Apostolok 15
1 Némelyek pedig, kik Júdeából jöttek alá, így tanítják vala az atyafiakat: Ha körül nem metélkedtek Mózes rendtartása szerint, nem idvezülhettek.
Abhantu bhamo hahishile afume hu Uyahudi bhabhamanyizyaga aje nkasiga mutahiriwa sigamubhajie ahwokoshe esheria ya Musa heyanjile.”
2 Mikor azért Pálnak és Barnabásnak nagy háborúsága és vetekedése lőn azok ellen, azt végezék, hogy Pál és Barnabás és némely mások ő közülök menjenek fel az apostolokhoz és a vénekhez Jeruzsálembe e kérdés ügyében.
U Paulo nu Barnaba pabhali adalisanye na bhantu ebho bhalabhabhabhuulwaga ezyo bhabhatuma aPaulo, nu Barnaba, nabhanje bhamo aje bhabhale hu Yerusalemu bhabhuuzye hwa mitume nazee bheshibhanza.
3 Ők tehát kikísértetvén a gyülekezettől, általmentek Fenicián és Samárián, elbeszélve a pogányok megtérését; és nagy örömet szerzének az összes atyafiaknak.
Bhaala bhabhatumwilwe bhashiliye hu Foinike na Samaria alumbilile huje amataifa bhagalushiye Ungulubhi. Bhaletile uluseshelo lugosi hwa bhantu,
4 Mikor pedig megérkeztek Jeruzsálembe, a gyülekezet és az apostolok és a vének fogadák őket, és ők elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedék az Isten ő velök.
Nabhafiha hu Yerusalemu atume nazee bhabhakalibizya bhope bhabhabuula zyontu zya bhombile Ungulubhi humakhono gabho.
5 Előállának azonban némely hivők a farizeusok szerzetéből valók közül, mondván, hogy körül kell metélni őket, és megparancsolni, hogy a Mózes törvényét megtartsák.
Bhabhabhula na huje akristo bhabhafumile ohu bhabhamanyizya aKristo, abhamataifa huje nkasigamutahiriwa, nazikhate esheria zya Musa semubhajiye ahwokoshe.”
6 Egybegyülének azért az apostolok és a vének, hogy e dolog felől végezzenek.
Atume wazee bhakhala nalise bhelele ijambo eli.
7 És mikor nagy vetekedés támadt, felkelvén Péter, monda nékik: Atyámfiai, férfiak, ti tudjátok, hogy az Isten régebbi idő óta kiválasztott engem mi közülünk, hogy a pogányok az én számból hallják az evangyéliomnak beszédét, és higyjenek.
Ijambo eli bhakhiiye tee walyo pamande uPetro wimilila wayanga, “Awe bhayaa muhwizuha huje utagalila sheshi Ungulubhi antumile aje hilomu lyane Amataifa bhuumvwe izu lya Ngulubhi nalyeteshe.
8 És a szíveket ismerő Isten bizonyságot tett mellettük, mert adta nékik a Szent Lelket, miként nékünk is;
Ungulubhi, yahwenya amoyo ayanga nabho nabhapele Umpepo Ufinjile, neshi atipiye ate;
9 És semmi különbséget sem tett mi köztünk és azok között, a hit által tisztítván meg azoknak szívét.
siga alelegenye ate na bheene abhalintinye amoyo aje gabe minza, nu lweteho.
10 Most azért mit kísértitek az Istent, hogy a tanítványok nyakába oly igát tegyetek, melyet sem a mi atyáink, sem mi el nem hordozhattunk?
Yeenu tihulenga Ungulubhi nabhatwinshe ijoko lyabhapotilwe aise bhetu natibhayotipotilwe nayo?
11 Sőt inkább az Úr Jézus Krisztus kegyelme által hiszszük, hogy megtartatunk, miképen azok is.
Lelo tihwitiha aje tihwokoha hu Neema ya Yesu neshi shashili.”
12 Elhallgatott azért az egész sokaság; és hallgatják vala Barnabást és Pált, a mint elbeszélék, mennyi jelt és csudát tett az Isten ő általok a pogányok között.
Ubhungano gwonti gwapumile kati, aPaulo nu Barnaba pabhayangaga ezyabhombile Ungulubhi ingosi ne zyaswijezye hwa mataifa.
13 Miután pedig ők elhallgattak, felele Jakab, mondván: Atyámfiai, férfiak, hallgassatok meg engem!
Nabhaleha ayanje, uYakobo wope wimilila wayanga, “Wagabhamwitu ntejelezi.
14 Simeon elbeszélé, mimódon gondoskodott először az Isten, hogy a pogányok közül vegyen népet az ő nevének,
U Simoni ayanjile Ungulubhi shatumile nezyabhombile Ungulubhi hwa bhantu ebha hwitawa lya Yesu.
15 És ezzel egyeznek a próféták mondásai, mint meg van írva:
Enongwa zya akue zihwitihana nezi shazisimbilwe.
16 Ezek után megtérek és felépítem a Dávidnak leomlott sátorát; és annak omladékait helyreállítom, és ismét felállatom azt:
'Ihaiwela naizenje nantele enyumba ya Daudi, yehagwiye pansi ihaipalinganya papananjishe,
17 Hogy megkeresse az embereknek többi része az Urat, és a pogányok mindnyájan, a kik az én nevemről neveztetnek. Ezt mondja az Úr, ki mindezeket megcselekszi.
aje abhantu bhabhasagiye bhamwanze Ungulubhi na bhaMataifa bhabhasalulwe nu Ngulubhi.'
Eshi shayanga Ugosi yabhombize ezi zyazimanyishe ahwande hali (aiōn g165)
19 Azokáért én azt mondom, hogy nem kell háborgatni azokat, kik a pogányok közül térnek meg az Istenhez;
Ane enjiga tisabhatamansye abhantu bha Mataifa bhabhagalushile Ungulubhi;
20 Hanem írjuk meg nékik, hogy tartózkodjanak a bálványok fertelmességeitől, a paráznaságtól, a fúlvaholt állattól és a vértől.
lelo tibhasimbile huje bhasegushe(bhapehane) nevifwani nenfwa nyewe, ni danda nu umalaya.
21 Mert Mózesnek régi nemzedékek óta városonként megvannak a hirdetői, mivelhogy a zsinagógákban minden szombaton olvassák.
Afume empapo eya kuulu bhahweli abhantu shila muji bhabhalumbilila nahubhaazye uMusa mumasinagogi shila Lutuyo.”
22 Akkor tetszék az apostoloknak és a véneknek az egész gyülekezettel egybe, hogy férfiakat válaszszanak ki magok közül és elküldjék Antiókhiába Pállal és Barnabással, Júdást, kinek mellékneve Barsabás, és Silást, kik az atyafiak között főemberek valának.
Eshi ezyo enongwa zyabhoneha nyinza hwa bhantu bhonti bhabhasalula, u Yuda yahetwaga Barsaba, nu Silas, bhabhabhalongozi bhi kanisa bhabhatuma hu Antiokia nu Paulo nu Barnaba.
23 Megírván azok keze által ezeket: Az apostolok, a vének, és az atyafiak az Antiókhiában, Siriában és Czilicziában levő, a pogányok közül való atyafiaknak üdvözletüket!
Bhasimbile eshi, “Atume, nazee naholo, hwa holo betu akristo Amataifa bhabhali hu Antiokia, hu Shamu nahu Kilikia, tibhalamuha.
24 Mivelhogy meghallottuk, hogy némelyek mi közülünk kimenvén, megháborítottak titeket beszédeikkel, feldúlva a ti lelketeket, azt mondván, hogy körülmetélkedjetek és a törvényt megtartsátok; kiknek mi parancsot nem adtunk:
Tumvwizyu huje bhenzele abhantu bhafumile ohu bhasigatibhatumile ate bhabhaleteye emanyizyo, zyazibhayanzizye, mumoyo genyu.
25 Tetszék nékünk, miután egyértelemre jutottunk, hogy férfiakat válaszszunk ki és elküldjük ti hozzátok a mi szeretteinkkel, Barnabással és Pállal,
Ate tilolile shinza aje tibhatume abhamwetu pandwemo na Paulo nu Barnaba,
26 Oly emberekkel, kik életüket tették koczkára a mi Urunk Jézus Krisztus nevéért.
abhantu bhabhahwisuulile amoyo gabho hunongwa yitawa lya Yesu Kilisti.
27 Küldöttük azért Júdást és Silást, kik élőszóval szintén tudtotokra adják ugyanezeket.
Tabhatumile aYuda nu Sila, bhabhabhuule zyonti ezyo zyatisimbile.
28 Mert tetszék a Szent Léleknek és nékünk, hogy semmi több teher ne vettessék ti reátok ezeken a szükséges dolgokon kívül,
Esho shizungwizye Umpepo Ufinjile, huje tisabhatwinshe izigo imwamu ashile gaalaga singwa Ungulubhi:
29 Hogy tartózkodjatok a bálványoknak áldozott dolgoktól, a vértől, a fúlvaholt állattól, és a paráznaságtól; melyektől ha megóvjátok magatokat, jól lesz dolgotok. Legyetek egészségben!
aje mugalushe afume huvifwani, ni danda, ne vyaviniongwile nu umalaya. Nkamubhasegushe nevii shabhabhe shinza hulimwe. Kwa helini.”
30 Azok annakokáért elbocsáttatván, elmenének Antiókhiába; és egybegyűjtvén a sokaságot, átadák a levelet.
Esho bhaabhalile hu Antiokia; bhatwala ekalata, bhabhabhuunganya bhonti.
31 És mikor elolvasták, örvendezének az intésen.
Nabhabhaazizya ekalata ila bhasungwilwe tee, amoyo gabho gashiiye.
32 Júdás és Silás pedig maguk is próféták lévén, sok beszéddel inték az atyafiakat, és megerősíték.
U Yuda nu Sila, na kuwe bhabhagwizizye umwoyo.
33 Miután pedig bizonyos időt eltöltöttek, elbocsáták őket az atyafiak békességgel az apostolokhoz.
Nabhakhala uhwo pamante bhahasogola humwoyo ugwinza afume hwabhatumwilwe.
34 De Silásnak tetszék ott maradni.
[Lelo shabhoneha shinza uSila huje asagale uhwo]
35 Pál és Barnabás is Antiókhiában időzének, tanítva és prédikálva másokkal is többekkel az Úrnak ígéjét.
U Paulo na bhanji bhakhiiye hu Antiokia bhalumbililaga na manyizye izu lya Ngulubhi.
36 Egynéhány nap mulva pedig monda Pál Barnabásnak: Visszatérve most, látogassuk meg a mi atyánkfiait minden városban, melyben hírdettük az Úrnak ígéjét, hogyan vannak.
Nabhakhala ensiku zyenyinji uPaulo wabhuula uBarnaba, “Huje salii tibhajendele mwonti mwatalumbililaga tibhenye shabhahwendelela.
37 És Barnabás azt tanácsolá, hogy vegyék maguk mellé Jánost, ki Márknak hívatik.
U Barnaba ahanza humweje u Yohana(Marko).
38 Pál azonban azt tartá méltónak, hogy a ki elszakadt tőlük Pamfiliától fogva, és nem ment velök a munkára, ne vegyék maguk mellé azt.
U Paulo siga asungwilwe humwe uMarko, yabhaleshile siga alongozenye nabho abhaleshile hu Pamfilia na hukuendelea nao katika kazi.
39 Meghasonlás támada azért, úgyhogy elszakadának egymástól, és Barnabás maga mellé véve Márkot, elhajózék Cziprusba;
Bhahadalisanya tee pamande bhalehana, u Barnaba wamwega uMarko na shuule nawo, bhinjila mumeli bhabhala hu Kipro,
40 Pál pedig Silást választván maga mellé, elméne, az Isten kegyelmére bízatván az atyafiaktól.
U Paulo wamwega, u Sila nasogole nawo.
41 És eljárá Siriát és Czilicziát, erősítve a gyülekezeteket.
Bhabhalile hu Shamu nahu Kilikia azeenje amoyo gabhaala bhabhalyeteshe izu lya Ngulubhi.
