< Apostolok 20 >

1 Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.
اِتّھَں کَلَہے نِورِتّے سَتِ پَولَح شِشْیَگَنَمْ آہُویَ وِسَرْجَنَں پْراپْیَ ماکِدَنِیادیشَں پْرَسْتھِتَوانْ۔
2 Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette őket bő beszéddel, Görögországba méne.
تینَ سْتھانینَ گَچّھَنْ تَدّیشِییانْ شِشْیانْ بَہُوپَدِشْیَ یُونانِییَدیشَمْ اُپَسْتھِتَوانْ۔
3 És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza.
تَتْرَ ماسَتْرَیَں سْتھِتْوا تَسْماتْ سُرِیادیشَں یاتُمْ اُدْیَتَح، کِنْتُ یِہُودِییاسْتَں ہَنْتُں گُپْتا اَتِشْٹھَنْ تَسْماتْ سَ پُنَرَپِ ماکِدَنِیامارْگینَ پْرَتْیاگَنْتُں مَتِں کرِتَوانْ۔
4 Kíséré pedig őt Ázsiáig a béreai Sopater, a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus.
بِرَیانَگَرِییَسوپاتْرَح تھِشَلَنِیکِییارِسْتارْکھَسِکُنْدَو دَرْبّونَگَرِییَگایَتِیمَتھِیَو آشِیادیشِییَتُکھِکَتْرَپھِمَو چَ تینَ سارْدّھَں آشِیادیشَں یاوَدْ گَتَوَنْتَح۔
5 Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban.
ایتے سَرْوّے گْرَسَراح سَنْتو سْمانْ اَپیکْشْیَ تْرویانَگَرے سْتھِتَوَنْتَح۔
6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Filippiből, és menénk ő hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.
کِنْوَشُونْیَپُوپوتْسَوَدِنے چَ گَتے سَتِ وَیَں پھِلِپِینَگَراتْ تویَپَتھینَ گَتْوا پَنْچَبھِ رْدِنَیسْتْرویانَگَرَمْ اُپَسْتھایَ تَتْرَ سَپْتَدِنانْیَواتِشْٹھامَ۔
7 A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.
سَپْتاہَسْیَ پْرَتھَمَدِنے پُوپانْ بھَںکْتُ شِشْییشُ مِلِتیشُ پَولَح پَرَدِنے تَسْماتْ پْرَسْتھاتُمْ اُدْیَتَح سَنْ تَدَہْنِ پْرایینَ کْشَپایا یامَدْوَیَں یاوَتْ شِشْییبھْیو دھَرْمَّکَتھامْ اَکَتھَیَتْ۔
8 Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.
اُپَرِسْتھے یَسْمِنْ پْرَکوشْٹھے سَبھاں کرِتْواسَنْ تَتْرَ بَہَوَح پْرَدِیپاح پْراجْوَلَنْ۔
9 Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.
اُتُکھَناما کَشْچَنَ یُوا چَ واتایَنَ اُپَوِشَنْ گھورَتَرَنِدْراگْرَسْتو بھُوتْ تَدا پَولینَ بَہُکْشَنَں کَتھایاں پْرَچارِتایاں نِدْرامَگْنَح سَ تَسْمادْ اُپَرِسْتھَترِتِییَپْرَکوشْٹھادْ اَپَتَتْ، تَتو لوکاسْتَں مرِتَکَلْپَں دھرِتْوودَتولَیَنْ۔
10 Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.
تَتَح پَولووَرُہْیَ تَسْیَ گاتْرے پَتِتْوا تَں کْروڈے نِدھایَ کَتھِتَوانْ، یُویَں وْیاکُلا ما بھُوتَ نایَں پْرانَے رْوِیُکْتَح۔
11 Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.
پَشْچاتْ سَ پُنَشْچوپَرِ گَتْوا پُوپانْ بھَںکْتْوا پْرَبھاتَں یاوَتْ کَتھوپَکَتھَنے کرِتْوا پْرَسْتھِتَوانْ۔
12 Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.
تے چَ تَں جِیوَنْتَں یُوانَں گرِہِیتْوا گَتْوا پَرَماپْیایِتا جاتاح۔
13 Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, ő maga gyalog akarván jőni.
اَنَنْتَرَں وَیَں پوتیناگْرَسَرا بھُوتْواسْمَنَگَرَمْ اُتِّیرْیَّ پَولَں گْرَہِیتُں مَتِمْ اَکُرْمَّ یَتَح سَ تَتْرَ پَدْبھْیاں وْرَجِتُں مَتِں کرِتْویتِ نِرُوپِتَوانْ۔
14 Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén őt, menénk Mitilénébe.
تَسْماتْ تَتْراسْمابھِح سارْدّھَں تَسْمِنْ مِلِتے سَتِ وَیَں تَں نِیتْوا مِتُلِینْیُپَدْوِیپَں پْراپْتَوَنْتَح۔
15 És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következőn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba.
تَسْماتْ پوتَں موچَیِتْوا پَرےہَنِ کھِییوپَدْوِیپَسْیَ سَمُّکھَں لَبْدھَوَنْتَسْتَسْمادْ ایکیناہْنا ساموپَدْوِیپَں گَتْوا پوتَں لاگَیِتْوا تْروگُلِّیے سْتھِتْوا پَرَسْمِنْ دِوَسے مِلِیتَنَگَرَمْ اُپاتِشْٹھامَ۔
16 Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki időt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
یَتَح پَولَ آشِیادیشے کالَں یاپَیِتُمْ نابھِلَشَنْ اِپھِشَنَگَرَں تْیَکْتْوا یاتُں مَنْتْرَناں سْتھِرِیکرِتَوانْ؛ یَسْمادْ یَدِ سادھْیَں بھَوَتِ تَرْہِ نِسْتاروتْسَوَسْیَ پَنْچاشَتَّمَدِنے سَ یِرُوشالَمْیُپَسْتھاتُں مَتِں کرِتَوانْ۔
17 Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.
پَولو مِلِیتادْ اِپھِشَں پْرَتِ لوکَں پْرَہِتْیَ سَماجَسْیَ پْراچِینانْ آہُویانِیتَوانْ۔
18 Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt,
تیشُ تَسْیَ سَمِیپَمْ اُپَسْتھِتیشُ سَ تیبھْیَ اِماں کَتھاں کَتھِتَوانْ، اَہَمْ آشِیادیشے پْرَتھَماگَمَنَمْ آرَبھْیادْیَ یاوَدْ یُشْماکَں سَنِّدھَو سْتھِتْوا سَرْوَّسَمَیے یَتھاچَرِتَوانْ تَدْ یُویَں جانِیتھَ؛
19 Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek;
پھَلَتَح سَرْوَّتھا نَمْرَمَناح سَنْ بَہُشْرُپاتینَ یِہُدِییانامْ کُمَنْتْرَناجاتَناناپَرِیکْشابھِح پْرَبھوح سیوامَکَرَوَں۔
20 Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,
کامَپِ ہِتَکَتھاں نَ گوپایِتَوانْ تاں پْرَچارْیَّ سَپْرَکاشَں گرِہے گرِہے سَمُپَدِشْییشْوَرَں پْرَتِ مَنَح پَراوَرْتَّنِییَں پْرَبھَو یِیشُکھْرِیشْٹے وِشْوَسَنِییَں
21 Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.
یِہُودِییانامْ اَنْیَدیشِییَلوکانانْچَ سَمِیپَ ایتادرِشَں ساکْشْیَں دَدامِ۔
22 És most ímé én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.
پَشْیَتَ سامْپْرَتَمْ آتْمَناکرِشْٹَح سَنْ یِرُوشالَمْنَگَرے یاتْراں کَرومِ، تَتْرَ مامْپْرَتِ یَدْیَدْ گھَٹِشْیَتے تانْیَہَں نَ جانامِ؛
23 Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.
کِنْتُ مَیا بَنْدھَنَں کْلیشَشْچَ بھوکْتَوْیَ اِتِ پَوِتْرَ آتْما نَگَرے نَگَرے پْرَمانَں دَداتِ۔
24 De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.
تَتھاپِ تَں کْلیشَمَہَں ترِنایَ نَ مَنْیے؛ اِیشْوَرَسْیانُگْرَہَوِشَیَکَسْیَ سُسَںوادَسْیَ پْرَمانَں داتُں، پْرَبھو رْیِیشوح سَکاشادَ یَسْیاح سیوایاح بھارَں پْراپْنَوَں تاں سیواں سادھَیِتُں سانَنْدَں سْوَمارْگَں سَماپَیِتُنْچَ نِجَپْرانانَپِ پْرِیانْ نَ مَنْیے۔
25 És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.
اَدھُنا پَشْیَتَ ییشاں سَمِیپےہَمْ اِیشْوَرِییَراجْیَسْیَ سُسَںوادَں پْرَچارْیَّ بھْرَمَنَں کرِتَوانْ ایتادرِشا یُویَں مَمَ وَدَنَں پُنَ رْدْرَشْٹُں نَ پْراپْسْیَتھَ ایتَدَپْیَہَں جانامِ۔
26 Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.
یُشْمَبھْیَمْ اَہَمْ اِیشْوَرَسْیَ سَرْوّانْ آدیشانْ پْرَکاشَیِتُں نَ نْیَوَرْتّے۔
27 Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.
اَہَں سَرْوّیشاں لوکاناں رَکْتَپاتَدوشادْ یَنِّرْدوشَ آسے تَسْیادْیَ یُشْمانْ ساکْشِنَح کَرومِ۔
28 Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
یُویَں سْویشُ تَتھا یَسْیَ وْرَجَسْیادھْیَکْشَنْ آتْما یُشْمانْ وِدھایَ نْیَیُنْکْتَ تَتْسَرْوَّسْمِنْ ساوَدھانا بھَوَتَ، یَ سَماجَنْچَ پْرَبھُ رْنِجَرَکْتَمُولْیینَ کْرِیتَوانَ تَمْ اَوَتَ،
29 Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
یَتو مَیا گَمَنے کرِتَایوَ دُرْجَیا ورِکا یُشْماکَں مَدھْیَں پْرَوِشْیَ وْرَجَں پْرَتِ نِرْدَیَتامْ آچَرِشْیَنْتِ،
30 Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.
یُشْماکَمیوَ مَدھْیادَپِ لوکا اُتّھایَ شِشْیَگَنَمْ اَپَہَنْتُں وِپَرِیتَمْ اُپَدیکْشْیَنْتِیتْیَہَں جانامِ۔
31 Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.
اِتِ ہیتو رْیُویَں سَچَیتَنْیاح سَنْتَسْتِشْٹَتَ، اَہَنْچَ ساشْرُپاتَح سَنْ وَتْسَرَتْرَیَں یاوَدْ دِوانِشَں پْرَتِجَنَں بودھَیِتُں نَ نْیَوَرْتّے تَدَپِ سْمَرَتَ۔
32 És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.
اِدانِیں ہے بھْراتَرو یُشْماکَں نِشْٹھاں جَنَیِتُں پَوِتْرِیکرِتَلوکاناں مَدھْیےدھِکارَنْچَ داتُں سَمَرْتھو یَ اِیشْوَرَسْتَسْیانُگْرَہَسْیَ یو وادَشْچَ تَیورُبھَیو رْیُشْمانْ سَمارْپَیَمْ۔
33 Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:
کَسْیاپِ سْوَرْنَں رُوپْیَں وَسْتْرَں وا پْرَتِ مَیا لوبھو نَ کرِتَح۔
34 Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.
کِنْتُ مَمَ مَتْسَہَچَرَلوکانانْچاوَشْیَکَوْیَیایَ مَدِییَمِدَں کَرَدْوَیَمْ اَشْرامْیَدْ ایتَدْ یُویَں جانِیتھَ۔
35 Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.
اَنینَ پْرَکارینَ گْرَہَنَدْ دانَں بھَدْرَمِتِ یَدْواکْیَں پْرَبھُ رْیِیشُح کَتھِتَوانْ تَتْ سْمَرْتُّں دَرِدْرَلوکانامُپَکارارْتھَں شْرَمَں کَرْتُّنْچَ یُشْماکَمْ اُچِتَمْ ایتَتْسَرْوَّں یُشْمانَہَمْ اُپَدِشْٹَوانْ۔
36 És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.
ایتاں کَتھاں کَتھَیِتْوا سَ جانُنِی پاتَیِتْوا سَرْوَیح سَہَ پْرارْتھَیَتَ۔
37 Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt.
تینَ تے کْرَنْدْرَنْتَح
38 Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az ő orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.
پُنَ رْمَمَ مُکھَں نَ دْرَکْشْیَتھَ وِشیشَتَ ایشا یا کَتھا تیناکَتھِ تَتْکارَناتْ شوکَں وِلاپَنْچَ کرِتْوا کَنْٹھَں دھرِتْوا چُمْبِتَوَنْتَح۔ پَشْچاتْ تے تَں پوتَں نِیتَوَنْتَح۔

< Apostolok 20 >