Apostolok 20

1 Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.

And after the uproar was ceased, Paul having sent for the disciples and exhorted them, took leave of them, and departed for to go into Macedonia.

2 Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette őket bő beszéddel, Görögországba méne.

And when he had gone through those parts, and had given them much exhortation, he came into Greece.

3 És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza.

And when he had spent three months [there], and a plot was laid against him by the Jews, as he was about to set sail for Syria, he determined to return through Macedonia.

4 Kíséré pedig őt Ázsiáig a béreai Sopater, a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus.

And there accompanied him as far as Asia Sopater of Beroea, [the son] of Pyrrhus; and of the Thessalonians, Aristarchus and Secundus; and Gaius of Derbe, and Timothy; and of Asia, Tychicus and Trophimus.

5 Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban.

But these had gone before, and were waiting for us at Troas.

6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Filippiből, és menénk ő hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.

And we sailed away from Philippi after the days of unleavened bread, and came unto them to Troas in five days; where we tarried seven days.

7 A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.

And upon the first day of the week, when we were gathered together to break bread, Paul discoursed with them, intending to depart on the morrow; and prolonged his speech until midnight.

8 Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.

And there were many lights in the upper chamber, where we were gathered together.

9 Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.

And there sat in the window a certain young man named Eutychus, borne down with deep sleep; and as Paul discoursed yet longer, being borne down by his sleep he fell down from the third story, and was taken up dead.

10 Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.

And Paul went down, and fell on him, and embracing him said, Make ye no ado; for his life is in him.

11 Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.

And when he was gone up, and had broken the bread, and eaten, and had talked with them a long while, even till break of day, so he departed.

12 Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.

And they brought the lad alive, and were not a little comforted.

13 Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, ő maga gyalog akarván jőni.

But we, going before to the ship, set sail for Assos, there intending to take in Paul: for so had he appointed, intending himself to go by land.

14 Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén őt, menénk Mitilénébe.

And when he met us at Assos, we took him in, and came to Mitylene.

15 És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következőn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba.

And sailing from thence, we came the following day over against Chios; and the next day we touched at Samos; and the day after we came to Miletus.

16 Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki időt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.

For Paul had determined to sail past Ephesus, that he might not have to spend time in Asia; for he was hastening, if it were possible for him, to be at Jerusalem the day of Pentecost.

17 Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.

And from Miletus he sent to Ephesus, and called to him the elders of the church.

18 Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt,

And when they were come to him, he said unto them, Ye yourselves know, from the first day that I set foot in Asia, after what manner I was with you all the time,

19 Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek;

serving the Lord with all lowliness of mind, and with tears, and with trials which befell me by the plots of the Jews:

20 Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,

how that I shrank not from declaring unto you anything that was profitable, and teaching you publicly, and from house to house,

21 Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.

testifying both to Jews and to Greeks repentance toward God, and faith toward our Lord Jesus Christ.

22 És most ímé én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.

And now, behold, I go bound in the spirit unto Jerusalem, not knowing the things that shall befall me there:

23 Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.

save that the Holy Ghost testifieth unto me in every city, saying that bonds and afflictions abide me.

24 De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.

But I hold not my life of any account, as dear unto myself, so that I may accomplish my course, and the ministry which I received from the Lord Jesus, to testify the gospel of the grace of God.

25 És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.

And now, behold, I know that ye all, among whom I went about preaching the kingdom, shall see my face no more.

26 Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.

Wherefore I testify unto you this day, that I am pure from the blood of all men.

27 Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.

For I shrank not from declaring unto you the whole counsel of God.

28 Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.

Take heed unto yourselves, and to all the flock, in the which the Holy Ghost hath made you bishops, to feed the church of God, which he purchased with his own blood.

29 Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.

I know that after my departing grievous wolves shall enter in among you, not sparing the flock;

30 Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.

and from among your own selves shall men arise, speaking perverse things, to draw away the disciples after them.

31 Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.

Wherefore watch ye, remembering that by the space of three years I ceased not to admonish every one night and day with tears.

32 És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.

And now I commend you to God, and to the word of his grace, which is able to build [you] up, and to give [you] the inheritance among all them that are sanctified.

33 Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:

I coveted no man’s silver, or gold, or apparel.

34 Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.

Ye yourselves know that these hands ministered unto my necessities, and to them that were with me.

35 Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.

In all things I gave you an example, how that so labouring ye ought to help the weak, and to remember the words of the Lord Jesus, how he himself said, It is more blessed to give than to receive.

36 És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.

And when he had thus spoken, he kneeled down, and prayed with them all.

37 Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt.

And they all wept sore, and fell on Paul’s neck, and kissed him,

38 Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az ő orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.

Sorrowing most of all for the word which he had spoken, that they should behold his face no more. And they brought him on his way unto the ship.