Apostolok 13
1 Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.
NOW there were at Antioch, according to the established church, prophets and teachers; such as Barnabas, and Simeon called Niger the black, and Lucius a Cyrenian, and Manaen, Herod the tetrarch’s foster-brother, and Saul.
2 Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam.
And as they were employed in the ministry, and kept a fast, the Holy Ghost said, Set apart for me now both Barnabas and Saul for the work whereunto I have called them.
3 Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket.
Then having kept a fast and prayed, and laid their hands on them, they sent them out.
4 Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba.
They then being sent forth indeed by the Holy Ghost, went down to Seleucia; and from thence sailed to Cyprus.
5 És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs.
And being at Salamis, they preached the word of God in the synagogues of the Jews: and they had John also as their attendant.
6 És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus;
Now as they travelled through the island as far as Paphos, they found a certain person who professed magic, a false prophet, a Jew, whose name was Bar-jesus:
7 Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.
who was with the proconsul Sergius Paulus, an intelligent man; he inviting to his house Barnabas and Saul, desired earnestly to hear the word of God.
8 Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.
But Elymas the magician (for such is his name when interpreted) opposed them, seeking to pervert the proconsul from the faith.
9 De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,
Then Saul (now Paul), filled with the Holy Ghost, and fixing his eyes upon him,
10 Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?
said, O thou full of all guile and all mischief, thou child of the devil, thou enemy of all righteousness, wilt thou not cease perverting the strait ways of the Lord?
11 Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.
And now, behold, the hand of the Lord is upon thee, and thou shalt be blind, seeing the sun no more for a season. And instantly there fell on him a thick mist and darkness; and groping about he sought some to lead him by the hand.
12 Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.
Then when the proconsul saw what was done, he believed, being struck with the doctrine of the Lord.
13 Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.
Hereupon sailing from Paphos, they who were about Paul came to Perga in Pamphylia: but John departing from them returned to Jerusalem.
14 Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének.
And they departed from Perga, and came to Antioch in Pisidia, and entering into the synagogue on the sabbath-day, they sat down.
15 És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok.
Then after the reading of the law and the prophets, the rulers of the synagogues sent to them, saying, Men and brethren, if ye are disposed to give a word of exhortation to the people, speak.
16 Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg.
Then Paul arose, and waving his hand, said, Men of Israel, and ye that fear God, hear me.
17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által.
The God of this people Israel selected our fathers, and exalted the people during their abode in the land of Egypt, and with a mighty arm brought he them out of it.
18 És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában.
And about the space of forty years he bore with their behaviour in the wilderness.
19 És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik.
And destroying seven nations in the land of Canaan, he distributed their territory to them by lot.
20 És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig;
And after these things, during a space of about four hundred and fifty years, he gave them judges until Samuel the prophet.
21 Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
And from that time they desired a king: and God gave them Saul the son of Kis, a man of the tribe of Benjamin, during forty years.
22 És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.
And removing him, he raised up unto them David to be king; respecting whom also he spake testifying, “I have found David the son of Jesse, a man after my own heart, who shall perform all my intentions.”
23 Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust;
From this man’s seed according to the promise hath God raised up to Israel a Saviour, Jesus:
24 Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének.
John having preached before his first coming the baptism of repentance to all the people of Israel.
25 És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.
But as John was finishing his course, he said, Whom do ye suppose me to be? I am not the Messiah. But, behold! he is coming after me, the sandals of whose feet I am not worthy to loose.
26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.
Men and brethren, children of the race of Abraham, and all among you who fear God, to you is the word of this salvation sent.
27 Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
For they who dwell at Jerusalem, and their rulers, being ignorant of him, and the words of the prophets that are read every sabbath-day, by condemning him have fulfilled them.
28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.
And though they found no cause of death in him, they besought Pilate that he might be killed.
29 És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték.
But when they had finished all things that were written of him, they took him down from the tree, and laid him in a sepulchre.
30 De az Isten feltámasztá őt halottaiból:
But God raised him from the dead:
31 És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt.
and he was seen many days by those who went up with him from Galilee to Jerusalem, who are his witnesses to the people.
32 És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust:
And we preach to you the promise made to our fathers;
33 Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.
for this hath God fulfilled to their children, even to us, in raising up Jesus: as it is also written in the second Psalm, “Thou art my Son, this day have I begotten thee.”
34 Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait.
But that he raised him from the dead, no more in future to return to corruption, he hath thus spoken, “I will give you the holy things of David, which are sure.”
35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
Wherefore also he saith in another place, “Thou wilt not permit thy Holy One to see corruption.”
36 Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.
For David indeed, after having served his own generation by the will of God, fell asleep, and was placed with his fathers, and saw corruption.
37 De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
But he, whom God raised up, saw no corruption.
38 Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata:
Be it therefore known unto you, men and brethren, that through this man remission of sin is proclaimed to you:
39 És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.
and by this man shall every one who believeth be justified from all things, from which it was not possible that he should be justified by the law of Moses.
40 Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:
Take heed then, that this come not upon you, which is spoken by the prophets;
41 Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
“Behold, ye despisers, and wonder, and perish: for I do a work in your days, a work which ye shall in no wise believe, though one declare it unto you.”
42 Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.
But when the Jews were going out of the synagogue, the Gentiles entreated that these words might be spoken to them the following sabbath.
43 Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
And when the synagogue was dismissed, many of the Jews and of the devout proselytes followed Paul and Barnabas: who, exhorting them, persuaded them to abide stedfast in the grace of God.
44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására,
And on the next sabbath almost all the city thronged together to hear the word of God.
45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.
But the Jews seeing the multitude, were filled with envy, and opposed the things spoken by Paul, contradicting and reviling.
46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. (aiōnios g166)
Then Paul and Barnabas speaking with undaunted boldness, said, It was necessary that the word of God should be first spoken unto you: but since ye have thrust it from you, and judged yourselves not worthy of eternal life, lo! we turn to the Gentiles. (aiōnios g166)
47 Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
For so hath the Lord enjoined us, “I have set thee for a light of the Gentiles, that thou mightest be for salvation unto the extremity of the earth.”
48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének. (aiōnios g166)
Now when the Gentiles heard this, they rejoiced, and glorified the word of the Lord: and they believed, even as many as were ordained to life eternal. (aiōnios g166)
49 Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.
So the word of the Lord was diffused through the whole region.
50 A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.
Then the Jews stirred up the devout women, and those who were respectable, and the principal persons of the city, and raised up a persecution against Paul and Barnabas, and cast them out of their borders.
51 Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.
But they, shaking off the dust of their feet against them, came to Iconium.
52 A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.
And the disciples were filled with joy, and with the Holy Ghost.
