Apostolok 22
1 Atyámfiai, férfiak és atyák, hallgassátok meg az én beszédemet, a melylyel most magamat előttetek mentem.
Chuin Paul in, “Sopite le jaumtah pateho, kakihonna thu kasei hi ngaiyuvin,”
2 Mikor pedig hallották, hogy zsidó nyelven szól hozzájok, még inkább nyugalmat tanusítottak. És monda:
Amaho paova thu asei chu ajah phat un mipi ho chu athipchet jengun,
3 Én zsidó ember vagyok, születtem a czilicziai Tárzusban, fölneveltettem pedig ebben a városban a Gamáliel lábainál, taníttattam az atyák törvényének pontossága szerint, buzgó lévén az Istenhez, miként ti mindnyájan vagytok ma:
Chuin Paul in, “Keima Tarsus gam'a Cilicia khopia peng Juda mi kahin, chule chihna thepna lama Jerusalema Gamaliel noiya hung seilen kahi. Ama noiya hung seilen khat kahi jeh chun Judate dan le chonna ho phatecha hung kijil kahi. Tunia nangho jouse banga hi Pathen a dinga tompan tah mi kana hin ahi.
4 És ezt a tudományt üldöztem mind halálig, megkötözvén és tömlöczbe vetvén mind férfiakat, mind asszonyokat.
Chule anung juiho ka sugentheiyin, abang kathat jin, chule numei pasal kamanin songkul'ah kakhum jin ahi.
5 Miképen a főpap is bizonyságom nékem, és a véneknek egész tanácsa; kiktől leveleket is vévén az atyafiakhoz, Damaskusba menék, hogy az odavalókat is fogva hozzam Jeruzsálembe, hogy bűnhődjenek.
Thempu chung nung le kivaihom na upa hon hiche hi eihetpeh-u ahi. Ajeh chu Damascus a um sopi Judate henga kahunga Christian ho kamat a suhgenthei dinga Jerusalema ka hin kai nadinga amaho koma phalna lekha kahin kichoi ahi.”
6 Lőn pedig, hogy a mint menék és közelgeték Damaskushoz, déltájban nagy hirtelenséggel az égből nagy világosság sugárzott körül engem.
Ahin Damascus khopi lut ding kon lampi laitah ah, hichu sunkim ahin, hichun vana konin vah hattah khat in kakimvel ahin kho tan,
7 És leesém a földre, és hallék szót, mely monda nékem: Saul, Saul, mit kergetsz engem?
Keijong tol'a kalhu jeng in ahile aw khat kajan, “Saul, Saul, ipi dinga neibolset jing ham?” ahin tin ahi.
8 Én pedig felelék: Kicsoda vagy, Uram? És monda nékem: Én vagyok a názáreti Jézus, a kit te kergetsz.
Chuin ken jong, “Nang koi nahim?” kati. Chuin aw chun eihin donbut in “Keima nabolset jing Nazareth Yeshua chu kahi” ahin tin ahi.
9 A kik pedig velem valának, a világosságot ugyan látták, és megrémültek; de annak szavát, a ki velem szól vala, nem hallották.
Chuin kakilhonpi miho chun vah chu amuvin, ahin kakoma thusei aw chun ipi asei ham ahe pouve.
10 Én pedig mondék: Mit cselekedjem, Uram? Az Úr pedig monda nékem: Kelj fel és menj el Damaskusba; és ott megmondják néked mindazokat, a mik elrendelvék néked, hogy véghez vigyed.
Hichun “Ipi kabol ding ham Pakai” tin kadong in ahile, Pakaiyin eihin donbut in “Thoudoh inlang Damascus khosunga khun lut in chuteng ipi nabol ding nakisei peh ding ahi,” ati.
11 Mikor pedig nem láték annak a világosságnak dicsősége miatt, a velem valóktól kézenfogva vezettetve menék Damaskusba.
Vah hattah jeh a kamit in kho amutah lou jeh in kalhonpi ho chun kakhut in eikaiyun khopi sunga eikailut un ahi.
12 Egy bizonyos Ananiás pedig, ki a törvény szerint istenfélő férfiú, kiről az ott lakó zsidók mind jó bizonyságot tesznek,
Hichea chun Ananias ana cheng in ama chu Pathen gingtah mi ahin Judate dan juithem tah le Damascus khopia um Judate jousen angaisang tah mi khat ahi.
13 Hozzám jöve és mellém állva monda nékem: Saul atyámfia, nyerd vissza szemed világát. És én azon szempillantásban reá tekintettem.
Ama chu kakoma ahung ding in, “Sopipa Saul kho mukit tan atin ahile apettah chun ama chu kamu tan ahi.”
14 Ő pedig monda: A mi atyáinknak Istene választott téged, hogy megismerd az ő akaratát, és meglásd amaz Igazat, és szót hallj az ő szájából.
Chuin aman, “Ipu ipateu Pathen chun alunggot lam heding le, dihtah pa mua, chule athu ngai dinga nalhen ahitai” ati.
15 Mert leszel néki tanúbizonysága minden embernél azok felől, a miket láttál és hallottál.
Ajeh chu nangman namu hole najah ho jouse chu nasei phong le-a ama thu hettoh sah a napan ding ahitai.
16 Most annakokáért mit késedelmezel? Kelj fel és keresztelkedjél meg és mosd le a te bűneidet, segítségül híván az Úrnak nevét.
Ipi nakhongai nahlai ham? Kipat doh in lang baptize chang tan, Pakai min kouvin lang nachonset soplhan eiti.
17 Lőn pedig, hogy mikor Jeruzsálembe megtértem és imádkozám a templomban, elragadtatám lelkemben,
Chuin Jerusalem kahung kile chun Houin ah dilsun kataovin ahile,
18 És látám őt, ki ezt mondá nékem: Siess és menj ki hamar Jeruzsálemből: mert nem veszik be a te tanúbizonyságtételedet én felőlem.
Gaovin Yeshua kamun aman, “Kipat loiyin! Jerusalema kon in jamdoh in ajeh chu hiche laiya miho hin keima thudola nathusei asan lou dingu ahi” ati.
19 És én mondék: Uram, ők magok tudják, hogy én tömlöczbe vetettem és vertem zsinagógánként azokat, a kik hisznek vala te benned:
Ahin keiman kaseiyin, “Pakai kikhopna in tin aseijui ho kasuh gentheiya songkul'a kakhum jong ahesoh keiyuve”
20 És mikor ama te mártírodnak, Istvánnak vére kiontaték, én is ott állék és helyeslém az ő megöletését, és őrizém azoknak köntösét, a kik őt megölték.
Chule nasoh pa Stephen aselih pet uva asangkhol sutlhah hou akoinau koma ding jong chu kanahinai, kati.
21 És monda nékem: Eredj el, mert én téged messze küldelek a pogányok közé.
Ahin Pakaiyin, “Chen gamlha tah a chidang namdang te lah a kasol ding nahi!” ati.
22 Hallgatják vala pedig őt e szóig; de most felemelék szavokat, mondván: Töröld el a földszínéről az ilyent, mert nem illik néki élni.
Hichun mipi hon chuche Paul thusei chu ajah phat un asamuvin, “Hitobang michu delmang un, ahing dinga jong lom ahipoi!” atiuvin ahi.
23 Mikor pedig azok kiabáltak, és köntösüket elhányák, és port szórának a levegőbe,
Chuin mipi chun a sangkholu asut un, vanlama vutvai atheuvin ahi.
24 Parancsolá az ezredes, hogy vigyék őt a várba, mondván, hogy korbácsütésekkel vallassák ki őt, hogy megtudhassa, mi okért kiabáltak úgy reá.
Chuin Sepai vaipopa chun, Paul chu inpi sunga apuilut sah in, mipi achunga chubang tah a alunghannau ajeh seidoh sah ding ngaito nan jepsah ding in thu apetan ahi.
25 A mint azonban lekötötték őt a szíjakkal, monda Pál az ott álló századosnak: Vajjon szabad-é néktek római embert, kit el nem ítéltek, megostorozni?
Chuin Paul chu jep dinga ahin kan phat un aman akoma ding sepai lamkai pa henga chun, “Rome mikhat athemmo na khol masa louva jep ding chu dan in aphal hinam?” tin adong in ahi.
26 Miután pedig ezt meghallá a százados, elmenvén, megjelenté az ezredesnek, mondván: Meglásd, mit akarsz cselekedni; mert ez az ember római.
Chuin sepai lamkai pan chuche ajah phat chun sepai vaipopa koma achen, “Ipi bol nahim? Amahi Rome mi hibouva hila!” atin ahi.
27 Hozzámenvén azért az ezredes, monda néki: Mondd meg nékem, te római vagy-é? Ő pedig monda: Az.
Chuin sepai vaipopa chu Paul henga ahung in, “Nangma Rome mi nahim? seiyin,” tin adong tan ahile Paul in jong “Kahinai,” ati.
28 És felele az ezredes: Én nagy összegért vettem meg ezt a polgárjogot. Pál pedig monda: Én pedig benne is születtem.
Chuin sepai vaipopa chun aseiyin “Keijong sum tampi kapeh jouva Rome mihina chang kahi bouve,” atin ahile Paul in “Keivang kapena pat'a Rome mi a peng kahi,” ati.
29 Mindjárt eltávozának azért ő tőle, a kik őt vallatni akarák. Sőt az ezredes is megijede, mikor megértette, hogy római, és hogy őt megkötöztette.
Chuin Paul in Rome mi kahi ati ajahdoh phat in thudong dinga kigong sepai ho chu gang tah in apot doh tauvin ahi, chule sepai vaipopa jong chun chutobang thupeh anei jeh chun akicha lheh jeng in ahi.
30 Másnap pedig meg akarván tudni a bizonyos valóságot, miben vádoltatik a zsidóktól, feloldatá őt bilincseiből, és megparancsolá, hogy a főpapok az ő egész tanácsokkal egyben hozzá menjenek; és levezetvén Pált, eleikbe állatá.
Ajing nikhon Paul chung changa boina thu hetdoh nading in sepai vaipopa chun Judate kivaihom na a lamkai hole thempu ho chu hungkhom ding in thu apen, chule amaho masanga ding dingin Paul chu ana lhadoh tan ahi.
