< Apostolok 2 >

1 És mikor a pünkösd napja eljött, mindnyájan egyakarattal együtt valának.
And when the days of the Pentecost were accomplished, they were all together in one place:
2 És lőn nagy hirtelenséggel az égből mintegy sebesen zúgó szélnek zendülése, és eltelé az egész házat, a hol ülnek vala.
And suddenly there came a sound from heaven, as of a mighty wind coming, and it filled the whole house where they were sitting.
3 És megjelentek előttük kettős tüzes nyelvek és üle mindenikre azok közül.
And there appeared to them parted tongues as it were of fire, and it sat upon every one of them:
4 És megtelének mindnyájan Szent Lélekkel, és kezdének szólni más nyelveken, a mint a Lélek adta nékik szólniok.
And they were all filled with the Holy Ghost, and they began to speak with divers tongues, according as the Holy Ghost gave them to speak.
5 Lakoznak vala pedig Jeruzsálemben zsidók, istenfélő férfiak, minden nép közül, melyek az ég alatt vannak.
Now there were dwelling at Jerusalem, Jews, devout men, out of every nation under heaven.
6 Minekutána pedig ez a zúgás lőn, egybegyűle a sokaság és megzavarodék, mivelhogy mindegyik a maga nyelvén hallá őket szólni.
And when this was noised abroad, the multitude came together, and were confounded in mind, because that every man heard them speak in his own tongue.
7 Álmélkodnak pedig mindnyájan és csodálkoznak vala, mondván egymásnak: Nemde nem Galileusok-é ezek mindnyájan, a kik szólnak?
And they were all amazed, and wondered, saying: Behold, are not all these, that speak, Galileans?
8 Mimódon halljuk hát őket, kiki közülünk a saját nyelvén, a melyben születtünk?
And how have we heard, every man our own tongue wherein we were born?
9 Párthusok és médek és elámiták, és kik lakozunk Mesopotámiában, Júdeában és Kappadócziában, Pontusban és Ázsiában,
Parthians, and Medes, and Elamites, and inhabitants of Mesopotamia, Judea, and Cappadocia, Pontus and Asia,
10 Frigiában és Pamfiliában, Égyiptomban és Libiának tartományiban, mely Cziréne mellett van, és a római jövevények, mind zsidók, mind prozelitusok,
Phrygia, and Pamphylia, Egypt, and the parts of Libya about Cyrene, and strangers of Rome,
11 Krétaiak és arabok, halljuk a mint szólják a mi nyelvünkön az Istennek nagyságos dolgait.
Jews also, and proselytes, Cretes, and Arabians: we have heard them speak in our own tongues the wonderful works of God.
12 Álmélkodnak vala pedig mindnyájan és zavarban valának, egymásnak ezt mondván: Vajjon mi akar ez lennie?
And they were all astonished, and wondered, saying one to another: What meaneth this?
13 Mások pedig csúfolódva mondának: Édes bortól részegedtek meg.
But others mocking, said: These men are full of new wine.
14 Péter azonban előállván a tizenegygyel, felemelé szavát, és szóla nékik: Zsidó férfiak és mindnyájan, kik lakoztok Jeruzsálemben, legyen ez néktek tudtotokra, és vegyétek füleitekbe az én beszédimet!
But Peter standing up with the eleven, lifted up his voice, and spoke to them: Ye men of Judea, and all you that dwell in Jerusalem, be this known to you, and with your ears receive my words.
15 Mert nem részegek ezek, a mint ti állítjátok; hiszen a napnak harmadik órája van;
For these are not drunk, as you suppose, seeing it is but the third hour of the day:
16 Hanem ez az, a mi megmondatott Jóel prófétától:
But this is that which was spoken of by the prophet Joel:
17 És lészen az utolsó napokban, ezt mondja az Isten, kitöltök az én Lelkemből minden testre: és prófétálnak a ti fiaitok és leányaitok, és a ti ifjaitok látásokat látnak, és a ti véneitek álmokat álmodnak.
And it shall come to pass, in the last days, (saith the Lord, ) I will pour out of my Spirit upon all flesh: and your sons and your daughters shall prophesy, and your young men shall see visions, and your old men shall dream dreams.
18 És épen az én szolgáimra és az én szolgálóleányaimra is kitöltök azokban a napokban az én Lelkemből, és prófétálnak.
And upon my servants indeed, and upon my handmaids will I pour out in those days of my spirit, and they shall prophesy.
19 És tészek csudákat az égben odafenn, és jeleket a földön idelenn, vért, tüzet és füstnek gőzölgését.
And I will shew wonders in the heaven above, and signs on the earth beneath: blood and fire, and vapour of smoke.
20 A nap sötétséggé változik, és a hold vérré, minekelőtte eljő az Úrnak ama nagy és fényes napja.
The sun shall be turned into darkness, and the moon into blood, before the great and manifest day of the Lord come.
21 És lészen, hogy mindaz, a ki az Úrnak nevét segítségül hívja, megtartatik.
And it shall come to pass, that whosoever shall call upon the name of the Lord, shall be saved.
22 Izráelita férfiak, halljátok meg e beszédeket: A názáreti Jézust, azt a férfiút, a ki Istentől bizonyságot nyert előttetek erők, csudatételek és jelek által, melyeket ő általa cselekedett Isten ti köztetek, a mint magatok is tudjátok.
Ye men of Israel, hear these words: Jesus of Nazareth, a man approved of God among you, by miracles, and wonders, and signs, which God did by him, in the midst of you, as you also know:
23 Azt, a ki Istennek elvégezett tanácsából és rendeléséből adatott halálra, megragadván, gonosz kezeitekkel keresztfára feszítve megölétek:
This same being delivered up, by the determinate counsel and foreknowledge of God, you by the hands of wicked men have crucified and slain.
24 Kit az Isten feltámasztott, a halál fájdalmait megoldván; mivelhogy lehetetlen volt néki attól fogvatartatnia.
Whom God hath raised up, having loosed the sorrows of hell, as it was impossible that he should be holden by it. (questioned)
25 Mert Dávid ezt mondja ő róla: Magam előtt láttam az Urat mindenkor, mert ő nékem jobb kezem felől van, hogy meg ne tántorodjam.
For David saith concerning him: I foresaw the Lord before my face: because he is at my right hand, that I may not be moved.
26 Annakokáért örvendezett az én szívem, és vígadott az én nyelvem; annakfelette az én testem is reménységben nyugszik.
For this my heart hath been glad, and any tongue hath rejoiced: moreover my flesh also shall rest in hope.
27 Mert nem hagyod az én lelkemet a sírban, és nem engeded, hogy a te szented rothadást lásson. (Hadēs g86)
Because thou wilt not leave my soul in hell, nor suffer thy Holy One to see corruption. (Hadēs g86)
28 Megjelentetted nékem az életnek útait; betöltesz engem örömmel a te orczád előtt.
Thou hast made known to me the ways of life: thou shalt make me full of joy with thy countenance.
29 Atyámfiai férfiak, szabad nyilván szólanom ti előttetek Dávid pátriárkáról, hogy ő megholt és eltemettetett, és az ő sírja mind e mai napig minálunk van.
Ye men, brethren, let me freely speak to you of the patriarch David; that he died, and was buried; and his sepulchre is with us to this present day.
30 Próféta lévén azért, és tudván, hogy az Isten néki esküvéssel megesküdött, hogy majd az ő ágyékának gyümölcséből támasztja a Krisztust test szerint, hogy helyheztesse az ő királyi székibe,
Whereas therefore he was a prophet, and knew that God hath sworn to him with an oath, that of the fruit of his loins one should sit upon his throne.
31 Előre látván ezt, szólott a Krisztus feltámadásáról, hogy az ő lelke nem hagyatott a sírban, sem az ő teste rothadást nem látott. (Hadēs g86)
Foreseeing this, he spoke of the resurrection of Christ. For neither was he left in hell, neither did his flesh see corruption. (Hadēs g86)
32 Ezt a Jézust feltámasztotta az Isten, minek mi mindnyájan tanúbizonyságai vagyunk.
This Jesus hath God raised again, whereof all we are witnesses.
33 Annakokáért az Istennek jobbja által felmagasztaltatván, és a megígért Szent Lelket megnyervén az Atyától, kitöltötte ezt, a mit ti most láttok és hallotok.
Being exalted therefore by the right hand of God, and having received of the Father the promise of the Holy Ghost, he hath poured forth this which you see and hear.
34 Mert nem Dávid ment fel a mennyországba; hiszen ő maga mondja: Monda az Úr az én Uramnak: Ülj az én jobbkezem felől,
For David ascended not into heaven; but he himself said: The Lord said to my Lord, sit thou on my right hand,
35 Míglen vetem a te ellenségeidet lábaid alá zsámolyul.
Until I make thy enemies thy footstool.
36 Bizonynyal tudja meg azért Izráelnek egész háza, hogy Úrrá és Krisztussá tette őt az Isten, azt a Jézust, a kit ti megfeszítettetek.
Therefore let all the house of Israel know most certainly, that God hath made both Lord and Christ, this same Jesus, whom you have crucified.
37 Ezeket pedig mikor hallották, szívökben megkeseredének, és mondának Péternek és a többi apostoloknak: Mit cselekedjünk, atyámfiai, férfiak?
Now when they had heard these things, they had compunction in their heart, and said to Peter, and to the rest of the apostles: What shall we do, men and brethren?
38 Péter pedig monda nékik: Térjetek meg és keresztelkedjetek meg mindnyájan a Jézus Krisztusnak nevében a bűnöknek bocsánatjára; és veszitek a Szent Lélek ajándékát.
But Peter said to them: Do penance, and be baptized every one of you in the name of Jesus Christ, for the remission of your sins: and you shall receive the gift of the Holy Ghost.
39 Mert néktek lett az ígéret és a ti gyermekeiteknek, és mindazoknak, kik messze vannak, valakiket csak elhív magának az Úr, a mi Istenünk.
For the promise is to you, and to your children, and to all that are far off, whomsoever the Lord our God shall call.
40 Sok egyéb beszéddel is buzgón kéri és inti vala őket, mondván: Szakaszszátok el magatokat e gonosz nemzetségtől!
And with very many other words did he testify and exhort them, saying: Save yourselves from this perverse generation.
41 A kik azért örömest vevék az ő beszédét, megkeresztelkedének; és hozzájuk csatlakozék azon a napon mintegy háromezer lélek.
They therefore that received his word, were baptized; and there were added in that day about three thousand souls.
42 És foglalatosok valának az apostolok tudományában és a közösségben, a kenyérnek megtörésében és a könyörgésekben.
And they were persevering in the doctrine of the apostles, and in the communication of the breaking of bread, and in prayers.
43 Támada pedig minden lélekben félelem, és az apostolok sok csudát és jelt tesznek vala.
And fear came upon every soul: many wonders also and signs were done by the apostles in Jerusalem, and there was great fear in all.
44 Mindnyájan pedig, a kik hivének, együtt valának, és mindenük köz vala;
And all they that believed, were together, and had all things common.
45 És jószágukat és marháikat eladogaták, és szétosztogaták azokat mindenkinek, a mint kinek-kinek szüksége vala.
Their possessions and goods they sold, and divided them to all, according as every one had need.
46 És minden nap egyakarattal kitartva a templomban, és megtörve házanként a kenyeret, részesednek vala eledelben örömmel és tiszta szívvel.
And continuing daily with one accord in the temple, and breaking bread from house to house, they took their meat with gladness and simplicity of heart;
47 Dícsérve az Istent, és az egész nép előtt kedvességet találva. Az Úr pedig minden napon szaporítja vala a gyülekezetet az idvezülőkkel.
Praising God, and having favour with all the people. And the Lord increased daily together such as should be saved.

< Apostolok 2 >