Apostolok 20
1 Minekutána pedig megszűnt a háborúság, magához híván Pál a tanítványokat és tőlük búcsút vévén, elindula, hogy Maczedóniába menjen.
Niyakamana mbukila, Pawulo wakatuma basikwisya nakamana kubasungwazya. Wakati mwiinke obotu mpawo wakaya kuMakkedoniya.
2 Miután pedig azokat a tartományokat eljárta, és intette őket bő beszéddel, Görögországba méne.
Nakayabwenda bwenda akati kazisi ezyo wakambula makani mangi akubasungwazya, wakasika kuGilisi.
3 És ott töltött három hónapot. És mivelhogy a zsidók lest hánytak néki, a mint Siriába készült hajózni, úgy végezé, hogy Maczedónián át tér vissza.
Musule akukkala myezi itatu oko, baJuda bakamuvwiya kuchindi naakalikuyanda kuzubukila kuSiliya, aboobo wakayeya kubweda kayinda kuMakkedoniya.
4 Kíséré pedig őt Ázsiáig a béreai Sopater, a Thessalonikabeliek közül pedig Aristárkhus és Sekundus, és a derbei Gájus és Timótheus; Ázsiabeliek pedig Tikhikus és Trofimus.
Kabaya bumusindikila kuya kusika kuAsiya oko Sopata mwana wa Payilasi waku Bbeliya; Alisitokkasi a Sekkundasi boonse bakazwa kubasyomi baku Tesalonikka; Gayo waku Debbe; Timoti aTikikkasi aTilofilasi waku aSiya.
5 Ezek előremenvén, megvárának minket Troásban.
Pesi bantu aba bakasanguna kwinka kunembo eesu mpawo bakakutulinda kuTiloyasi.
6 Mi pedig a kovásztalan kenyerek napjai után kievezénk Filippiből, és menénk ő hozzájok Troásba öt nap alatt; hol hét napot tölténk.
Twakayamba kuzwa kuFilipi kuzwa kumazuba achibunge chitakwe buswezyo, mukati kamazuba ali musanu twakasika muTiloyasi nkubakakkede. Oko twakakkala mazuba ali musanu aabili.
7 A hétnek első napján pedig a tanítványok egybegyűlvén a kenyér megszegésére, Pál prédikál vala nékik, mivelhogy másnap el akara menni; és a tanítást megnyújtá éjfélig.
Mubuzuba butanzi bwamviki, awo katubungene amwi mukukomona chibunge, Pawulo wakambula kubazumini. Walikubamba kuzwa mubuzuba butobela, wakabamba nkani yakwe kusikila akati kabusiku.
8 Vala pedig elegendő szövétnek abban a felházban, a hol egybe valának gyülekezve.
Mwakali malampi miingi mun'anda yakujulu mutwakabungene.
9 Egy Eutikhus nevű ifjú pedig ül vala az ablakban, mély álomba merülve: és mivelhogy Pál sok ideig prédikála, elnyomatván az álom által, aláesék a harmadik rend házból, és halva véteték föl.
Mumpulunguzyo kwakkede mukubusi utegwa Utikkasi, oyo wakali mungonzi mpati. Awo Pawulo mbwakadonselela kwambula, oyu mukubusi wachili koona, wakawida ansi kuzwa kunganda yatatu kuzwa kujulu wakabwezwa ulifwide.
10 Pál pedig alámenvén, reá borula, és magához ölelve monda: Ne háborogjatok; mert a lelke benne van.
Pesi Pawulo wakaseluka ansi, wasika ali nguw walyolola akumubukata. Elyo wati, “Mutachinyemi limbi nkambo uchili muumi”.
11 Azután fölméne, és megszegé a kenyeret és evék, és sokáig, mind virradatig beszélgetvén, úgy indula el.
Mpawo wakabweeda lubo kunganda yakujulu wakukomona chibunge mpawo walya. Musule akwambula chindi chilamfu kusikila kubuchedo, wakayinka.
12 Felhozák pedig az ifjat elevenen, és felette igen megvigasztalódának.
Bakabozya mukubusi kali muumi bakawumbilizigwa kapati.
13 Mi pedig előremenvén a hajóra, Assusba evezénk, ott akarván fölvenni Pált; mert így rendelkezett, ő maga gyalog akarván jőni.
Iswe lwesu twakayinka kunembo lya Pawulo abwato twazubukila kuAsosi, mputwali kuyeya kwenda amwi a Pawulo. Ezi nzyakayandide kuchita, nkambowakayelede kwenda amawulu.
14 Mikor pedig Assusban összetalálkozott velünk, felvévén őt, menénk Mitilénébe.
Nakatuswania kuAsosi, twakamunjizya mubwato mpawo twayaMetileni.
15 És onnét elevezvén, másnap eljutánk Khius ellenébe; a következőn pedig áthajózánk Sámusba; és Trogilliumban megszállván, másnap mentünk Milétusba.
Mpawo twakayamba kuzwa ooko mpawo twakakusika buzuba butobela oko kubambene akasuwa kaKkiyosiizuba litobela twakasika aka suwa ka Samo, mpawo izuba litobela twakasika kumunzi waku Melitasi.
16 Mert elvégezé Pál, hogy Efézus mellett elhajózik, hogy ne kelljen néki időt múlatni Ázsiában; mert siet vala, hogy ha lehetne néki, pünkösd napjára Jeruzsálemben legyen.
Nkambo Pawulo wayeya kuyamba kayinda kuEfeso, kuti atakabi achindi chilamfu mu Eziya, nkambo wakali kufwambananina kuya ku Jelusalema kafwambanina buzuba bwapentekkositi niinga chakakonzeka kuti achite bobo.
17 Milétusból azonban küldvén Efézusba, magához hívatá a gyülekezet véneit.
Kuzwa ku Melitasi wakatuma bantu ku Efeso kuti bakamwitile baalu bambungano.
18 Mikor pedig hozzá mentek, monda nékik: Ti tudjátok, hogy az első naptól fogva, melyen Ázsiába jöttem, mint viseltem magamat ti köztetek az egész idő alatt,
Nibakasika kulinguwe, wakati kuli mbabo, “Inywe lwanu mulizi, kuzwa kubuzuba buzuba butaanzi nindakalyata ino lyangu mu Eziya, ambunoli kali kukkala andinywe.
19 Szolgálván az Úrnak teljes alázatossággal és sok könnyhullatás és kisértetek közt, melyek én rajtam a zsidóknak utánam való leselkedése miatt estek;
Ndakaya kunembo akubelekela mwami amoyo woonse, amisozi, mpawo amasunko akandibeda, nkambo kamanz abama Juda.
20 Hogy semmitől sem vonogattam magamat, a mi hasznos, hogy hirdessem néktek, és tanítsalak titeket nyilvánosan és házanként,
Mulizi mbundatakamusisila abunini kumwambila makani amwelede, ambundakamuyisya aakati kabantu mpawo akuzwa kunganda akunganda.
21 Bizonyságot tévén mind zsidóknak, mind görögöknek az Istenhez való megtérés, és a mi Urunk Jézus Krisztusban való hit felől.
Ndakali kubalungunwida baJuda aba Heleni atala akusandukila kuli Leza mpawo akuba alusyomo muMwami wesu Jesu.
22 És most ímé én a Lélektől kényszerítve megyek Jeruzsálembe, nem tudván, mik következnek ott én reám.
Lino amubone, ndaya kuJelusalema ndangidwe mumuya, nsizi pe zintu zitakachitike kuli ndime oko,
23 Kivéve, hogy a Szent Lélek városonként bizonyságot tesz, mondván, hogy én reám fogság és nyomorúság következik.
kunze kwakuti Muuya Usalala undambile kuti mumyunzi yonse kuti insimbi yamapenzi zili ndilindilide.
24 De semmivel sem gondolok, még az én életem sem drága nékem, csakhogy elvégezhessem az én futásomat örömmel, és azt a szolgálatot, melyet vettem az Úr Jézustól, hogy bizonyságot tegyek az Isten kegyelmének evangyéliomáról.
Pesi nsikomezyi buumi bwangu kuli ndime ndimwini, kunze kwakukuti ndibeleke akumaninsya mulimu ngundakatumbula kuzwa kuMwami Jesu, kandilungununa makani mabotu aluzyalo lwaLeza.
25 És most íme én tudom, hogy nem látjátok többé az én orczámat ti mindnyájan, kik között általmentem, prédikálván az Istennek országát.
Lino amubone, ndilizi kuti nywe moonse, akati kanu mbindakendela kandamb bwami, tamuchikabuboni limbi busyu bwangu.
26 Azért bizonyságot teszek előttetek a mai napon, hogy én mindeneknek vérétől tiszta vagyok.
Nkikako ndipa bukamboni obuno buzuba, kuti nsikwe mulandu aganzi lyamuntu naba umwi.
27 Mert nem vonogattam magamat, hogy hirdessem néktek az Istennek teljes akaratát.
Nkambo tendakaleka abuninikumwambila koonse kuyanda kwaLeza.
28 Viseljetek gondot azért magatokra és az egész nyájra, melyben a Szent Lélek titeket vigyázókká tett, az Isten anyaszentegyházának legeltetésére, melyet tulajdon vérével szerzett.
Nkikako amuchenjele lwanu, antoomwe abutanga obo Muuya Usalala mbwakamusalila kuba bendelezi. Amuchenjele mukwembela imbungano yaLeza, njakawula aganzi lyakwe. Kwindila muganzi lyamwanawakwe mwini.
29 Mert én tudom azt, hogy az én eltávozásom után jőnek ti közétek gonosz farkasok, kik nem kedveznek a nyájnak.
Ndilizi kuti ndazwa biyo, bawumpe balasika akati kanu alimwi tabakobuleka butanga.
30 Sőt ti magatok közül is támadnak férfiak, kik fonák dolgokat beszélnek, hogy a tanítványokat magok után vonják.
Ndilizi kuti nikuba kuzwa akati kanu bamwi bantu balabuka akwambula makani mabi kuti bagwisye basikwiya babo.
31 Azért vigyázzatok, megemlékezvén arról, hogy én három esztendeig éjjel és nappal meg nem szüntem könnyhullatással inteni mindenkit.
Nkikako amulinde. Muyeye kuti kwaminyaka itatu nsikalekede kumulaya umwi awumwi sikati amansiku amisozi.
32 És most, atyámfiai, ajánlak titeket az Istennek és az ő kegyelmessége ígéjének, a ki felépíthet és adhat néktek örökséget minden megszenteltek közt.
Lino ndamupeda kuliLeza akujwi lya luzyalo lwakwe, lukonzya kumuyaka akumupa lukono akati kababo bakasalazigwa.
33 Senkinek ezüstjét, vagy aranyát, vagy ruháját nem kívántam:
Takwe muntu ngundakanyeya nsiliva yakwe, ngolida, nikuba chizwaato.
34 Sőt magatok tudjátok, hogy a magam szükségeiről és a velem valókról ezek a kezek gondoskodtak.
Inywe lwanu mulizi kuti aya maboko akabeleka zyakuliyanda ndime. Antoomwe azyababo bali antoomwe andime.
35 Mindenestől megmutattam néktek, hogy ily módon munkálkodva kell az erőtlenekről gondot viselni, és megemlékezni az Úr Jézus szavairól, mert ő mondá: Jobb adni, mint venni.
Muzintu zyoonse ndakaba chitondezyo chambumukonzya kugwasya batajisi nguzu, zyakulibelekela, kuyeya makani amwami Jesu, makani ngakamba we lwakwe, “Kulilongezedwe kupa kwiinda kutambula”.
36 És mikor ezeket mondotta, térdre esve imádkozék mindazokkal egybe.
Nakamana kwambula munzila eeyi wakafugama wakomba ambabo boonse.
37 Mindnyájan pedig nagy sírásra fakadtak; és Pálnak nyakába borulva csókolgaták őt.
Kwakaba kulilisya mpawo bambundila Pawulo akumumyonta.
38 Keseregve kiváltképen azon a szaván, a melyet mondott, hogy többé az ő orczáját nem fogják látni. Aztán elkísérték őt a hajóra.
Bakaba akuwusa boonse anzyakamba, kuti tabachizoboni busyu bwakwe ilubo. Mpawo bakamusindikila kubwaato.
