Apostolok 2
1 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
Pentikos rangwu sa, Jisu hanpiite mina loong ah noksiit ni lomkhoon rumta.
2 És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
Dotdi rang ni pong huuk ah likhiik, neng khoontong rumta nok dowa ih chaat rumta.
3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
Eno tuihih likhiik weelu phaak arah japtup rumta ah neng sak ni ra taha.
4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
Neng sak ni Esa Chiiala ah ra haano, chiiala ah ih wahoh wahoh jeng miijeng thuk rumta.
5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
Deekrep dowa Rangte ra choote Jehudi nok hah loong ah Jerusalem ni songtong rumta.
6 Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
Neng hoopti ah japchaat rum ano, miloong ah lomkhoon rumta. Jisu hanpiite loong ah maama jengjeng ih jeng rumta asuh miloong ah paatja ih rumta.
7 Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
Neng loong ah paatja rum ano li rumta, “Arah jengla mina loong ah Galili nok hah!
8 Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
Eno, nengjeng nengkong ah seng nok hah jeng jeng arah mamah ih chaat hi?
9 Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
Seng loong ah Parthia, Media nyia Elam nawa; Mesopotamia, Judia, nyi Kappadosia nawa; Poontas nyia Esia nawa,
10 Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
Phrigia nyia Pamphilia nawa, Ijip nyia Sirene reenawa Libia hah ko nawa. Seng loong mararah ah Room nawa,
11 Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
Ranglajatte loong ah seng Jehudi damdi Judaisim ih roonghoon haano Judaisim angli, seng loong ah mararah langli Kritte nyia Arab nawa—rabah uh neng jeng ah seng jenglam ih Rangte mootkaat elong jen mokah arah tiit roongwaan rum arah chaat hi!”
12 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
Neng loong ah paattek nyia tanyah damdi, neng jaachi ni chengmui rumta, “Erah tiim suh liiha?”
13 Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
Eno rukho loong ah Jisu hanpiite loong ah damdi doondaak siitkook ih rumta, Neng ih liita, “Arah miloong ah kham ih mok rumla!”
14 Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
Pitar ah heliphante asih wasiit damdi roong toonchap ano miloong ah damdi erongwah phang jengmui rumta: Jehudi joon awan loong nyi Jerusalem ni songtongte loong, boichaat thaak he erah tiim asuh liiha erah toombaat rumha.
15 Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
Arah mina loong ah kham ih tamokka, sen ih mokthun ehan; amadi rangkhah phek kaattok angla.
16 Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
Arah bah khowah Joel ban jengta ah angla:
17 És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
‘Rangte ih liita, rangthoon doh Ngah ih amah re ang; Ngaachi ngaala warep khoh nah ang ah. Sen sah minuh miwah loong ih nga tiitkhaap baatrum ah; sen jaaro loong ah ih motmang tup rum ah, sen teekaang loong ih mangphe mang ah.
18 És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
Minuh miwah, nga jeng chaatte loong suh, Erah tokdoh ngah ih chiiala koh rum ang, Eno neng ih nga tiitkhaap baatrum ah.
19 És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
Ngah ih paatjaajih rangkhothung nah noisok ang Nyia hah khui nah uh paatjaajih ang ah. Erah doh sih, we nyia weekhot ang ah;
20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
elongthoon Teesu rangka Rangwu thok ha doh, rangsa ah nakdat ih ah, nyia laphui ah sih likhiik ih saangdat ah.
21 És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
Eno, o ih Teesu men poon ah erah mina ah epui ih ah.’
22 Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
“Jerusalem dowa mina loong, arah jengkhaap ah boichaat an! Najaret dowa Jisu taang ni chaan aphaan jeela, mih paatjaajih loong ah Rangte ih Jisu jun ih noisok tahan. Sen miksok ni mamah angta, loongtang ih jat ehan.
23 Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
Heh kaankoong jun ih Rangte ih Jisu ah rangdah mina sen loong asuh bangphak khoni tekrapbot thuk tahan.
24 Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
Enoothong Rangte ih heh chaan nawa ih saatsiit ano ngaakthing ih thukta, timnge liidi etek ih heh tajenta.
25 Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
Dewid ih heh suh liita, ‘Saapoot rookwet nga Teesu ah nga ngathong ni tup hang; heh reenah ngah tasootsaam kang.
26 Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
Erah raangtaan ih ngah tenroon ih tonglang, nga jengkhaap adi tenroon jeela. Ngah, tekte ang ang bah uh, nga laalom theng adoh naangtong ang,
27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Hadēs g86)
timnge liidi an ih tek lampo nah ngah tathiinhaat rang; adoleh an jeng chaatchaatte loong ah mangbeng nah tah chaam thukko. (Hadēs g86)
28 Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
Roidong lam ah an ih noisok ih halang, nga reenah ang uno tenroon ih tongthuk hang.’
29 Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
“Nga joonte loong, sengte sengwah Dewid Luuwang khiikkhi ah sen suh baat jaatjaat ejih. Heh ti ano bengta, heh mangbeng ah amadi uh eje.
30 Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
Heh khowah angta, Rangte ih baatta ah heh ih jat eta: Rangte ih kakhamta Dewid sutom dowa wasiit heh teewah likhiik Luuwang dongthuk ah.
31 Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. (Hadēs g86)
Rangthoon doh Rangte tiimjih re ah erah Dewid ih bantup eta, erah thoidi Kristo ngaaksaat tiit ah baatta, ‘Heh tek lampo mongrep ni tathiin haatta, Heh sak ah mangbeng ni tachaamta.’ (Hadēs g86)
32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
Jisu ah Rangte ih tek nawa ngaaksaat ih thukta, seng loong ah ih jat ehi.
33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
Jisu ah ngaaksaat thuk ano heh Wah Rangte ih jaawah ko tong thukla, eno Heh kakham jun ih Esa Chiiala ah choh eha. Amadi sen ih tiimjih tup han nyia tiimjih chaat han ah langla seng raangtaan ih ranglakkot.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
Tiimnge liidi Dewid ah rangmong ni tawangta; erah nang ebah Dewid ih liita, ‘Teesu ih nga Teesu suh liita: Anpi anra loong ah ngah ih an lathong nah maang thiinthiin
35 Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
nga reenah jaawah ko tong uh.’
36 Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
“Jerusalem dowa miloong ah ih jat ejih, Jisu ah sen ih bangphak ni tek haat tan ah Rangte ih Teesu nyia Kristo ang thukla!”
37 Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
Miloong ah ih jeng ah chaat rum ano, rapne sootsaam rumta Pitar nyia kaamwah loong suh li rumta, “Phoh ano loong seng ih tiimjih etheng ah?”
38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
Pitar ih baat rumta, “Sen loong ah rangdah nawa sa ejih eno Jisu Kristo mendoh sen rangdah biin anaan suh juutem theng; eno Rangte lakkot Esa Chiiala ah choh an.
39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
Rangte ih kakhamta ah sen raangtaan ih nyia sen sah loong raangtaan ih, adoleh o mina heh re nawa haloot ni angla erah loong raang ih—erah langla o mina seng Teesu Rangte ih heh jiinni poon rumha erah loong raangtaan ih.”
40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
Pitar ih neng suh jengthoon ah jirep jenglam ih jatthuk ano li rumta, “Lajak miloong ah raangtaan ih chamnaang rangwu thok hala erah dowa maama teenuh teewah puipang an!”
41 A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
Pitar jengkhaap ah hanpi rum ano miloong ah juutem rumta, erah sa dowa ih hajaat jom mina ih jaatjaang rumta.
42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
Kaamwah loong taangnawa nyootsoot rumta di, rangsoom suh lomtong rum adi nyia phaksat room phaksah rum adi neng saapoot ah liin eta.
43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
Kaamwah loong asuh mih paatjaajih loong reethuk kano, warep paatjaata.
44 Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
Kristaan loong ah rangsoom rangtu eroomroom ih tongtha rum ano neng huikhaak uh eroomroom ih maak rumta.
45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
Neng hah ah sangleh, o tiimjih jamha erah jun ih ngun ah phe phaksah ih rumta.
46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
Rangwu rookwet Rangteenok ni eroomroom ih chomui rumta, neng nok ni phaksat ah roongngit roongkhu nyia tenroon woksoon, ih room phaksah rumta,
47 Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
enooleh tenroon woksoon ih rangphoong rangsoom tongtha rumta. Eno rangwu rookwet khopiiroidong chote loong ah Teesu ih neng damdi weewe thok ih thukrum taha.
