Apostolok 11
1 Meghallák azonban az apostolok és a Júdeában levő atyafiak, hogy a pogányok is bevették az Istennek beszédét.
Rosullar wǝ pütkül Yǝⱨudiyǝdiki baxⱪa ⱪerindaxlar [yat] ǝlliklǝrningmu Hudaning sɵz-kalamini ⱪobul ⱪilƣanliⱪini anglidi.
2 Mikor azért felment Péter Jeruzsálembe, vetekedének ő vele a zsidóságból valók,
Xunga, Petrus Yerusalemƣa ⱪaytⱪanda, hǝtnilik bolƣan [ixǝngüqilǝr] uni ǝyibkǝ buyrup:
3 Mondván: Körülmetéletlen emberekhez mentél be, és együtt ettél velük.
— Sǝn hǝtnǝ ⱪilinmiƣan adǝmlǝrning ɵyidǝ meⱨman bolup, ular bilǝn ⱨǝmdastihan boldung?! — dedi.
4 Elkezdvén pedig Péter, megmagyarázta nékik rendre, mondván:
Biraⱪ Petrus pütün ixni baxtin-ahiriƣiqǝ ularƣa bir-birlǝp qüxǝndürüp
5 Én Joppé városában imádkozám; és láték elragadtatásban egy látást, valami alászálló edényt, mint egy nagy lepedőt, négy sarkánál fogva leeresztve az égből; és egészen hozzám szálla:
mundaⱪ dedi: — Yoppa xǝⱨiridǝ dua ⱪiliwatⱪinimda, ƣayibanǝ kɵrünüx meni oriwelip, bir alamǝtni kɵrdüm. Kǝng dastihandǝk bir nǝrsǝ tɵt burjikidin baƣlanƣan ⱨalda asmandin qüxüp, mening yenimda tohtidi.
6 Melyre szememet rávetve megnézém, és látám a földi négylábú állatokat, a vadakat és a csúszómászókat és az égi madarakat.
Uningƣa kɵz tikip ⱪarisam, iqidǝ ⱨǝrhil tɵt putluⱪ ⱨaywanlar, yawayi ⱨaywanatlar, yǝr beƣirliƣuqilar, asmandiki uqar-ⱪanatlarmu bar ikǝn.
7 Hallék pedig szót is, mely ezt mondja vala nékem: Kelj fel Péter, öljed és egyél!
Andin: «Ornungdin tur Petrus, ulardin soyup yǝ!» degǝn bir awazni anglidim.
8 Mondék azonban: Semmiképen sem, Uram; mert soha semmi közönséges vagy tisztátalan nem ment be az én számba.
Mǝn: «Yaⱪ Rǝb, ⱨǝrgiz bolmaydu! Mǝn ⱨeqⱪaqan ⱨǝrⱪandaⱪ napak yaki ⱨaram nǝrsini aƣzimƣa alƣan ǝmǝsmǝn!» dedim.
9 Felele pedig nékem a szózat másodszor az égből: A miket az Isten megtisztított, te ne mondd tisztátalanoknak.
Biraⱪ manga yǝnǝ: «Huda ⱨalal dǝp pakliƣan nǝrsini sǝn ⱨaram demǝ!» degǝn awaz anglandi.
10 Ez pedig három ízben történt; és ismét felvonaték az egész az égbe.
Bu ix üq ⱪetim xundaⱪ tǝkrarlinip, ahir bularning ⱨǝmmisi asmanƣa ⱪaytidin tartip ketildi.
11 És ímé, azonnal három férfiú érkezék a házhoz, melyben valék, kik Czézáreából küldettek én hozzám.
Mana dǝl xu qaƣda, Ⱪǝysǝriyǝdin meni qaⱪirixⱪa ǝwǝtilgǝn üq kixi mǝn turƣan ɵyning aldiƣa kǝldi.
12 Mondá pedig nékem a Lélek, hogy menjek el velök minden kételkedés nélkül. Eljöve pedig velem ez a hat atyafi is; és bemenénk annak az embernek a házába:
Muⱪǝddǝs Roⱨ meni ⱨeq ikkilǝnmǝy ular bilǝn billǝ berixⱪa buyrudi. Muxu altǝ ⱪerindaxmu mǝn bilǝn billǝ bardi. [Ⱪǝysǝriyǝgǝ yetip kelip], ⱨeliⱪi adǝmning ɵyigǝ kirduⱪ.
13 És elbeszélé nékünk, mimódon látta, a mint az angyal megálla az ő házában és ezt mondá néki: Küldj embereket Joppéba, és hívasd magadhoz Simont, ki Péternek neveztetik;
Bu kixi bizgǝ ɵzining ɵyidǝ payda bolup turƣan bir pǝrixtini ⱪandaⱪ kɵrgǝnlikini eytti. Pǝrixtǝ uningƣa: «sǝn Yoppaƣa adǝm ǝwǝtip, Petrus dǝpmu atilidiƣan Simon isimlik bir adǝmni qaⱪirtip kǝl,
14 Ő szólni fog hozzád olyan ígéket, melyek által megtartatol te és a te egész házadnépe.
u sanga seni wǝ pütkül ailǝnggǝ nijatliⱪ yǝtküzidiƣan bir hǝwǝrni eytip beridu» degǝnikǝn.
15 Mikor pedig én elkezdtem szólni, leszálla a Szent Lélek ő reájok, miképen mi reánk is kezdetben.
Mǝn gǝpni baxliƣinimda, Muⱪǝddǝs Roⱨ huddi baxta bizning üstimizgǝ qüxkinidǝk, ularƣimu qüxti.
16 Megemlékezém pedig az Úrnak ama mondásáról, a mint mondá: János ugyan vízzel keresztelt, ti azonban Szent Lélekkel fogtok megkereszteltetni.
Xu qaƣda, Rǝbning sɵz-kalamini, yǝni: «Yǝⱨya kixilǝrni suƣa qɵmüldürgǝn, lekin silǝr bolsanglar Muⱪǝddǝs Roⱨⱪa qɵmüldürülisilǝr» deginini esimgǝ aldim.
17 Ha tehát az Isten hasonló ajándékát adta nékik, mint nékünk is, kik hittünk az Úr Jézus Krisztusban, kicsoda voltam én, hogy az Istent eltilthattam volna?
Xunga, ǝgǝr Huda ǝmdi muxularƣa biz Rǝb Əysa Mǝsiⱨkǝ etiⱪad ⱪilƣinimizdin keyin bizgǝ bǝrgǝn iltipatⱪa ohxax iltipat ata ⱪilƣan bolsa, Hudani tosalƣudǝk mǝn zadi kim idim?
18 Ezeknek hallatára aztán megnyugovának, és dicsőíték az Istent, mondván: Eszerint hát a pogányoknak is adott az Isten megtérést az életre!
Ular bu sɵzlǝrni angliƣanda, ǝyiblǝxtin tohtap, Hudaƣa mǝdⱨiyǝ oⱪup: — Bǝrⱨǝⱪ, Huda ǝllǝrgimu ⱨayatliⱪⱪa elip baridiƣan towa ⱪilixni nesip ⱪiliptu! — deyixti.
19 Azok tehát, a kik eloszlottak az üldözés miatt, mely Istvánért támadott, eljutának Fenicziáig, Cziprusig és Antiókhiáig, senkinek nem prédikálván az ígét, hanem csak a zsidóknak.
U qaƣda, Istipanning ixi bilǝn ziyankǝxlikkǝ uqrap ⱨǝrⱪaysi jaylarƣa tarⱪilip kǝtkǝnlǝr Fǝnikiyǝ rayoni, Siprus arili wǝ Antakya xǝⱨiri ⱪatarliⱪ jaylarƣiqǝ yetip berip, bu jaylarda sɵz-kalamni pǝⱪǝt Yǝⱨudiylarƣila yǝtküzǝtti.
20 Voltak azonban közöttük némely cziprusi és czirénei férfiak, kik mikor Antiókhiába bementek, szólának a görögöknek, hirdetve az Úr Jézust.
Lekin ulardin Siprus arili wǝ Kurini xǝⱨiridin kǝlgǝn bǝzilǝr Antakya xǝⱨirigǝ barƣanda, Rǝb Əysaning hux hǝwirini Greklǝrgimu yǝtküzdi.
21 És az Úrnak keze vala velök; és nagy sokaság tére meg az Úrhoz, hívővé lévén.
Rǝbning ⱪoli ular bilǝn billǝ bolup, tolimu nurƣun kixilǝr ixinip towa ⱪilip Rǝbgǝ baƣlandi.
22 Elhatott pedig a hír ő felőlük a jeruzsálemi gyülekezet fülébe; és kiküldék Barnabást, hogy menjen el egész Antiókhiáig.
Bu hǝwǝr Yerusalemdiki jamaǝtning ⱪuliⱪiƣa yetip kǝldi. Xuning bilǝn ular Barnabasni Antakyaƣiqǝ arilap ɵtüxkǝ ǝwǝtti.
23 Ki mikor oda jutott és látta az Isten kegyelmét, örvendeze; és inté mindnyájukat, hogy állhatatos szívvel maradjanak meg az Úrban.
Barnabas yetip berip, Hudaning meⱨir-xǝpⱪitini kɵrüp, huxal boldi. U ularning ⱨǝmmisini jan-dilidin ⱪǝt’iylik bilǝn Rǝbgǝ qing baƣlinixⱪa riƣbǝtlǝndürdi.
24 Mert jámbor és Szent Lélekkel és hittel teljes férfiú vala ő. És nagy sokaság csatlakozék az Úrhoz.
Qünki u Muⱪǝddǝs Roⱨⱪa wǝ iman-ixǝnqkǝ toldurulƣan bolup, yahxi bir adǝm idi. Xuning bilǝn zor bir top adǝmlǝr Rǝbgǝ ⱪoxuldi.
25 Elméne pedig Barnabás Tárzusba, hogy felkeresse Saulust, és rátalálván, elvivé őt Antiókhiába.
Xuning bilǝn Barnabas Tarsus xǝⱨirigǝ Saulni izdǝp bardi.
26 És lőn, hogy ők egy egész esztendeig forgolódtak a gyülekezetben, és tanítottak nagy sokaságot; és a tanítványokat először Antiókhiában nevezték keresztyéneknek.
Uni tepip Antakyaƣa elip kǝldi; xundaⱪ boldiki, ikkiylǝn jamaǝt bilǝn billǝ saⱪ bir yil yiƣilip, nurƣun adǝmgǝ tǝlim bǝrdi. Muhlislarning «Hristianlar» dǝp tunji atilixi Antakyadin baxlandi.
27 Ez időtájban pedig menének Jeruzsálemből Antiókhiába próféták.
U künlǝrdǝ bǝzi pǝyƣǝmbǝrlǝr Yerusalemdin Antakyaƣa qüxüp kǝldi.
28 Felkelvén pedig egy azok közül, névszerint Agabus, megjelenté a Lélek által, hogy az egész föld kerekségén nagy éhség lesz; a mely meg is lőn Klaudius császár idejében.
Bulardin Agabus isimlik birǝylǝn otturiƣa qiⱪip, Roⱨning wǝⱨiyini yǝtküzüp, ⱪattiⱪ bir aqarqiliⱪning pütkül dunyani basidiƣanliⱪini aldin eytti (bu aqarqiliⱪ dǝrwǝⱪǝ «Klawdiyus Ⱪǝysǝr» ⱨɵküm sürgǝn waⱪitta yüz bǝrdi).
29 A tanítványok pedig elhatározták, hogy a szerint, a mint kinek-kinek közöttük módjában áll, küldenek valamit segítségül a Júdeában lakozó atyafiaknak:
Buning bilǝn [Antakyadiki] muhlislarning ⱨǝrbiri ɵz ⱪurbiƣa ⱪarap pul yiƣip, Yǝⱨudiyǝdǝ turuwatⱪan ⱪerindaxlarƣa yardǝm berixni ⱪarar ⱪildi.
30 A mit meg is cselekedének, elküldvén a vénekhez Barnabás és Saulus keze által.
Ular bu ⱪararni ada ⱪilip, ianini Barnabas wǝ Saulning ⱪoli arⱪiliⱪ [Yǝⱨudiyǝdiki jamaǝt] aⱪsaⱪalliriƣa yǝtküzüp bǝrdi.
