⲁⲓⲇⲓⲱⲕⲉ ⲛⲥⲁ ⲧⲉⲓϩⲓⲏ ϣⲁϩⲣⲁⲓ ⲉⲡⲙⲟⲩ ⲉⲓⲙⲟⲩⲣ ⲛⲛⲣⲱⲙⲉ ⲁⲩⲱ ⲛⲉϩⲓⲟⲙⲉ ⲉⲓⲛⲟⲩϫⲉ ⲙⲙⲟⲟⲩ ⲉⲛⲉϣⲧⲉⲕⲱⲟⲩ
5 Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.
ⲉ̅ⲛⲑⲉ ⲟⲛ ⲉⲣⲉⲡⲁⲣⲭⲓⲉⲣⲉⲩⲥ ⲣⲙⲛⲧⲣⲉ ⲛⲁⲓ ⲙⲛ ⲛⲉⲡⲣⲉⲥⲃⲩⲧⲉⲣⲟⲥ ⲛⲁⲓ ⲛⲧⲁⲓϫⲓ ⲛϩⲉⲛⲉⲡⲓⲥⲧⲟⲗⲏ ⲛⲧⲟⲟⲧⲟⲩ ⲁⲓⲃⲱⲕ ⲉⲇⲁⲙⲁⲥⲕⲟⲥ ⲉⲧⲣⲁⲉⲓⲛⲉ ⲟⲛ ⲛⲛⲉⲧⲙⲙⲁⲩ ⲉⲑⲓⲗⲏⲙ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲉⲩⲉⲧⲓⲙⲱⲣⲓ ⲙⲙⲟⲟⲩ
6 Lőn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.
ⲋ̅ⲁⲥϣⲱⲡⲉ ⲇⲉ ⲙⲙⲟⲓ ⲉⲓⲙⲟⲟϣⲉ ⲛⲧⲉⲣⲉⲓϩⲱⲛ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲇⲁⲙⲁⲥⲕⲟⲥ ⲙⲡⲛⲟⲩ ⲙⲙⲉⲉⲣⲉ ⲁⲩⲛⲟϭ ⲛⲟⲩⲟⲉⲓⲛ ϣⲁ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲉϫⲱⲓ ϩⲛ ⲟⲩϣⲥⲛⲉ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲛ ⲧⲡⲉ
7 És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
ⲍ̅ⲁⲓϩⲉ ⲇⲉ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲉϫⲙ ⲡⲕⲁϩ ⲁⲩⲱ ⲁⲓⲥⲱⲧⲙ ⲉⲩⲥⲙⲏ ⲉⲥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ⲛⲁⲓ ϫⲉ ⲥⲁⲩⲗⲉ ⲥⲁⲩⲗⲉ ⲁϩⲣⲟⲕ ⲕⲡⲏⲧ ⲛⲥⲱⲓ
8 Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.
ⲏ̅ⲁⲛⲟⲕ ⲇⲉ ⲁⲓⲟⲩⲱϣⲃ ϫⲉ ⲛⲧⲕⲛⲓⲙ ⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲓ ϫⲉ ⲁⲛⲟⲕ ⲡⲉ ⲓⲥ ⲡⲛⲁⲍⲱⲣⲁⲓⲟⲥ ⲡⲉⲧⲕⲡⲏⲧ ⲛⲥⲱϥ
9 A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.
ⲑ̅ⲛⲉⲧⲙⲟⲟϣⲉ ⲇⲉ ⲛⲙⲙⲁⲓ ⲁⲩⲛⲁⲩ ⲉⲡⲟⲩⲟⲉⲓⲛ ⲁⲩⲱ ⲁⲩϣⲱⲡⲉ ϩⲛⲟⲩϩⲟⲧⲉ ⲙⲡⲟⲩⲥⲱⲧⲙ ⲇⲉ ⲉⲧⲉⲥⲙⲏ ⲙⲡⲉⲧϣⲁϫⲉ ⲛⲙⲙⲁⲓ
10 Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.
ⲓ̅ⲡⲉϫⲁⲓ ϫⲉ ⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲟⲩ ⲡⲉϯⲛⲁⲁⲁϥ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲓ ϫⲉ ⲧⲱⲟⲩⲛ ⲛⲅⲃⲱⲕ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲇⲁⲙⲁⲥⲕⲟⲥ ⲁⲩⲱ ⲥⲉⲛⲁϣⲁϫⲉ ⲛⲙⲙⲁⲕ ϩⲙ ⲡⲙⲁ ⲉⲧⲙⲙⲁⲩ ⲉⲧⲃⲉ ϩⲱⲃ ⲛⲓⲙ ⲛⲧⲁⲓⲧⲟϣⲟⲩ ⲛⲁⲕ ⲉⲁⲁⲩ
11 Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.
ⲓ̅ⲁ̅ⲛⲧⲉⲣⲓⲧⲱⲟⲩⲛ ⲇⲉ ⲁⲓⲗⲟ ⲉⲓⲛⲁⲩ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲁ ⲡⲉⲟⲟⲩ ⲙⲡⲟⲩⲟⲉⲓⲛ ⲉⲧⲙⲙⲁⲩ ⲁⲩϫⲓⲙⲟⲉⲓⲧ ⲇⲉ ϩⲏⲧ ⲛϭⲓ ⲛⲉⲧⲛⲙⲙⲁⲓ ⲁⲓⲃⲱⲕ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲇⲁⲙⲁⲥⲕⲟⲥ
12 Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,
ⲓ̅ⲃ̅ⲟⲩⲣⲱⲙⲉ ⲇⲉ ϫⲉ ⲁⲛⲁⲛⲓⲁⲥ ⲟⲩⲣⲉϥⲣϩⲟⲧⲉ ⲕⲁⲧⲁ ⲡⲛⲟⲙⲟⲥ ⲉⲩⲣⲙⲛⲧⲣⲉ ϩⲁⲣⲟϥ ⲛϭⲓ ⲛⲓⲟⲩⲇⲁⲓ ⲧⲏⲣⲟⲩ ⲉⲧⲟⲩⲏϩ ϩⲛ ⲇⲁⲙⲁⲥⲕⲟⲥ
13 Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.
ⲓ̅ⲅ̅ⲁϥⲉⲓ ϣⲁⲣⲟⲓ ⲁϥⲁϩⲉⲣⲁⲧϥ ϩⲓϫⲱⲓ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲓ ϫⲉ ⲥⲁⲩⲗⲉ ⲡⲁⲥⲟⲛ ⲁⲛⲁⲩ ⲉⲃⲟⲗ ⲁⲛⲟⲕ ⲇⲉ ⲛⲧⲉⲩⲛⲟⲩ ⲉⲧⲙⲙⲁⲩ ⲁⲓⲛⲁⲩ ⲉⲃⲟⲗ
14 Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából.
ⲓ̅ⲇ̅ⲛⲧⲟϥ ⲇⲉ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲓ ϫⲉ ⲡⲛⲟⲩⲧⲉ ⲛⲛⲉⲛⲉⲓⲟⲧⲉ ⲁϥⲛⲉϩⲕ ⲉⲃⲟⲗ ⲉⲥⲟⲩⲛ ⲡⲉϥⲟⲩⲱϣ ⲁⲩⲱ ⲉⲛⲁⲩ ⲉⲡⲇⲓⲕⲁⲓⲟⲥ ⲁⲩⲱ ⲉⲥⲱⲧⲙ ⲉⲩⲥⲙⲏ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲛ ⲣⲱϥ
15 Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál.
ⲓ̅ⲉ̅ϫⲉ ⲕⲛⲁϣⲱⲡⲉ ⲛⲁϥ ⲙⲙⲛⲧⲣⲉ ⲛⲛⲁϩⲣⲛ ⲣⲱⲙⲉ ⲛⲓⲙ ⲛⲛⲉⲛⲧⲁⲕⲛⲁⲩ ⲉⲣⲟⲟⲩ ⲁⲩⲱ ⲁⲕⲥⲟⲧⲙⲟⲩ
16 Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.
ⲓ̅ⲋ̅ⲧⲉⲛⲟⲩ ϭⲉ ⲟⲩ ⲡⲉⲧⲕⲛⲁⲁⲁϥ ⲧⲱⲟⲩⲛ ⲛⲅϫⲓ ⲃⲁⲡⲧⲓⲥⲙⲁ ⲛⲅⲉⲓⲱ ⲉⲃⲟⲗ ⲛⲛⲉⲕⲛⲟⲃⲉ ⲁⲩⲱ ⲛⲅⲉⲡⲓⲕⲁⲗⲉⲓ ⲙⲡⲉϥⲣⲁⲛ
17 Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben,
ⲓ̅ⲍ̅ⲁⲥϣⲱⲡⲉ ⲛⲧⲉⲣⲓⲕⲧⲟⲓ ⲉⲑⲓⲗⲏⲙ ⲁⲩⲱ ⲉⲓϣⲗⲏⲗ ϩⲙ ⲡⲉⲣⲡⲉ ⲁⲓϣⲱⲡⲉ ϩⲛ ⲟⲩⲉⲕⲥⲧⲁⲥⲓⲥ
18 És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem.
ⲓ̅ⲏ̅ⲁⲓⲛⲁⲩ ⲉⲣⲟϥ ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ⲛⲁⲓ ϫⲉ ϭⲉⲡⲏ ⲁⲙⲟⲩ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲛ ⲑⲓⲗⲏⲙ ϫⲉ ⲥⲉⲛⲁϫⲓ ⲙⲛⲧⲙⲛⲧⲣⲉ ⲁⲛ ⲛⲧⲟⲟⲧⲕ ⲉⲧⲃⲏⲏⲧ
19 És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned:
ⲓ̅ⲑ̅ⲁⲛⲟⲕ ϩⲱ ⲡⲉϫⲁⲓ ϫⲉ ⲡϫⲟⲉⲓⲥ ⲛⲧⲟⲟⲩ ⲥⲉⲥⲟⲟⲩⲛ ϫⲉ ⲁⲛⲟⲕ ⲡⲉ ⲛⲉⲓⲥⲱⲧⲡ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲁⲩⲱ ⲉⲧϩⲓⲟⲩⲉ ϩⲛ ⲛⲥⲩⲛⲁⲅⲱⲅⲏ ⲛⲛⲉⲧⲡⲓⲥⲧⲉⲩⲉ ⲉⲣⲟⲕ
20 És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, a kik őt megölték.
ⲕ̅ⲁⲩⲱ ⲟⲛ ⲉⲩⲛⲁⲡⲱϩⲧ ⲉⲃⲟⲗ ⲙⲡⲉⲥⲛⲟϥ ⲛⲥⲧⲉⲫⲁⲛⲟⲥ ⲡⲉⲕⲙⲛⲧⲣⲉ ⲁⲛⲟⲕ ϩⲱ ⲛⲉⲓⲁϩⲉⲣⲁⲧ ⲉⲓⲥⲩⲛⲉⲩⲇⲟⲕⲓ ⲁⲩⲱ ⲉⲓϩⲁⲣⲉϩ ⲉⲛϩⲟⲓⲧⲉ ⲛⲛⲉⲧⲛⲁϩⲱⲧⲃ ⲙⲙⲟϥ
21 És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.
ⲕ̅ⲁ̅ⲡⲉϫⲁϥ ⲛⲁⲓ ϫⲉ ⲃⲱⲕ ϫⲉ ⲉⲓⲛⲁϫⲟⲟⲩⲕ ⲁⲛⲟⲕ ⲉϩⲉⲛϩⲉⲑⲛⲟⲥ ⲉⲩⲟⲩⲏⲩ
22 Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni.
ⲕ̅ⲃ̅ⲁⲩⲥⲱⲧⲙ ⲇⲉ ⲉⲣⲟϥ ⲛϭⲓ ⲙⲙⲏⲏϣⲉ ϣⲁ ⲡⲉⲓϣⲁϫⲉ ⲁⲩⲱ ⲁⲩϥⲓϩⲣⲁⲩ ⲉⲃⲟⲗ ⲉⲩϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ϥⲓ ⲡⲁⲓ ⲛⲧⲉⲓⲙⲓⲛⲉ ⲉⲃⲟⲗ ϩⲓϫⲙ ⲡⲕⲁϩ ⲛϣϣⲉ ⲅⲁⲣ ⲁⲛ ⲉⲣⲟϥ ⲉⲱⲛϩ ϫⲓⲛ ⲧⲉⲛⲟⲩ
23 Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe,
ⲕ̅ⲅ̅ⲉⲩⲁϣⲕⲁⲕ ⲇⲉ ⲉⲃⲟⲗ ⲉⲩϥⲓ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲛⲛⲉⲩϩⲟⲓⲧⲉ ⲁⲩⲱ ⲉⲩⲛⲉϫϣⲟⲉⲓϣ ⲉϩⲣⲁⲓ ⲉⲡⲁⲏⲣ
24 Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá.
ⲕ̅ⲇ̅ⲁⲡⲭⲓⲗⲓⲁⲣⲭⲟⲥ ⲇⲉ ⲟⲩⲉϩⲥⲁϩⲛⲉ ⲉϫⲓⲧϥ ⲉϩⲟⲩⲛ ⲉⲧⲡⲁⲣⲉⲙⲃⲟⲗⲏ ⲉⲁϥϫⲟⲟⲥ ⲉϩⲓⲟⲩⲉ ⲉⲣⲟϥ ⲛϩⲉⲛⲙⲁⲥⲧⲓⲅⲝ ϫⲉⲕⲁⲥ ⲉϥⲉⲉⲓⲙⲉ ϫⲉ ⲉⲧⲃⲉ ⲁϣ ⲛⲗⲟⲓϭⲉ ⲉⲛⲉⲩⲁϣⲕⲁⲕ ⲉⲃⲟⲗ ⲉⲣⲟϥ ⲛⲧⲉⲓϩⲉ
25 A mint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?
ⲕ̅ⲉ̅ⲛⲧⲉⲣⲟⲩⲥⲟⲙⲛⲧϥ ⲇⲉ ⲛⲙⲙⲟⲩⲥ ⲡⲉϫⲁϥ ⲛϭⲓ ⲡⲁⲩⲗⲟⲥ ⲙⲡϩⲉⲕⲁⲧⲟⲛⲧⲁⲣⲭⲟⲥ ⲉⲧⲁϩⲉⲣⲁⲧϥ ϫⲉ ⲉⲛⲉⲥⲧⲟⲛⲏⲧⲛ ⲉϩⲓⲟⲩⲉ ⲉⲩⲣⲱⲙⲉ ⲛϩⲣⲱⲙⲁⲓⲟⲥ ⲉⲙⲛ ⲛⲟⲃⲉ ⲉⲣⲟϥ
26 Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.
ⲕ̅ⲋ̅ⲛⲧⲉⲣⲉϥⲥⲱⲧⲙ ⲇⲉ ⲛϭⲓ ⲡϩⲉⲕⲁⲧⲟⲛⲧⲁⲣⲭⲟⲥ ⲁϥϯ ⲡⲉϥⲟⲩⲟⲓ ⲉⲡⲭⲓⲗⲓⲁⲣⲭⲟⲥ ⲁϥⲧⲁⲙⲟϥ ϫⲉ ⲁⲛⲁⲩ ϫⲉ ⲟⲩ ⲡⲉⲧⲕⲛⲁⲁⲁϥ ⲡⲉⲓⲣⲱⲙⲉ ⲅⲁⲣ ⲟⲩϩⲣⲱⲙⲁⲓⲟⲥ ⲡⲉ
27 Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az.
ⲕ̅ⲍ̅ⲁϥϯ ⲡⲉϥⲟⲩⲟⲓ ⲇⲉ ⲛϭⲓ ⲡⲭⲓⲗⲓⲁⲣⲭⲟⲥ ⲁϥϫⲛⲟⲩϥ ⲉϥϫⲱ ⲙⲙⲟⲥ ϫⲉ ⲛⲧⲟⲕ ⲛⲧⲕ ⲟⲩϩⲣⲱⲙⲁⲓⲟⲥ ⲛⲧⲟϥ ⲇⲉ ⲡⲉϫⲁϥ ϫⲉ ⲉϩⲉ
28 És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem.
ⲕ̅ⲏ̅ⲁⲡⲭⲓⲗⲓⲁⲣⲭⲟⲥ ⲇⲉ ⲟⲩⲱϣⲃ ⲡⲉϫⲁϥ ϫⲉ ⲁⲛⲟⲕ ⲁⲓϯⲟⲩⲛⲟϭ ⲛⲭⲣⲏⲙⲁ ϩⲁ ⲧⲉⲓⲡⲟⲗⲓⲧⲓⲁ ⲡⲉϫⲉ ⲡⲁⲩⲗⲟⲥ ϫⲉ ⲁⲛⲟⲕ ⲇⲉ ⲛⲧⲁⲩϫⲡⲟⲓ ⲛϩⲏⲧⲥ
29 Mindjárt eltávozának azért ő tőle, a kik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette.
ⲕ̅ⲑ̅ⲛⲧⲉⲩⲛⲟⲩ ⲇⲉ ⲁⲩⲥⲁϩⲱⲟⲩ ⲉⲃⲟⲗ ⲙⲙⲟϥ ⲛϭⲓ ⲛⲉⲧⲛⲁϩⲉⲇⲁⲍⲉ ⲙⲙⲟϥ ⲁⲩⲱ ⲡⲭⲓⲗⲓⲁⲣⲭⲟⲥ ⲁϥⲣ ϩⲟⲧⲉ ⲛⲧⲉⲣⲉϥⲉⲓⲙⲉ ϫⲉ ⲟⲩϩⲣⲱⲙⲁⲓⲟⲥ ⲡⲉ ⲉⲃⲟⲗ ϫⲉ ⲛⲉⲁϥⲙⲟⲣϥ ⲡⲉ ⲁⲩⲱ ⲛⲧⲉⲩⲛⲟⲩ ⲁϥⲃⲟⲗϥ ⲉⲃⲟⲗ
30 Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.
ⲗ̅ⲙⲡⲉϥⲣⲁⲥⲧⲉ ⲇⲉ ⲁϥⲟⲩⲱϣ ⲉⲉⲓⲙⲉ ⲉⲡⲱⲣϫ ϫⲉ ⲉⲧⲃⲉ ⲟⲩ ⲥⲉⲕⲁⲧⲏⲅⲟⲣⲓ ⲙⲙⲟϥ ⲛϭⲓ ⲛⲓⲟⲩⲇⲁⲓ ⲁϥⲟⲩⲉϩ ⲥⲁϩⲛⲉ ⲉⲧⲣⲉⲩⲥⲱⲟⲩϩ ⲛϭⲓ ⲛⲁⲣⲭⲓⲉⲣⲉⲩⲥ ⲁⲩⲱ ⲡⲥⲩⲛϩⲉⲇⲣⲓⲟⲛ ⲧⲏⲣϥ ⲁϥϫⲓ ⲡⲁⲩⲗⲟⲥ ⲉⲡⲉⲥⲏⲧ ⲁϥⲧⲁϩⲟϥ ⲉⲣⲁⲧϥ ϩⲛ ⲧⲉⲩⲙⲏⲧⲉ
