Apostolok 13
1 Valának pedig Antiókhiában az ott levő gyülekezetben némely próféták és tanítók: Barnabás és Simeon, ki hivattatik vala Nigernek, és a Czirénei Luczius és Manaen, ki Heródessel, a negyedes fejedelemmel együtt neveltetett vala, és Saulus.
The church at Antioch had prophets and teachers: Barnabas, Simeon Niger, Lucius of Cyrene, Manaen (the childhood friend of Herod the tetrarch), and Saul.
2 Mikor azért azok szolgálának az Úrnak és bőjtölének, monda a Szent Lélek: Válaszszátok el nékem Barnabást és Saulust a munkára, a melyre én őket elhívtam.
While they were worshiping the Lord and fasting, the Holy Spirit said, “Set apart Barnabas and Saul to do the work I've called them to.”
3 Akkor, miután bőjtöltek és imádkoztak, és kezeiket reájok vetették, elbocsáták őket.
After they had fasted, prayed, and placed their hands on them in blessing, they sent them on their way.
4 Ők annakokáért, miután kibocsáttattak a Szent Lélektől, lemenének Szeleucziába; és onnét elevezének Cziprusba.
So Barnabas and Saul, directed by the Holy Spirit, went to Seleucia. From there they sailed to Cyprus.
5 És mikor Salamisba jutottak, hirdeték az Isten beszédét a zsidóknak zsinagógáiban: és János is velük vala, mint segítőtárs.
Arriving at Salamis, they proclaimed the word of God in the Jewish synagogues. John was with them as their assistant.
6 És eljárván a szigetet mind Páfusig, találkozának egy ördöngős hamispróféta zsidóra, kinek neve vala Barjézus;
They traveled throughout the island and eventually came to Paphos. There they found a Jewish magician, a false prophet by the name of Bar-jesus.
7 Ki Sergius Paulus tiszttartóval, ez okos emberrel vala. Ez magához hivatván Barnabást és Saulust, kíváná hallani az Isten beszédét.
He was close to the governor, Sergius Paulus, an intelligent man. Sergius Paulus invited Barnabas and Saul to come and visit him since he wanted to hear the word of God.
8 Elimás, az ördöngős azonban (mert így magyaráztatik az ő neve) ellenkezik vala velök, igyekezvén a tiszttartót elfordítani a hittől.
But the magician Elymas (his Greek name) opposed them, trying to prevent the governor from trusting in God.
9 De Saulus, ki Pál is, megtelvén Szent Lélekkel, szemeit reá vetve,
Saul, also called Paul, was filled with the Holy Spirit, and looked straight at him.
10 Monda: Ó minden álnoksággal és minden gonoszsággal teljes ördögfi, minden igazságnak ellensége, nem szűnöl-é meg az Úrnak igaz útait elfordítani?
“You are full of deception and all kinds of evil, you son of the devil, you enemy of all that is right! Will you never give up perverting the Lord's true ways?
11 Most azért ímé az Úrnak keze van ellened, és vak leszel és nem látod a napot egy ideig. És azonnal homály és sötétség szálla reá; és kerengve keres vala vezetőket.
Look, the Lord's hand is on you and you will become blind. You will not see the sun for some time.” Immediately mist and darkness fell on him, and he had to find someone who could lead him by the hand.
12 Akkor a tiszttartó, mikor látta a történt dolgot, hűn, elálmélkodván az Úrnak tudományán.
When the governor saw what happened he trusted in God, amazed at the teaching about the Lord.
13 Elhajózván pedig Páfusból Pál és kisérői, Pergába, Pámfiliának városába menének. János azonban elválván tőlük, megtére Jeruzsálembe.
Then Paul and those with him sailed from Paphos and went to Perga in Pamphylia, while John left them and went back to Jerusalem.
14 Ők pedig Pergából tovább menve, eljutának Antiókhiába, Pisidiának városába, és bemenvén szombatnapon a zsinagógába; leülének.
They went through Perga and on to Antioch of Pisidia. On the Sabbath day they went into the synagogue and were seated.
15 És a törvénynek és a prófétáknak felolvasása után küldének a zsinagógának előljárói ő hozzájok, mondván: Atyánkfiai, férfiak, ha van valami intőbeszédetek a néphez, szóljatok.
After the readings from the Law and the Prophets, the synagogue leaders sent them a message saying, “Brothers, please share with the congregation any words of encouragement you may have.”
16 Pál azért felkelvén és kezével intvén, monda: Izráelnek férfiai, és ti, kik félitek az Istent, halljátok meg.
Paul stood up, motioned with his hand to get their attention, and began speaking. “Men of Israel, and all of you who have reverence for God, listen to me.
17 Ennek a népnek, Izráelnek Istene kiválasztotta a mi atyáinkat, és e népet fölemelte, mikor Égyiptomnak földében jövevények valának, és onnét kihozá őket hatalmas karja által.
The God of the people of Israel chose our forefathers, and gave our people prosperity during their stay in the land of Egypt. Then with his mighty power he led them out of Egypt,
18 És közel negyven esztendőnek idejéig tűrte az ő erkölcsöket a pusztában.
and he patiently dealt with them in the desert for about forty years.
19 És minekutána eltörölt hét népet a Kanaán földén, azoknak földöket sorsvetés által elosztá nékik.
After he had overthrown seven nations living in the land of Canaan, God divided their land among the Israelites and gave it to them to inherit. This took about four hundred and fifty years.
20 És azután mintegy négyszázötven esztendeig adott birákat mind Sámuel prófétáig;
Then he provided them with judges as leaders until the time of the prophet Samuel.
21 Annakutána pedig királyt kérének maguknak, és adá nékik az Isten Sault, a Kis fiát, a Benjamin nemzetségéből való férfiút negyven esztendeig.
Then the people asked for a king, and God gave them Saul, son of Kish from the tribe of Benjamin, who ruled for forty years.
22 És mikor őt elveté, támasztá nékik Dávidot királyul; kiről bizonyságot is tőn és monda: Találtam szívem szerint való férfiút, Dávidot, a Jesse fiát, ki minden akaratomat véghez viszi.
Then God removed Saul, and made David their king. God approved of David, saying ‘I found David the son of Jesse to be a man according to my own heart; he will do everything I intend.’
23 Ennek magvából támasztott Isten, ígérete szerint, Izráelnek szabadítót, Jézust;
Jesus is David's descendant; he is the Savior that God promised to bring to Israel.
24 Minekutána előbb János az ő eljövetele előtt a megtérésnek keresztségét prédikálta Izráel egész népének.
Before Jesus came, John announced the baptism of repentance to all the people of Israel.
25 És mikor be akará végezni János az ő tisztét, monda: Kinek gondoltok engem? Nem én vagyok az, hanem ímé én utánam jő, kinek nem vagyok méltó megoldani lábainak saruját.
As John was completing his mission, he said, ‘Who do you think I am? I am not the one you're looking for. But after me one is coming whose sandals I'm not worthy to untie.’
26 Atyámfiai, férfiak, Ábrahám nemzetének fiai, és kik ti köztetek félik az Istent, ez idvességnek beszéde néktek küldetett.
My brothers, children of Abraham and those of you who have reverence for God: the message of this salvation has been sent to us!
27 Mert a kik lakoznak Jeruzsálemben és azoknak fejei, mivelhogy őt fel nem ismerék, a prófétáknak szavait is, melyeket minden szombaton felolvasnak, ítéletükkel betöltötték.
The people living in Jerusalem and their leaders didn't recognize Jesus or understand the words spoken by the prophets that are read every Sabbath. In fact they fulfilled the prophetic words by condemning him!
28 És bár semmi halálra való okot nem találtak, kérék Pilátustól, hogy ölettessék meg.
Even though they couldn't find any evidence to sentence him to death, they still asked Pilate to have him killed.
29 És mikor mindazokat elvégezték, a mik ő felőle megirattak, a fáról levéve sírba helyhezteték.
After they had fulfilled everything predicted that they would do to him, they took him down from the cross and buried him in a tomb.
30 De az Isten feltámasztá őt halottaiból:
But God raised him from the dead,
31 És ő megjelent több napon át azoknak, kik együtt jöttek fel ő vele Galileából Jeruzsálembe, kik néki bizonyságai a nép előtt.
and he appeared over the course of many days to those who had followed him from Galilee to Jerusalem. They are now his witnesses to the people.
32 És mi hirdetjük néktek az atyáknak tett ígéretet, hogy azt az Isten betöltötte nékünk, az ő fiaiknak feltámasztván Jézust:
We are here to bring to you the good news of the promise that God made to our forefathers,
33 Mint a második zsoltárban is meg van írva: Én Fiam vagy te; ma nemzettelek én téged.
that he has now fulfilled to us their children by raising Jesus from the dead. As it is written in Psalm 2: ‘You are my Son; today I have become your Father.’
34 Hogy pedig feltámasztotta őt halottaiból, úgy hogy nem is fog többé az enyészetbe visszatérni, azt így mondotta: Néktek adom a Dávid biztos szent javait.
God raised him from the dead, never to die again, as he indicated by saying, ‘I will give you what is holy and trustworthy, as I promised to David.’
35 Azért mondja másutt is: Nem engeded, hogy a te Szented rothadást lásson.
As another psalm says, ‘You will not allow your Holy One to see decay.’
36 Mert Dávid, minekutána a saját idejében szolgált az Isten akaratának, elaludt, és helyhezteték az ő atyáihoz, és rothadást látott.
But David died, after he had done what God wanted in his own time, and he was buried with his ancestors, and his body decayed.
37 De a kit Isten feltámasztott, az nem látott rothadást.
The one God raised from the dead saw no decay.
38 Azért legyen néktek tudtotokra, atyámfiai, férfiak, hogy ez által hirdettetik néktek a bűnöknek bocsánata:
My brothers, I want you to understand that we're telling you that through this man sins are forgiven.
39 És mindenekből, a mikből a Mózes törvénye által meg nem igazíttathattatok, ez által mindenki, a ki hisz, megigazul.
Through him everyone who trusts in him is made morally right from all that is wrong—in a way that you could never be set right by the law of Moses.
40 Meglássátok azért, hogy rajtatok ne essék, a mit a próféták megmondottak:
Make sure that what the prophets said doesn't happen to you:
41 Lássátok meg, ti megvetők, és csodálkozzatok és semmisüljetek meg; mert én oly dolgot cselekszem a ti időtökben, oly dolgot, melyet nem hinnétek, ha valaki elmondaná néktek.
‘You who are scornful, look in amazement, and die! For what I'm doing in your lifetime is something that you could never believe, even if someone told you!’”
42 Mikor pedig kimentek a zsidók zsinagógájából, kérék a pogányok, hogy a következő szombaton prédikálják nékik ezen beszédeket.
As they were leaving, the people pleaded with them to tell them more the next Sabbath.
43 Mikor pedig eloszlott a gyülekezet, sokan a zsidók közül és az istenfélő prozelitusok közül követék Pált és Barnabást; a kik szólván hozzájuk, biztaták őket, hogy maradjanak meg az Isten kegyelmében.
After the meeting in the synagogue, many of the Jews and the converts to Judaism followed Paul and Barnabas who spoke with them, encouraging them to continue to hold on to the grace of God.
44 A következő szombaton aztán majdnem az egész város egybegyűle az Isten ígéjének hallgatására,
The following Sabbath almost the whole town turned out to hear the word of God.
45 Mikor pedig látták a zsidók a sokaságot, betelének irigységgel, és ellene mondának azoknak, miket Pál mond vala, ellenkezve és káromlást szólva.
However, when the Jews saw the crowds, they became extremely jealous, contradicting what Paul was saying and cursing him.
46 Akkor Pál és Barnabás nagy bátorsággal szólva mondának: Szükséges volt, hogy először néktek hirdettessék az Isten ígéje; de mivelhogy ti megvetitek azt, és nem tartjátok méltóknak magatokat az örök életre, ímé a pogányokhoz fordulunk. (aiōnios g166)
So Paul and Barnabas spoke out strongly, saying “We had to speak the word of God to you first. But now that you're rejecting it—you're deciding that you're not worthy of eternal life—well now we're turning to the foreigners. (aiōnios g166)
47 Mert így parancsolta nékünk az Úr: Rendeltelek téged világosságul a pogányoknak, hogy légy üdvösségükre a földnek széléig.
That's what the Lord has told us to do: ‘I've made you a light to the foreigners, and through you salvation will go to the ends of the earth.’”
48 A pogányok pedig ezeket hallván, örvendezének, és magasztalják vala az Úrnak ígéjét; és a kik csak örök életre választattak vala, hivének. (aiōnios g166)
When the foreigners heard this they were overjoyed, praising the Lord's word, and all those chosen for eternal life trusted in God. (aiōnios g166)
49 Terjede pedig az Úrnak ígéje az egész tartományban.
So God's word was spread throughout the region.
50 A zsidók azonban felindíták az istenfélő és tisztességbeli asszonyokat és a városnak eleit, és üldözést támasztának Pál és Barnabás ellen, és kiűzék őket határukból.
But the Jews incited the prominent religious women and leaders of the city to persecute Paul and Barnabas, and had them expelled from their territory.
51 Azok pedig lábuknak porát lerázván ellenük, elmenének Ikóniumba.
So they shook the dust off their feet against them as a sign of protest, and went on to Iconium.
52 A tanítványok pedig betelnek vala örömmel és Szent Lélekkel.
And the believers continued to be filled with joy and with the Holy Spirit.
