Apostolok 2
1 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
Jitia Pentecost din ahise, biswasi khan sob ek jagah te joma hoise.
2 És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
Aru achanak ta te awaj ekta sorgo pora ahise, aru taikhan bohi thaka pura ghor to bhorta hoi jaise.
3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
Titia taikhan age te juli thaka jui nisena ulaise, aru ekjon-ekjon uporte bohi jaise.
4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
Aru taikhan sob Pobitro Atma pora bhorta hoise aru alag kotha pora kobole shuru hoise, Atma pora taikhan ke dusra bhasa pora kobole sikhai dise.
5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
Aru Jerusalem te Isor jana Yehudi manu khan thakise, aru akas nichete thaka sob desh pora ahikena ta te thakise.
6 Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
Aru jitia etu awaj ulaise, ta te manu khan sob ahi kene asurit lagise kelemane taikhan nijor laga kotha pora koi thaka hunise.
7 Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
Titia taikhan sob asurit hoi jaise; aru taikhan koise, “Sabi, etu kotha koi thaka khan Galilee manu khan nohoi naki?
8 Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
Tenehoile kineka taikhan laga mukh pora amikhan ki kotha koi kene jonom korise etu kotha koi ase?
9 Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
Parthia laga aru Mede aru Elam laga, aru kun Mesopotamia te thake, Judea aru Cappadocia, Pontus aru Asia te,
10 Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
Phrygia aru Pamphylia, Egypt aru Cyrene usorte Libya, aru Rome phale jai thaka manu khan,
11 Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
aru Yehudi aru proselyte khan, Crete manu khan aru Arab manu khan, taikhan Isor laga dangor aru asurit kaam kora to amikhan laga bhasa pora koi thaka to hunise.”
12 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
Taikhan sob asurit pora bhabona kori kene, aru ekjon-ekjon ke koise, “Etu laga ki motlob ase?”
13 Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
Kintu dusra biswasi khan pora sorom khilai kene koise, “Taikhan nisa pani kori kene ase.”
14 Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
Kintu Peter egaroh jon logote khara hoi kene jor pora taikhan ke koise, “Judea laga manu khan aru Jerusalem te thaka khan, apnikhan etu jani lobi, aru moi ki koi ase etu bhal kori kene huni lobi.
15 Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
Kintu etu manu khan to apuni khan pora bhabona kora nisena nisa pani khai kene thaka nohoi, kelemane etiya phojur nou-baji he ase.
16 Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
Kintu etu kotha bhabobadi Joel pora koise:
17 És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
‘Eneka hekh dinte hobo, Isor pora koise, Moi laga Atma sob manu uporte di dibo Tumikhan laga chokra chukri khan pora bhabobani koribo, Aru jawan manu khan darshan pabo, Aru bura manu khan sapna dikhibo.
18 És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
Aru Moi laga noukar aru mahila noukar khan uporte Moi laga Atma di dibo, aru taikhan bhabobani kobo.
19 És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
Moi akas Aru prithibi te asurit kaam dikhai dibo, Khun aru jui aru dhuwa laga bhap.
20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
Titia suryo to andhera hoi jabo Aru chand to khun nisena dikhibo, Probhu laga dangor mohima din naha age te eitu khan sob hobo.
21 És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
Aru jun manu hekh homoi tak Probhu laga naam loi kene thake tai bachi jabo.’
22 Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
Israel laga manu khan, etu kotha huni bhi, Nazareth Jisu eneka manu thakise junke Isor pora tumikhan nimite pathai dise dangor aru asurit kaam kori bole nimite, aru etu sob Isor pora Probhu Jisu ke loi kene korise, aru etu sob tumikhan pora dikhise.
23 Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
Tai Jisu to, Isor pora kineka age pora bhabona korise aru tai laga gyaan pora, Jisu ke biya manu hathte di dise, aru tumikhan Taike gojal mari kene ekta Cross te morai dise.
24 Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
Tai ekjon ase junke Isor mora pora jinda kori dise, mora pora taike chari dise, kelemane Taike mora pora aru bandhi rakhibole para nai.
25 Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
Kelemane David Tai nimite koise, ‘Moi Probhu ke hodai moi laga chehera usorte dikhe, Tai moi laga dyna hathte thake, moi biya rasta te najabo nimite.
26 Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
Etu karone, moi laga mon khushi ase aru moi laga jiba pora dhanyavad kore. Aru, moi laga gaw bhi biswas te jinda thakibo.
27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Hadēs g86)
Kelemane Apuni moi laga jibon Hades te chari nadibo, Aru Apuni laga Pobitro Jonke puchibo nadibo. (Hadēs g86)
28 Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
Apuni moike jibon laga rasta dikhai dise; Aru apuni laga usorte moike khushi pora bhorta kori dibo.’
29 Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
Bhai khan, moi apuni khan ke etu kobole pari ase ki amikhan laga purush-Baba David pora ki kaam korise, aru tai morise aru taike kobor dise, aru tai laga kobor aji tak amikhan logote ase.
30 Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
Etu karone, tai ekjon bhabobadi thakise aru jani thakise Isor tai logote kosom khaise, tai laga khandan pora ekjon ulabo aru uthaikene Tai laga singhason te bohai dibo.
31 Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. (Hadēs g86)
Aru aha dinte ki hobole ase etu sob to dikhi kene, tai Khrista mora pora jinda huwa laga kotha koise, ‘Taike Hades te bhi chari diya nai, aru Tai laga gaw bhi puchi janai.’ (Hadēs g86)
32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
Jisu ke Isor he jinda kori dise, aru amikhan sob Jisu jee-utha laga gawahi ase.
33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
Etu nimite Taike Isor laga dyna hathte bohai kene uthai dise aru Baba Isor pora Tai laga Pobitro Atma amikhan uporte di dise, juntu apnikhan dikhi ase aru huni bole pari ase.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
Kelemane David to sorgote uthai loi juwa nai, kintu tai nije koise, ‘Probhu he moi laga Probhu ke koise, “Ami laga dyna hathte bohibi,
35 Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
Jitia tak tumi laga dushman khan ke tumi laga theng rakha jaga bonai nadiye.’”
36 Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
Etu karone, Israel te jiman ghor ase etu jani lobi, Isor pora Taike Probhu aru Khrista bonai dise, etu Jisu, junke tumikhan Cross te morai dise.”
37 Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
Jitia etu kotha hunise, taikhan monte jokhom paise, aru Peter aru ta te thaka apostle khan ke koise, “Bhai khan, amikhan ki koribo?”
38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
Titia Peter taikhan ke jowab dise, “Mon ghura bhi, moi koi ase, aru baptizma koribi, sob manu, Jisu Khrista naam pora, nijor laga paap nimite, titia tumikhan Pobitro Atma laga inam pabo.
39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
Kelemane etu Isor laga kosom apuni aru apuni khan laga bacha khan nimite ase, aru Probhu Isor pora junke matibo, taikhan nimite bhi ase.”
40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
Tai aru bisi kotha pora gawahi dikena taikhan ke samjai se, aru koise, “Nijorke biya manu khan pora bachai rakhibi.”
41 A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
Titia taikhan sob huni kene baptizma loise, aru tin hajar jon thaka biswasi khan logote aru bhi ginti kori loise.
42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
Aru taikhan apostle khan pora ki sikhai dise etu kotha khan koi jai thakise aru ekjon-ekjon logote girja kori thakise, aru roti bhangai kene prathana te thakise.
43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
Aru sob logote bhoi ahi jaise, aru apostle khan dwara asurit kaam korise.
44 Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
Aru biswasi khan logote mili kene thakise, aru sob kaam mili kene kori thakise.
45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
Aru taikhan nijor dhun-sampoti aru saman sob bikiri kori kene kunke lage taikhan ke bhag kori dise.
46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
Aru hodai din ekta bhabona loi kene mondoli te kaam kore, aru ekjon-ekjon logote khushi aru mon sapha pora ghor te roti bhangai kene,
47 Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
aru hodai Isor ke dhanyavad kori kene, aru sob logot pora morom paikene thakise. Aru hodai jiman Probhu logot biswas kori loi, taikhan majote ginti hoi thakise.
