Apostolok 13
1 Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.
Entiok chaas ni khowah nyia nyootsootte eje angta: Erah loong ah langla Barnabaas, Simoon (mimak ih men rumta), Lusius (Siren nawa angta), Manaen (Kobono Herod ih haakpanta), nyia Sool loong ah ang rumta.
2 Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam.
Erah loong ah ih samurangsoom tong rumta doh, Esa Chiiala ih baat rumta, “Barnabaas nyia Sool ngah ih tiim raangtaan ih poon nyuutang, erah moot ah moot suh danje an.”
3 Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket.
Neng loong ah samurangsoom ah tong rum ano rang ah soom ih rumta, eno nengnyi khoh ni taajoh rum ano daapkaat rumta.
4 Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba.
Esa Chiiala ih kaat thuk nyu ano, Barnabaas nyia Sool Seleukia ni kanyu ano Juuloot ni Sipras hah ni daansoon kanyuuta.
5 És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs.
Salamis ni thoknyu ano, Jehudi rangsoomnok ni Rangte jengkhaap baatkaat nyuuta. Nengnyi damdi Joon Maak ah nengnyi roong chosok suh waksiit nyuuta.
6 És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus;
Paphos maang thokthok juuloot ni hah maathan angta erah di tumkhoom jomrumta, erah di Jehudi nok hah maantaan wasiit heh men ah Bar-Jesus, ngeh ih men rumta warah chomui jomrumta, erah mina rah ih ngah khowah ngeh ih kachaangta.
7 Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.
Eno erah mih ah langla juuloot dowa kobono joonte angta, kobono ah men Sergias Paulus ngeh ih angta eno erah mina ah rapne ejat mih angta. Erah warah ih Pool nyia Barnabaas ah heh reeni Rangte jengkhaap boichaat suh poon nyuuta.
8 Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.
Enoothong maantaan Elimas (Erah men ah Grik jengkhaap lam ih menha) ah ih tanghaam ih nyuuta, timnge liidoh, kobono ih nengnyi jengkhaap ah phomok hanpi ah ngeh ih samthunta.
9 De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,
Eno Sool, Pool ngeh ih uh poon kah ih rumta warah Esa Chiiala te angta; Sool ih maantaan taangko ramram ih sok
10 Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?
ano liita, “An Hakhoh luuwang sah! Mootse kaatse mathan ah erah an raangtaan ih piiara tola. An tenthun mongtham ni ethih totoh thun hu, erah thoidi Teesu tiit ami ah eki eki ih deenbaat hu!
11 Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.
Amamah doh Teesu ih, edook ih hoon thuk ho eno rangwu latup thang ih pootsiit ang uh.” Lakdamdam di Elimas mik ah nakdat eta, eno heh lak nah joh ano diisiitte taat tum taajota.
12 Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.
Erah tup ano kobono ih ehanhan ih hanpiita; Teesu tiit nyootsoot nyuuta suh rapne ih paatjaata.
13 Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.
Sool nyia heh joonte loong ah Paphos nawa Pamphilia ko Perga ngeh ih samnuthung esiit angta di juulam ih daansoon wang rumta, Joon Maak ah erah hah dowa neng ah thiinhaat rum ano Jerusalem ni ngaak wangta.
14 Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének.
Neng loong ah Perga nawa Pisidia hadaang Entiok ni thok rum ano, Jehudi naangtongsa ja Jehudi rangsoomnok ni tong karumta.
15 És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok.
Moses Hootthe nyia Khowah loong ih raangthiinta ah weh rum ano, Jehudi rangsoomnok dowa saahaap loong ah ih neng suh maatbaat rumta: “Nga phono loong, noksong paangmeh suh chaankot jengkhaap je abah jeng an.”
16 Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg.
Pool ah toonchap ano, heh lak ah jap damdi jengta: “Ani songtongte Ijirel nok hah nyia Ranglajatte joon awaan loong; nga jeng ah boichaat thaak an!
17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által.
Ijirel mina loong Rangte ih sengte sengwah loong ah Ijip ni nokmah wensang eh songtong kaat suh danje rumta eno erah ni songtong tokdi rapne eh jaat thuk rumta. Rangte ih Ijip hah nawa hechaan hephaan nawa ih doksiit rumta,
18 És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában.
eno paang rookbaji heh ih phisaang hah ni rapne ih naan rum ano sokboi riikoi rumta.
19 És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik.
Rangte ih hah sinat ah jenthuk rum ano Kanaan hah ni hah changte eh hoonthuk rumta.
20 És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig;
Chaabaji rookbangnga paang lidi kok semsong rumta. Erah lih adi, Samuel khowah maang dongka di neng mat hoonte nyia tiit hoonte ah dong thukta.
21 Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
Eno Luuwang suk rum kano, Rangte ih Benjamin kuh awang dowa Kis sah Sool ah neng Luuwang paang rookbaji raangtaan ih ang thukta.
22 És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.
Sool ah dokphan ano, Rangte ih Dewid ah Luuwang ang thukta. Rangte ih amah liita: ‘Ngah ih ese chohang mina ah langla Jese sah Dewid, ngah ih tiim li ang erah mootkaat ah heh kah ah.’
23 Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust;
Dewid sutom Jisu ah, Rangte ih heh kakham jun ih Ijirel mina puipangte ang thukta.
24 Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének.
Jisu maang raara di, Joon ih Ijirel mina loong asuh baat rumta, maama rangdah ah sekthun ano juutem theng.
25 És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.
Eno Joon ih juutem rum ano miloong asuh cheng rumta, ‘Sen ih ngasuh o ngeh ih thun hali? Sen ih bansok han ah ngah tah angkang. Boichaat an! Nga lidoh Heh raaha, ngah bah heh lasong khook haattha uh tah angkang.’
26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.
“Abraham sutom satoom, Ijirel phoh ano loong, nyia aadi Ranglajatte o mina Rangte rangsoomte eh hoon lan loong asuh jenglang: Khopiiroidong tiit ah seng raangtaan ih kaat thuk hala!
27 Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
Jerusalem ni songte loong nyia neng mihak phokhoh loong ebah neng Pangte ah tajatka, adoleh khowah loong ih raangthiinta le ah naangtongsa rookweh weh rumha ah tajat rumka. Erabah uh khowah jengkhaap ah amiisak ih angla, neng ih Jisu ah kaanju ih rumha.
28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.
Jisu ah tiim thoilam doh tek haat theng ah lajat rumkaano, Pilat suh tek haat etheng ngeh ih baat rumta.
29 És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték.
Erah lih adi jirep ah Rangteele ni ban raangthiinta likhiik Jisu ah bangphak dowa datthiin rum ano beng rumta.
30 De az Isten feltámasztá őt halottaiból:
Eno Rangte ih Jisu ah tek nawa ngaaksaat ih thukta,
31 És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt.
eno Galili nawa Jerusalem ni heh damdi roong kaatte loong ah reeni hedop hedop dongkhoomta. Amadi neng loong ah Ijirel mina raangtaan ih heh tiit baatte angla.
32 És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust:
Eno aadi sen suh Ruurang Ese ah thok hui hali; sengte sengwah loong asuh Rangte ih kakhamta jun ih kot ih hali; amadi hesuh hesah loong ah raangtaan ih Jisu ah tek nawa ngaakthing ih thukta. Dewid Bong leedap enyi ni raangha, ‘An nga Sah; chiinnyah ngah an Wah eh hoon lang.’
33 Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.
34 Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait.
Eno Rangte ih tek nawa ngaaksaat tiit ah baatta, mangbeng nah mabah uh tachaamka; ‘Ngah ih Dewid damdi kakham tang ah, Ngah ih romseetam kot ih rumha.’
35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
Eho ni uh heh ih li eha, ‘An ih toongtang laksuh ah mabah uh beng nah tachaam thukko,’
36 Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.
Heh roidong di Dewid ah Rangte tenthun jun ih heh moot ah mokah ano tiita, erah lih adi hete hewah damdi bengkaat ano heh sak ah chaam eta.
37 De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
Enoothong tek nawa ngaaksaat thukta warah bah Rangte ih emah chaam thukmuh.
38 Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata:
Ijirel phoh ano loong, Jisu mendoh ba sen rangdah ah biin anaan choh an ngeh ih baat hi; erah raangtaan ih Moses Hootthe jun di biin anaan lachote loong asuh Jisu suh laalom ano biin anaan choh ah ngeh ih baattaan hi.
39 És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.
40 Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:
Erah raangtaan ih, maama teewah ih jat etheng, khowah loong ih baatta ah likhiik sen loong ah emah naktoom ang an:
41 Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
Sok thaak an teemaang mangda loong! Paatja anno ti an! Chiinnyah ngah reelang ah erah sen ih tabaam hanpi kan, o mina ih taat deen jaangbaat han bah uh ah!”
42 Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.
Pool nyia Barnabaas Jehudi rangsoomnok nawa dokkhoom kanyuuta adi, naangtongsa ja boot nyootsoot esuh we ngaakwang ih hansih ngeh ih miloong ah ih phanbaat rumta.
43 Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
Loongkhoon theng nawa miloong ah tiisoon kano, Jehudi mih nyia Ranglajatte hantek mina Rangte rangsoomte eh hoon rumta eno Pool nyia Barnabaas lilih ih khoom rumta. Pool nyia Barnabaas ih Rangte minchan doh songtong an ngeh ih chaankot jengkhaap ah renbaat ih nyuuta.
44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására,
Jehudi naangtongsa saalih adi samnuh dowa miloong ah Teesu tiitkhaap tiit boichaat ra rumtaha.
45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.
Mih khoonthokta loong ah tup rum ano Jehudi nok hah loong ah ih miksuk ih rumta, Pool jengkhaap thoidi rookmui rum ano kaanju ih rumta.
46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. (aiōnios g166)
Erabah uh Pool nyia Barnabaas ih ehanhan ih lacho laphaan ih baattaan nyu ano li rumta: “Rangte jengkhaap ah sen suh phangbaatjih angta. Enoothong sen ih lakap thoidi nyia khopiiroidong choh theethe tah angke li phiino, Ranglajatte jiinko kati. (aiōnios g166)
47 Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
Seng Teesu ih kotahe jengdang ah langla amah: ‘Ranglajatte loong raangtaan ih sen loong ah weephaak hoon rum taha, timnge liidi arah mongrep dowa loong ah toom puipang rum asuh ah.’”
48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének. (aiōnios g166)
Ranglajatte loong ah erah japchaat rum ano, rapne ih tenroon rumta eno Teesu jengkhaap ah phoongpha ih rumta; o mina latek roidong chote ah erah loong ah Kristaan eh hoon rumta. (aiōnios g166)
49 Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.
Erah hah adi Teesu Jengkhaap ah noongrep ni ruurangta.
50 A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.
Enoothong Jehudi loong ah ih samnuthung dowa Rangte rangsoomte mihak phokhoh nyia Ranglajatte minuh ejat eje loong ah rapne ih dantak rumta. Pool nyia Barnabaas ah miksuk siikhaam ih rum ano erah hah dowa phanjoot haat ih rumta.
51 Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.
Kaamwah wanyi ah ih neng jeng phaaki nengnyi lah dowa botla ah jaanak nyu ano Ikoniam ko ih kanyuuta.
52 A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.
Entiok dowa kristaan loong ah sak ni Esa Chiiala kaat kohaano tenroon ih tong rumta.
