< Apostolok 12 >
1 Abban az időben pedig Heródes király elkezde kegyetlenkedni némelyekkel, a gyülekezetből valók közül.
A MA ia wa, o aku la na lima o Herode o ke alii e hoomaino aku i kekaki poe o ka ekalesia.
2 Megöleté pedig Jakabot, Jánosnak testvérét, fegyverrel.
Pepehi aku la oia ia Iakobo ke kaikuaana o Ioane i ka pahikaua.
3 És látván, hogy ez tetszik a zsidóknak, föltette magában, hogy elfogatja Pétert is. (Valának pedig a kovásztalan kenyerek napjai.)
A ike aku la ia, ua maikai keia i na Iudaio, hana hou aku la no ia, a hopu iho la ia Petero. (Oia na la o ka barena hu ole.)
4 Kit el is fogatván, tömlöczbe veté, átadván négy négyes katonai szakasznak, hogy őrizzék őt; husvét után akarván őt a nép elé vezettetni.
A paa, alaila hahao aku la oia ia ia iloko o ka halepaahao, a haawi aku la ia ia i kekahi poe koa, eha kauna, na lakou e malama. Manao iho la ia, a pau ka moliaola, alaila e lawe mai ia ia imua o na kanaka.
5 Péter azért őrizteték a fogságban; a gyülekezet pedig szüntelen könyörög vala az Istennek ő érette.
Kiaiia iho la o Petero maloko o ka halepaahao; aka, pule ikaika aku la ka ekalesia i ke Akua nona.
6 Mikor pedig Heródes őt elő akará vezettetni, azon az éjszakán aluszik vala Péter két vitéz között, megkötözve két lánczczal; és őrök őrizék az ajtó előtt a tömlöczöt.
A i ka wa a Herode i manao ai e lawe mai ia ia iwaho, ia po, e moe ana no o Petero mawaena o na koa elua, ua nakinakiia i na kaulahao elua; a o na kiai mamua o ka puka, e malama ana no i ka halepaahao.
7 És ímé az Úrnak angyala eljöve, és világosság fénylék a tömlöczben: és meglökvén Péter oldalát, felkölté őt, mondván: Kelj föl hamar! És leesének a lánczok kezeiről.
Aia hoi, he anela o ka Haku i ku mai la, a anapu mai la ka malamalama maloko o ka halepaahao; paipai mai la oia ma ko Petero aoao, hoala mai ia ia, i mai la, E ala koke oe. A haule iho la na kaulahao mai kona lima iho.
8 És monda néki az angyal: Övezd fel magadat, és kösd fel saruidat. És úgy cselekedék. És monda néki: Vedd rád felsőruhádat és kövess engem!
I mai la ka anela ia ia, E liki oe ia oe iho, a e hawele i kou kamaa. Hana iho la no ia pela. I mai la kela ia ia, E aahu oe i kou kapa, a e hahai mai ia'u.
9 És kimenvén, követé őt; és nem tudta, hogy valóság az, a mi történik az angyal által, hanem azt hitte, hogy látást lát.
Hele aku Ia hoi ia iwaho, a hahai aku la ia ia. Aole ia i ike, he oiaio ka mea i hanaia mai ai e ka anela; manao iho la ia, he hihio kana i ike ai.
10 Mikor pedig általmentek az első őrsön és a másodikon, jutának a vaskapuhoz, mely a városba visz; mely magától megnyílék előttük: és kimenvén, egy utczán előremenének; és azonnal eltávozék az angyal ő tőle.
A hala kekahi papa kiai, a me ka lua o ka papa, a hiki aku laua i ka pani hao e hiki aku ai i ke kulanakanhale; wehe wale mai ka puka no laua, a puka aku la lana mawaho, a hele aku la, a hala kekahi alanui; haalele koke iho la ka anela ia ia.
11 És Péter magához térve monda: Most tudom igazán, hogy az Úr elbocsátotta az ő angyalát, és megszabadított engem Heródes kezéből és a zsidók népének egész várakozásától.
A loaa ia Petero ka manao maopopo, i iho li ia, Ua ike maopopo an, he oiaio no; ua hoouna mai ka Haku i kona anela, a ua hoopakele mai nei ia'u mai ka lima o Herode, a me ka manao a pau o na Iudaio.
12 És miután ezt megértette, elméne Máriának, a János anyjának házához, ki Márknak neveztetik; hol sokan valának egybegyűlve és könyörögnek vala.
I kona hoomaopopo ana ae, hele mai la ia i ka hale o Maria, ka makuwahine o Ioane, i kapaia o Mareko; he poe nui hoi ka i akoakoa mai malaila, e pule ana.
13 És mikor Péter zörgetett a tornácz ajtaján, egy Rhodé nevű szolgálóleány méne oda, hogy hallgatózzék:
I kona kikeke ana ma ka puka o ka hale, hele mai la kekahi kaikamahine e hoolohe, o Rode kona inoa.
14 És megismervén a Péter szavát, örömében nem nyitá meg a kaput, hanem befutván, hírül adá, hogy Péter áll a kapu előtt.
A ike iho la ia i ko Petero leo, aole ia i wehe i ka puka no ka olioli, holo aku la oia iloko, a hai aku la i ke ku ana mai o Petero ma ke alo o ka puka.
15 Azok pedig mondának néki: Elment az eszed. Ő azonban erősíté, hogy úgy van. Azok pedig mondának: Az ő angyala az.
I mai la lakou ia ia. Ua hehena oe. Hoopaa loa aku la kela, he oiaio no. I mai la lakou, O kona anela.
16 Péter pedig szüntelen zörget vala: mikor azért felnyitották, megláták őt és elálmélkodának.
Hoomau aku la o Petero e kikeke ana, a wehe ae la lakou a ike aku la ia ia, kahaba iho la ko lakou naau.
17 Miután pedig kezével hallgatást intett nékik, elbeszélé nékik, mimódon hozta ki őt az Úr a tömlöczből. És monda: Adjátok tudtára ezeket Jakabnak és az atyafiaknak. És kimenvén elméne más helyre.
Peahi mai la me ka lima ia lakou, e noho malie, a hai mai la oia ia lakou i ka lawe ana mai o ka Haku ia ia mailoko mai o ka halepaahao. I mai la ia, E hai aku i keia mau mea ia Iakobo, a me na hoahanau. Haalele aku la oia ia wahi, a hele aku la i kahi e.
18 Mikor pedig megvirradt, nem csekély háborúság támada a vitézek között, mi történt hát Péterrel.
I ke ao ana ae, nui loa iho la ka pioloke o ka poe koa, i ka mea i lilo aku ai o Petero.
19 Heródes pedig mikor előkérte őt és nem találta, kivallatván az őröket, parancsolá, hogy kivégeztessenek. És lemenvén Júdeából Czézáreába, ott időzött.
Imi iho la o Herode ia ia, aole nae i loaa, alaila hookolokolo aku la ia i na kiai, kena ae la, e make lakou. A hele aku la ia mai Iudea aku a Kaisareia, a noho iho la ilaila.
20 Heródes pedig ellenséges indulattal vala a tirusiak és sidoniak iránt; de azok egyakarattal eljövének ő hozzá, és Blástust, a király kamarását megnyervén, békességet kérének, mivelhogy az ő tartományuk a királyéból élelmeztetik vala.
Huhu loa iho la o Herode i ko Turo, a mo ko Sidona. Hele lokahi mai la lakou io na la, hoomalimali mai la ia Belaseto, i ka mea nana i malama kahi moe o ko alii, nonoi mai la lakou i kuikahi; no ka mea, ua hanaiia ko lakou aina e ko ke alii.
21 Egy kitűzött napon pedig Heródes királyi ruhájába felöltözve és székibe ülve nyilvánosan szóla hozzájuk.
A i ka la i hai mua ia'i, aahu iho la o Herode i ke kapa alii, a noho iho la ma ka nohoalii, e olelo aku ia lakou.
22 A nép pedig felkiálta: Isten szava ez és nem emberé.
Uwa mai la na kanaka, E, he leo ka, no ke Akua, aole no ke kanaka.
23 És azonnal megveré őt az Úrnak angyala, azért, hogy nem az Istennek adá a dicsőséget; és a férgektől megemésztetvén, meghala.
Uhau koke mai la ka anela o ka Haku ia ia, no kona hoonani ole ana i ke Akua. Aiia iho la ia e na ilo, a kaili aku la ke aho.
24 Az Istennek ígéje pedig növekedik és terjed vala,
Ulu ae la ka olelo a ke Akua a mahuahua aku la.
25 Barnabás és Saulus pedig visszatérének Jeruzsálemből, betöltvén szolgálatukat, maguk mellé véve Jánost is, kinek mellékneve Márk vala.
A pau ka hana a Barenaba, laua me Saulo, hoi aku laua mai Ierusalema aku, a lawe pu aku la ia Ioane i kapaia o Mareko.