Apostolok 20

1 Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.

After the uproar had ceased, Paul sent for the disciples and, after embracing them, bade them farewell, and started for Macedonia.

2 Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette őket bő beszéddel, Görögországba méne.

And when he had passed through those districts and encouraged the disciples in many addresses, he came into Greece where he spent three months.

3 És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza.

Just as he was about to set sail for Syria, the Jews laid a plot against him, and he determined to return through Macedonia.

4 Kíséré pedig őt Ázsiáig a béreai Sopater, a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus.

There accompanied him as far as Asia, Sopater of Berea, the son of Pyrrhus; and of the Thessalonians, Aristarchus and Secundus; and Gaius of Derbe, and Timothy; and the Asians, Tychicus and Trophimus.

5 Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban.

Now these had gone on, and were awaiting us at Troas;

6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Filippiből, és menénk ő hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.

but we ourselves set sail from Philippi, after the days of unleavened bread, and joined them five days later at Troas. There we remained for a week.

7 A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.

On the first day of the week we met for the breaking of bread, and Paul, who was going away the next morning, began preaching to them, and prolonged his discourse until midnight.

8 Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.

Now there were many lamps in the upper room where we were assembled,

9 Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.

and a young man named Eutychus was sitting in a window, overborne by deep sleep, while Paul continued to preach at length. Overcome at last by sleep, he fell down from the third story, and was taken up dead.

10 Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.

Then Paul went down, threw himself upon him, and embracing him, said. "Do not lament; his life is still in him."

11 Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.

Then he went upstairs again, broke bread and took some food, and after talking with them a long time, even until daybreak, he left them.

12 Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.

They had taken the lad home alive, and were not a little comforted.

13 Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, ő maga gyalog akarván jőni.

The rest of us going before to the ship, set sail for Assos, intending to take Paul on board there; for so he had appointed, because he intended to go by land.

14 Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén őt, menénk Mitilénébe.

And when he met us at Assos, we took him in, and came to Mitylene.

15 És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következőn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba.

We sailed from thence, and arrived next day off Chios; and the day after we touched at Samos; and the following day we came to Mitylene.

16 Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki időt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.

For Paul had determined to sail past Ephesus, so as not to spend time in Asia, for he was hurrying to get to Jerusalem, if it were possible, by the day of Pentecost.

17 Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.

From Miletus he sent to Ephesus for the elders of the church to come to him;

18 Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt,

and when they arrived, he said to them. "You yourselves know quite well, how I lived among you, from the first day that I set foot in Asia,

19 Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek;

"serving the Lord with all lowliness of mind, and with tears, and amid trials that befell me through the plots of the Jews.

20 Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,

"You know that I never shrank from declaring to you anything that was profitable, nor from teaching you publicity and in your homes,

21 Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.

testifying both to Jews and Greeks repentance toward God, and faith toward our Lord Jesus Christ.

22 És most ímé én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.

And now I am going to Jerusalem, bound in the Spirit, not knowing what will befall me there,

23 Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.

except that in city after city the Holy Spirit is warning me that bonds and afflictions are awaiting me.

24 De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.

But I hold not my life of any account, as dear unto myself, if only I may run my race, and accomplish the ministry which I received from the Lord Jesus, to attest the gospel of the grace of God.

25 És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.

And now I know that not one of you among whom I went about preaching the kingdom, will ever see my face again.

26 Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.

So I testify to you this day that I am clear from the blood of all men;

27 Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.

I never shrank from telling you the whole counsel of God.

28 Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.

Take heed to yourselves and to all the flock of which the Holy Spirit has appointed you overseers, and be shepherds of the church of God which he has purchased with his own blood.

29 Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.

I know that after my departure fierce wolves will come among you, and they will not spare the flock;

30 Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.

and that from among your own number, men will arise, perverting the truth, to draw away the disciples after them.

31 Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.

So be on guard; and remember that for three years I ceased not to admonish you all, night and day, even with tears.

32 És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.

"And now I commend you to God and to the word of his grace. He is able to build you up, and to give you your inheritance among all those who are consecrated.

33 Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:

"No man’s silver or gold of clothing did I ever covet.

34 Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.

"You yourselves know how these hands of mine provided for my needs, and those of my companions.

35 Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.

"In all things I have set you an example, how that so toiling, you ought to help the weak and to remember the words of the Lord Jesus, how he himself said, "It is more blessed to give than to receive."

36 És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.

When he had so said, Paul kneeled down, and prayed with them.

37 Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt.

And they all began, with loud lamentations, to throw their arms about his neck, and to kiss him lovingly, again and again,

38 Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az ő orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.

sorrowing most of all for the words that he had spoken, that after that day they should look upon his face no more. And they began to escort him to the ship.