Apostolok 13
1 Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.
Now there were in the church at Antioch, several prophets and teachers; Barnabas, and Simon called Niger, and Lucius who was from the city Cyrene, and Menaen, a son of the guardians of Herod the Tetrarch, and Saul.
2 Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam.
And while they were fasting and making supplication to God, the Holy Spirit said to them: Separate to me Saul and Barnabas, for the work to which I have called them.
3 Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket.
And after they had fasted and prayed, they laid the hand on them, and sent them away.
4 Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba.
And they, being sent forth by the Holy Spirit, went down to Seleucia, and from there they went by sea as far as Cyprus.
5 És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs.
And when they entered the city of Salamis, they announced the word of our Lord in the synagogues of the Jews. And John ministered to them.
6 És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus;
And when they had travelled over the whole island as far as the city Paphos, they found a certain man, a sorcerer, a Jew, who was a false prophet, and whose name was Bar-Suma.
7 Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.
He adhered to a wise man, who was the proconsul, and was called Sergius Paulus. And the proconsul sent for Saul and Barnabas, and requested to hear from them the word of God.
8 Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.
And this sorcerer, Bar-Suma, (whose name is interpreted, Elymas, ) withstood them; because he wished to divert the proconsul from the faith.
9 De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,
And Saul who is called Paul, was filled with the Holy Spirit; and he looked upon him,
10 Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?
and said: O thou full of all subtilties, and all mischiefs, thou child of the calumniator, and enemy of all righteousness; wilt thou not cease to pervert the right ways of the Lord?
11 Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.
And now, the hand of the Lord is upon thee, and thou shalt be blind, and shalt not see the sun for a time. And immediately there fell upon him a mist and darkness; and he went about, inquiring who would take him by the hand.
12 Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.
And when the proconsul saw what occurred, he was astonished; and he believed the doctrine of the Lord.
13 Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.
And Paul and Barnabas went by sea, from the city of Paphos, and came to Perga, a city of Pamphylia. And John separated from them, and went away to Jerusalem.
14 Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének.
And they departed from Perga, and came to Antioch, a city of Pisidia: and they entered the synagogue, on the sabbath day, and sat down.
15 És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok.
And after the law had been read, and the prophets, the Elders of the synagogue sent to them, and said: Men, brethren, if ye have a word of exhortation, address the people.
16 Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg.
And Paul arose, and waved his hand, and said: Men, sons of Israel, and ye that fear God, hear ye.
17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által.
The God of this people chose our fathers, and raised them up, and multiplied them, when they resided in the land of Egypt; and, with a high arm, he brought them out of it.
18 És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában.
And he fed them in the wilderness forty years.
19 És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik.
And he extirpated seven nations in the land of Canaan, and gave them their land for an inheritance.
20 És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig;
And for four hundred and fifty years he gave them judges, until Samuel the prophet.
21 Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
And then they asked for themselves a king: and God gave them Saul the son of Kish, a man of the tribe of Benjamin, during forty years.
22 És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.
And he removed him, and raised up to them David as king: and he testified of him, and said: I have found David the son of Jesse, a man after my heart: he will do all my pleasure.
23 Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust;
From the seed of this man, hath God raised up to Israel, as he promised, Jesus a deliverer.
24 Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének.
And, before his advent, he sent John to proclaim the baptism of repentance to all the people of Israel.
25 És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.
And while John was fulfilling his ministry, he said: Who, suppose ye, that I am? I am not he. But lo, he cometh after me; of whom I am not worthy to untie his shoe-strings.
26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.
Men, brethren, children of the stock of Abraham, and all who, with you, fear God, to you is this word of life sent.
27 Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
For, those inhabitants of Jerusalem and their chiefs, did not apprehend it; neither did they apprehend also the writings of the prophets, which are read every sabbath; but they condemned him, and fulfilled all the things written.
28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.
And while they found no ground for his death, they desired of Pilate that they might kill him.
29 És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték.
And when they had fulfilled all that was written concerning him, they took him down from the cross, and laid him in a sepulchre.
30 De az Isten feltámasztá őt halottaiból:
But God raised him from the dead.
31 És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt.
And he was seen many days, by them who came up with him from Galilee to Jerusalem; and they are now his witnesses to the people.
32 És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust:
And lo, we also announce to you, that the promise, which was made to our fathers,
33 Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.
lo, God hath fulfilled it to us their children, in that he raised up Jesus; as it is written in the second psalm: Thou art my Son; this day have I begotten thee.
34 Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait.
And God hath so raised him from the dead, that he will not return again and see corruption; as he said: I will give to you the sure grace of David.
35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
And again he said, in another place: Thou hast not given thy devout one to see corruption.
36 Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.
For David, in his generation, served the pleasure of God, and went to rest, and was added to his fathers, and saw corruption.
37 De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
But this person, whom God raised up, did not see corruption.
38 Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata:
Know therefore, brethren, that through this man remission of sins is proclaimed to you.
39 És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.
And every one that believeth in this man, is made just from all things, from which ye could not be made just by the law of Moses.
40 Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:
Beware, therefore, lest that come upon you, which is written in the prophets:
41 Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
Behold, ye despisers, and wonder, and perish; for I work a work in your days, which ye will not believe, though a man relate it to you.
42 Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.
And when they had gone from them, they besought them to speak the same things to them the next sabbath day.
43 Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
And when the synagogue was dismissed, many Jews went after them, and likewise proselytes who feared God. And they conversed with them, and persuaded them to adhere to the grace of God.
44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására,
And the next sabbath, the whole city assembled to hear the word of God.
45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.
And when the Jews saw the great assembly, they were filled with envy, and set them selves against the words which Paul spoke, and blasphemed.
46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. (aiōnios g166)
And Paul and Barnabas said openly: To you first, ought the word of God to be spoken; but because ye repel it from you, and decide, against yourselves, that ye are not worthy of life eternal, lo, we turn ourselves to the Gentiles. (aiōnios g166)
47 Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
For so hath our Lord commanded us; as it is written: I have set thee a light to the Gentiles; that thou shouldst be for life unto the ends of the earth.
48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének. (aiōnios g166)
And when the Gentiles heard this, they rejoiced and glorified God. And those believed, who were appointed to life eternal. (aiōnios g166)
49 Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.
And the word of the Lord was talked of in all that region.
50 A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.
But the Jews stirred up the chiefs of the city, and the opulent women who with them feared God, and set up a persecution against Paul and against Barnabas, and expelled them from their borders.
51 Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.
And when they went out, they shook off the dust of their feet against them, and went to the city of Iconium.
52 A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.
And the disciples were filled with joy, and with the Holy Spirit.
