Apostolok 19
1 Lőn pedig azonközben, míg Apollós Korinthusban volt, hogy Pál, eljárván a felsőbb tartományokat, Efézusba érkezék: és mikor némely tanítványokra talált,
While Apollos was in Corinth, Paul went through the interior regions and came to Ephesus, where he came across some disciples.
2 Monda nékik: Vajjon vettetek-é Szent Lelket, minekutána hivőkké lettetek? Azok pedig mondának néki: Sőt inkább azt sem hallottuk, hogy ha vagyon-é Szent Lélek.
He said to them, “Did you receive the Holy Spirit when you believed?” They said to him, “No, we have not even heard that there is a Holy Spirit.”
3 És monda nékik: Mire keresztelkedtetek meg tehát? Azok pedig mondának: A János keresztségére.
So Paul said to them, “Into what then were you baptized?” They said, “Into John's baptism.”
4 Monda pedig Pál: János megtérésnek keresztségével keresztelt, azt mondván a népnek, hogy a ki ő utána jövendő, abban higyjenek, tudniillik a Krisztus Jézusban.
Then Paul said, “John baptized with a baptism of repentance, telling the people to believe in the one who was to come after him, that is, in Christ Jesus.”
5 Mikor pedig ezt hallák, megkeresztelkedének az Úr Jézusnak nevére.
On hearing this, they were baptized in the name of the Lord Jesus.
6 És mikor Pál reájok vetette kezét, szálla a Szent Lélek ő reájok; és szólnak vala nyelveken, és prófétálnak vala.
And when Paul laid his hands on them, the Holy Spirit came upon them, and they began speaking in tongues and prophesying.
7 Valának pedig a férfiak összesen mintegy tizenketten.
There were about twelve men in all.
8 Bemenvén pedig a zsinagógába, bátorsággal szól vala, három hónapon át vetekedvén és igyekezvén meggyőzni az Isten országára tartozó dolgokról.
Over a period of three months Paul would go into the synagogue and speak boldly, reasoning and persuading the people about the kingdom of God.
9 Mikor pedig némelyek megkeményíték magokat és nem hivének, gonoszul szólván az Úrnak útáról a sokaság előtt, azoktól eltávozván, elszakasztá a tanítványokat, mindennap egy bizonyos Tirannus oskolájában prédikálván.
But some became hardened and refused to believe, speaking evil of the Way in front of the congregation. So Paul left them and took the disciples with him, reasoning daily in the lecture hall of a man named Tyrannus.
10 Ez pedig lőn két esztendeig; úgyannyira, hogy mindazok, kik lakoznak vala Ázsiában, mind zsidók, mind görögök, hallgaták az Úr Jézusnak ígéjét.
This continued for two years, so that all who dwelt in Asia, both Jews and Greeks, heard the word of the Lord Jesus.
11 És nem közönséges csodákat cselekszik vala az Isten Pál keze által:
Now God was performing extraordinary miracles by the hands of Paul,
12 Annyira, hogy a betegekhez is elvivék az ő testéről a keszkenőket, vagy kötényeket, és eltávozának azoktól a betegségek, és a gonosz lelkek kimenének belőlök.
so that even cloths or aprons that had touched his skin were placed upon the sick, and their diseases left them, and evil spirits came out of them.
13 Elkezdték pedig némelyek a lézengő zsidó ördögűzők közül az Úr Jézus nevét hívni azokra, a kikben gonosz lelkek valának, mondván: Kényszerítünk titeket a Jézusra, kit Pál prédikál.
Then some of the itinerant Jewish exorcists attempted to invoke the name of the Lord Jesus over those who had evil spirits. They would say, “We adjure you by the Jesus whom Paul preaches.”
14 Valának pedig némelyek Skévának, egy zsidó főpapnak fiai heten, a kik ezt mívelik vala.
Seven sons of Sceva, a Jewish high priest, were doing this.
15 Felelvén pedig a gonosz lélek, monda: A Jézust ismerem, Pálról is tudok; de ti kicsodák vagytok?
But one day an evil spirit responded, “I know Jesus, and I am acquainted with Paul, but who are you?”
16 És reájok ugorván az az ember, a kiben a gonosz lélek vala, és legyőzvén őket, hatalmat vőn rajtuk annyira, hogy mezítelenen és megsebesülve szaladának ki abból a házból.
Then the man who had the evil spirit jumped on them, overpowered them, and prevailed against them, so that they fled from the house naked and wounded.
17 Ez pedig tudtokra lőn mindeneknek, mind zsidóknak, mind görögöknek, kik Efézusban laknak vala, és félelem szálla mindnyájokra, és magasztaltatik vala az Úr Jézusnak neve.
When this became known to all the Jews and Greeks who dwelt in Ephesus, fear fell upon them all, and the name of the Lord Jesus was being magnified.
18 És sokan a hívők közül eljőnek vala, megvallván és megjelentvén cselekedeteiket.
Many who had become believers came forward, confessing and disclosing their practices,
19 Sokan pedig azok közül, kik ördögi mesterségeket gyakoroltak, könyveiket összehordva, mindeneknek láttára megégetik vala. És összeszámlálák azoknak árát, és találák ötvenezer ezüstpénznek.
while many who practiced magical arts brought their books together and began burning them in front of everyone. When the value of the books was added up, the total came to fifty thousand silver coins.
20 Ekképen az Úrnak ígéje erősen nevekedik és hatalmat vesz vala.
In this way the word of the Lord was increasing and prevailing mightily.
21 Midőn pedig ezek elteltek, elvégezé Pál magában, hogy Maczedóniát és Akháját eljárván, Jeruzsálembe megy, mondván: Ott létem után Rómát is meg kell nékem látnom.
After these things had taken place, Paul resolved in his spirit to pass through Macedonia and Achaia and go on to Jerusalem, saying, “After I have been there, I must see Rome also.”
22 Elküldvén pedig Maczedóniába kettőt azok közül, kik néki szolgálnak vala, Timótheust és Erástust, ő maga egy ideig Ázsiában marada.
So he sent two of his helpers, Timothy and Erastus, to Macedonia, while he himself stayed in Asia for a period of time.
23 Támada azonban azon időtájban nem csekély háborúság az Úrnak útárt.
About that time a great disturbance arose concerning the Way.
24 Mert egy Demeter nevű ötvös, ezüstből Diána templomokat csinálván, a mesterembereknek nem csekély nyereséget ád vala;
For a man named Demetrius, a silversmith who made silver shrines of Artemis, brought in a great deal of business to the craftsmen.
25 Kiket egybegyűjtvén az ilyenfélékkel foglalkozó mívesekkel egybe, monda: Férfiak, tudjátok, hogy ebből a mesterségből van a mi jóllétünk.
He gathered these men together, along with those who worked in similar trades, and said, “Men, you know that our wealth is derived from this business.
26 Látjátok pedig és halljátok, hogy ez a Pál nemcsak Efézusnak, hanem közel az egész Ázsiának sok népét eláltatván, elfordította, mivelhogy azt mondja, hogy nem istenek azok, a melyek kézzel csináltatnak.
You also see and hear that, not only in Ephesus, but in nearly all of Asia, this man Paul has persuaded and drawn away a considerable crowd, saying that gods made by hands are not gods at all.
27 Nemcsak az a veszély fenyeget pedig bennünket, hogy ez a mesterség tönkre jut, hanem hogy a nagy istenasszonynak, Diánának temploma is semmibe vétetik, és el is vész az ő nagysága, kit az egész Ázsia és a világ tisztel.
Not only is there the danger that this trade of ours might come into disrepute, but also that the temple of the great goddess Artemis might be regarded as nothing, and that her magnificence might be brought down, whom all Asia and the world worship.”
28 Mikor pedig ezeket hallották és haraggal megtelének, kiáltnak vala, mondván: Nagy az efézusi Diána!
When they heard this, they were filled with rage and began crying out, “Great is Artemis of the Ephesians!”
29 És betelék az egész város háborúsággal; és egyakarattal a színházba rohanának, megfogván Gájust és Aristárkhust, kik Maczedóniából valók és Pálnak útitársai valának.
So the whole city was filled with confusion, and they rushed with one accord into the amphitheater, seizing Gaius and Aristarchus, Macedonians who were Paul's traveling companions.
30 Pál pedig mikor a nép közé akara menni, nem ereszték őt a tanítványok.
Although Paul wanted to go into the public assembly, the disciples would not let him.
31 És az ázsiai főpapok közül is némelyek, kik barátai valának néki, küldvén ő hozzá, kérék, hogy ne menjen a színházba.
Even some of the provincial officials of Asia, who were friends of Paul, sent word to him, begging him not to venture into the amphitheater.
32 Már most ki egyet, ki mást kiáltoz vala, mert a népgyűlés összezavarodott volt, és a többség nem tudta, miért gyűltek össze.
Now some were shouting one thing, and some were shouting another, for the assembly was confused, and the majority did not know for what reason they had come together.
33 A sokaság közül pedig előállaták Alekszándert, minthogy előre tuszkolták őt a zsidók. Alekszánder pedig kezével intvén, védekezni akara a nép előtt.
So the Jews put forward Alexander, who was then brought before the crowd. Alexander motioned with his hand, wishing to make a defense to the public assembly.
34 Megismervén azonban, hogy zsidó, egy kiáltás tört ki mindnyájokból, mintegy két óra hosszáig kiáltozván: Nagy az efézusi Diána!
But when they realized he was a Jew, a single outcry arose from them all as they shouted for about two hours, “Great is Artemis of the Ephesians!”
35 Miután pedig a városi jegyző lecsendesítette a sokaságot, monda: Efézusbeli férfiak, ugyan kicsoda az az ember, a ki ne tudná, hogy Efézus városa a nagy Diána istenasszonynak és a Jupitertől esett képnek templomőrzője?
When the city clerk had quieted the crowd, he said, “Men of Ephesus, who is there that does not know that the city of the Ephesians is the temple keeper of the great goddess Artemis and of the image that fell down from Zeus?
36 Mivelhogy azért ezeknek senki ellene nem szólhat, szükség, hogy megcsendesedjetek, és semmi vakmerő dolgot ne cselekedjetek.
Therefore, since these facts are undeniable, you must keep calm and not do anything rash.
37 Mert ide hoztátok ez embereket, kik sem nem szentségrontók, sem a ti istenasszonyotok ellen káromlást nem szóltak.
For you have brought these men here who are neither temple robbers nor blasphemers of your goddess.
38 Ha tehát Demeternek és a hozzátartozó mesterembereknek valaki ellen panaszuk van, törvényszékek vannak, és tiszttartók vannak: pereljenek egymással.
So if Demetrius and his fellow craftsmen have a complaint against anyone, the courts are open, and there are proconsuls; let them bring charges against one another.
39 Ha pedig egyéb dolgok felől van valami panasztok, a törvényes népgyűlésen majd elintéztetik.
But if you seek anything concerning other matters, it must be settled in the lawful assembly.
40 Mert félő, hogy lázadással vádoltatunk a mai napért, mivelhogy semmi ok sincs, a melylyel számot tudnánk adni ezért a csődületért.
For we are in danger of being charged with rioting in connection with today's events, since there is no reason we can give to account for this disorderly gathering.”
41 És ezeket mondván, feloszlatá a gyűlést.
And after saying this, he dismissed the assembly.
