Apostolok 14
1 Lőn pedig Ikóniumban, hogy ők együtt menének be a zsidók zsinagógájába, és prédikálának, úgyannyira, hogy mind zsidóknak, mind görögöknek nagy sokasága lőn hívővé.
Konya xǝⱨiridǝ xundaⱪ boldiki, Pawlus bilǝn Barnabas Yǝⱨudiylarning sinagogiƣa kirgǝndǝ, jamaǝtkǝ xundaⱪ sɵzlidiki, nǝtijidǝ Yǝⱨudiylar wǝ Greklǝrdinmu nurƣan kixilǝr etiⱪad ⱪildi
2 A kik azonban a zsidók közül nem hivének, felindíták és megharagíták a pogányoknak lelkét az atyafiak ellen.
(ⱨalbuki, ixǝnmigǝn Yǝⱨudiylar [yat] ǝlliklǝrning kɵngüllirini zǝⱨǝrlǝp, ularni ⱪerindaxlarƣa ⱪarxi turuxⱪa ⱪutratti).
3 Azért sok időt töltöttek ott, bátran prédikálva az Úrban, ki bizonyságot tesz vala az ő kegyelmének beszéde mellett, és adja vala, hogy jelek és csodák történjenek az ő kezeik által.
Xunga [Pawlus bilǝn Barnabas] u yǝrdǝ heli uzun turup, Rǝbgǝ tayinip yürǝklik ⱨalda [hux hǝwǝrni] jakarlidi; Rǝb ularning ⱪolliri bilǝn mɵjizilik alamǝtlǝr wǝ karamǝtlǝrni kɵrsitip ɵz meⱨir-xǝpⱪitining sɵz-kalamiƣa guwaⱨliⱪ bǝrdi.
4 De a városnak sokasága meghasonlék; és némelyek a zsidók mellett, mások pedig az apostolok mellett valának.
Buning bilǝn xǝⱨǝr hǝlⱪi ikkigǝ bɵlünüp ketip, bǝziliri Yǝⱨudiylar tǝrǝptǝ, bǝziliri bolsa rosullar tǝrǝptǝ turdi.
5 És mikor a pogányok és zsidók az ő főembereikkel egybe támadást indítának, hogy bosszúsággal illessék és megkövezzék őket,
Ahirda, bir ⱪisim yat ǝlliklǝr bilǝn Yǝⱨudiylar arisida (ɵz baxliⱪliri bilǝn birliktǝ) rosullarni ⱪiynap, qalma-kesǝk ⱪilix ⱪutratⱪuluⱪi bax kɵtürdi.
6 Ők megtudták, és elfutának Likaóniának városaiba, Listrába és Derbébe, és a körülvaló tartományba,
Lekin ular bu ixtin hǝwǝr tepip, xu yǝrdin ⱪeqip Likawunya rayonidiki Listra wǝ Dǝrbǝ xǝⱨǝrliri ⱨǝmdǝ ǝtraptiki yurtlarƣa ⱪarap mangdi. Ular xu yǝrlǝrdǝ hux hǝwǝrni dawamliⱪ jakarlawǝrdi.
7 És ott prédikálják vala az evangyéliomot.
8 És Listrában ül vala egy lábaival tehetetlen ember, ki az ő anyjának méhétől fogva sánta volt, és soha nem járt.
Xu qaƣda, Listra xǝⱨiridǝ putlirida maƣduri yoⱪ, ⱨeq mengip baⱪmiƣan bir tuƣma palǝq olturatti.
9 Ez hallá Pált beszélni: a ki szemeit reá függesztvén, és látván, hogy van hite, hogy meggyógyul,
Pawlus sɵz ⱪiliwatⱪanda, bu adǝm uningƣa ⱪulaⱪ selip olturatti. Pawlus uningƣa kɵz tikip uning saⱪaytilixiƣa ixǝnqi barliⱪini kɵrüp yetip,
10 Monda nagy fenszóval: Állj fel lábaidra egyenesen! És felszökött és járt.
yuⱪiri awaz bilǝn: — Ornungdin dǝs tur! — dedi. Ⱨeliⱪi adǝm xuan ornidin dǝs turup mengixⱪa baxlidi.
11 A sokaság pedig mikor látta, a mit Pál cselekedett, felkiálta, likaóniai nyelven mondván: Az istenek jöttek le mihozzánk emberi ábrázatban!
Lekin Pawlusning bu ixini kɵrgǝn top-top adǝmlǝr Likawunya tili bilǝn: — Ilaⱨlar insan ⱪiyapitigǝ kirip arimizƣa qüxüptu! — dǝp warⱪirixip kǝtti.
12 És hívják vala Barnabást Jupiternek, Pált pedig Merkúriusnak, minthogy ő volt a szóvivő.
Ular Barnabasni «Ilaⱨ Zeus» dǝp ataxti wǝ Pawlusni sɵzlǝxtǝ baxlamqi bolƣaqⱪa uni «Ilaⱨ Ⱨermis» dǝp ataxti.
13 Jupiter papja pedig, a kinek temploma az ő városuk előtt vala, felkoszorúzott bikákat hajtva a kapukhoz, a sokasággal együtt áldozni akar vala.
Xǝⱨǝrning sirtida «Zeus Ilaⱨ»ning buthanisi bar idi. Xu [buthanidiki] kaⱨin xǝⱨǝr dǝrwazisiƣa ɵküz wǝ gül qǝmbirǝklǝrni elip kelip, hǝlⱪ bilǝn billǝ rosullarƣa atap ⱪurbanliⱪ ⱪilmaⱪqi boldi.
14 Mikor azonban ezt meghallották az apostolok, Barnabás és Pál, köntösüket megszaggatván, a sokaság közé futamodának, kiáltván
Lekin rosullar Barnabas bilǝn Pawlus bu ixni anglap, kiyim-keqǝklirini yirtⱪan ⱨalda, kɵpqilikning arisiƣa yügürüp kirip, warⱪirap mundaⱪ dedi:
15 És ezt mondván: Férfiak, miért mívelitek ezeket? Mi is hozzátok hasonló természetű emberek vagyunk, és azt az örvendetes izenetet hirdetjük néktek, hogy e hiábavalóktól az élő Istenhez térjetek, ki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és minden azokban valókat:
— Halayiⱪ, bu ixlarni nemǝ dǝp ⱪiliwatisilǝr?! Biz silǝrgǝ ohxax ⱨessiyattiki insanlarmiz! Biz silǝrgǝ bu ǝrzimǝs nǝrsilǝrni taxlap, asman-zemin, dengiz-okyan wǝ ulardiki barliⱪ mǝhluⱪlarni Yaratⱪuqi ⱨayat Hudaƣila ibadǝt ⱪilixinglar kerǝk dǝp jakarlawatimiz!
16 Ki az elmúlt időkben hagyta a pogányokat mind a maguk útján haladni:
Burunⱪi dǝwrlǝrdǝ, u ⱨǝrⱪaysi ǝllǝrni ɵz yollirida mengixⱪa yol ⱪoyƣan.
17 Jóllehet nem hagyta magát tanúbizonyság nélkül, mert jóltevőnk volt, adván mennyből esőket és termő időket nékünk, és betöltvén eledellel és örömmel a mi szívünket.
Xundaⱪ bolsimu, U Ɵzini ispatlaydiƣan guwaⱨliⱪni ⱪaldurmiƣan ǝmǝs. Qünki U ⱨǝmixǝ silǝrgǝ xapaǝt kɵrsitip, yamƣurni ɵz waⱪtida ǝrxtin yaƣdurup mol ⱨosul ata ⱪilip, ax-tamaⱪ bilǝn silǝrni toyƣuzup, ⱪǝlbinglarni huxalliⱪⱪa qɵmdürüp kǝldi.
18 És ezeket mondván, nagynehezen lecsendesíték a sokaságot, hogy nékik ne áldozzék.
Ⱨǝtta ular bu sɵzlǝrni ⱪilƣan bolsimu, halayiⱪning ularƣa atap ⱪurbanliⱪ ⱪilixini aranla tosuwaldi.
19 Jövének azonban Antiókhiából és Ikóniumból zsidók, és a sokaságot eláltatván, megkövezék Pált, és kivonszolák a városból, azt gondolván, hogy meghalt.
Lekin Antakya wǝ Konya xǝⱨǝrliridin bǝzi Yǝⱨudiylar kelip, kixilǝrni ɵzlirigǝ ⱪayil ⱪilixi bilǝn, hǝlⱪ Pawlusni qalma-kesǝk ⱪildi, andin uni ɵldi dǝp ⱪarap, xǝⱨǝr sirtiƣa sɵrǝp aqiⱪip taxliwǝtti.
20 De mikor körülvették őt a tanítványok, felkelvén, beméne a városba; és másnap Barnabással elméne Derbébe.
Lekin muhlislar uning ǝtrapiƣa olaxⱪanda, Pawlus ornidin turup, xǝⱨǝrgǝ ⱪaytip kirdi. Ətisi, u Barnabas bilǝn billǝ Dǝrbǝ xǝⱨirigǝ kǝtti.
21 És miután hirdették az evangyéliomot annak a városnak, és sokakat tanítványokká tettek, megtérének Listrába, Ikoniumba és Antiókhiába.
Əmdi ular Dǝrbǝ xǝⱨiridǝ hux hǝwǝr jakarlap, nurƣun adǝmlǝrni [Mǝsiⱨgǝ] muhlis boluxⱪa kirgüzgǝndin keyin, ikkiylǝn Listra, Konya wǝ Antakya xǝⱨǝrlirigǝ ⱪaytip bardi.
22 Erősítve a tanítványok lelkét, intvén, hogy maradjanak meg a hitben, és hogy sok háborúságon által kell nékünk az Isten országába bemennünk.
Ular u yǝrlǝrdǝ muhlislarning ⱪǝlblirini küqǝytip, ularni etiⱪadta qing turuxⱪa riƣbǝtlǝndürüp, xundaⱪla: — Biz Hudaning padixaⱨliⱪiƣa kirixtǝ nurƣun japa-muxǝⱪⱪǝtlǝrni beximizdin ɵtküzüximiz muⱪǝrrǝr bolidu, — dǝp nǝsiⱨǝt ⱪildi.
23 Miután pedig választottak nékik gyülekezetenként véneket, imádkozván bőjtölésekkel egybe, ajánlák őket az Úrnak, kiben hittek vala.
Ular yǝnǝ ⱨǝrⱪaysi jamaǝt iqidǝ aⱪsaⱪallarni tallap bǝlgilǝp, dua ⱪilix wǝ roza tutux arⱪiliⱪ ularni ɵzliri etiⱪad baƣliƣan Rǝbgǝ tapxurdi.
24 És Pisidián általmenvén, menének Pamfiliába.
Ikkiylǝn Pisidiyǝ rayonidin ɵtüp Pamfiliyǝ ɵlkisigǝ kǝldi.
25 És miután Pergában hirdették az ígét, lemenének Attáliába;
Ular Pǝrgǝ xǝⱨiridǝ sɵz-kalamni yǝtküzgǝndin keyin, Attalya xǝⱨirigǝ bardi.
26 És onnét elhajózának Antiókhiába, a honnét az Isten kegyelmére bízták volt őket arra a munkára, melyet elvégeztek.
Andin u yǝrdin kemigǝ qiⱪip, [Suriyǝdiki] Antakyaƣa ⱪarap kǝtti. Ular ǝslidǝ xu yǝrdǝ ɵzliri ⱨazir tamamliƣan bu wǝzipini ada ⱪilixⱪa [jamaǝttikilǝr tǝripidin] Hudaning meⱨri-xǝpⱪitigǝ tapxurulƣanidi.
27 Mikor pedig megérkeztek és a gyülekezetet egybehívták, elbeszélék, mily nagy dolgokat cselekedett az Isten ő velök, és hogy a pogányoknak kaput nyitott a hitre.
Ⱪaytip kǝlgǝndǝ, ular jamaǝtni bir yǝrgǝ jǝm ⱪilƣanda, ularƣa Hudaning ɵzliri arⱪiliⱪ ⱪilƣan barliⱪ ǝmǝllirini, xundaⱪla Hudaning ⱪandaⱪ ⱪilip ǝllǝrgǝ etiⱪadning bir ixikini aqⱪanliⱪini sɵzlǝp bǝrdi.
28 Ott aztán nem kevés időt töltöttek a tanítványokkal.
Ular u yǝrdǝ muhlislar bilǝn billǝ uzun mǝzgil turdi.
