3 János 1
1 A presbiter a szeretett Gájusnak, a kit én igazán szeretek.
prAcIno 'haM satyamatAd yasmin prIye taM priyatamaM gAyaM prati patraM likhAmi|
2 Szeretett barátom, kívánom, hogy mindenben jól legyen dolgod, és légy egészséges, a mint jó dolga van a lelkednek.
he priya, tavAtmA yAdRk zubhAnvitastAdRk sarvvaviSaye tava zubhaM svAsthyaJca bhUyAt|
3 Mert felettébb örültem, a mikor atyafiak jöttek és bizonyságot tettek a te igazságodról, úgy, a mint te az igazságban jársz.
bhrAtRbhirAgatya tava satyamatasyArthatastvaM kIdRk satyamatamAcarasyetasya sAkSye datte mama mahAnando jAtaH|
4 Nincs annál nagyobb örömem, mintha hallom, hogy az én gyermekeim az igazságban járnak.
mama santAnAH satyamatamAcarantItivArttAto mama ya Anando jAyate tato mahattaro nAsti|
5 Szeretett barátom, híven cselekszel mindenben, a mit az atyafiakért, és pedig az idegenekért teszel,
he priya, bhrAtRn prati vizeSatastAn videzino bhRtRn prati tvayA yadyat kRtaM tat sarvvaM vizvAsino yogyaM|
6 A kik bizonyságot tettek a te szeretetedről a gyülekezet előtt; a kiket jól teszed, ha Istenhez méltóan bocsátasz útjokra.
te ca samiteH sAkSAt tava pramnaH pramANaM dattavantaH, aparam IzvarayogyarUpeNa tAn prasthApayatA tvayA satkarmma kAriSyate|
7 Mert az ő nevéért mentek ki, semmit sem fogadván el a pogányoktól;
yataste tasya nAmnA yAtrAM vidhAya bhinnajAtIyebhyaH kimapi na gRhItavantaH|
8 Nékünk azért be kell fogadnunk az ilyeneket, hogy munkatársaikká lehessünk az igazságban.
tasmAd vayaM yat satyamatasya sahAyA bhavema tadarthametAdRzA lokA asmAbhiranugrahItavyAH|
9 Írtam a gyülekezetnek; de Diotrefesz, a ki elsőséget kíván közöttük, nem fogad el minket.
samitiM pratyahaM patraM likhitavAn kintu teSAM madhye yo diyatriphiH pradhAnAyate so 'smAn na gRhlAti|
10 Ezért, ha odamegyek, felemlítem az ő dolgait, a melyeket cselekszik, gonosz szavakkal csácsogván ellenünk; sőt nem elégedvén meg ezzel, maga sem fogadja be az atyafiakat, és a kik ezt akarnák, azokat is akadályozza, és az egyházból kiveti.
ato 'haM yadopasthAsyAmi tadA tena yadyat kriyate tat sarvvaM taM smArayiSyAmi, yataH sa durvvAkyairasmAn apavadati, tenApi tRptiM na gatvA svayamapi bhrAtRn nAnugRhlAti ye cAnugrahItumicchanti tAn samitito 'pi bahiSkaroti|
11 Szeretett barátom, ne a rosszat kövesd, hanem a jót. A ki jót cselekszik, az Istentől van; a ki pedig rosszat cselekszik, nem látta az Istent.
he priya, tvayA duSkarmma nAnukriyatAM kintu satkarmmaiva| yaH satkarmmAcArI sa IzvarAt jAtaH, yo duSkarmmAcArI sa IzvaraM na dRSTavAn|
12 Demeter mellett mindenki bizonyságot tett, maga az igazság is; de mi is bizonyságot teszünk, és tudjátok, hogy a mi bizonyságtételünk igaz.
dImItriyasya pakSe sarvvaiH sAkSyam adAyi vizeSataH satyamatenApi, vayamapi tatpakSe sAkSyaM dadmaH, asmAkaJca sAkSyaM satyameveti yUyaM jAnItha|
13 Sok írni valóm volna, de nem akarok tintával és tollal írni néked:
tvAM prati mayA bahUni lekhitavyAni kintu masIlekhanIbhyAM lekhituM necchAmi|
14 Hanem reménylem, hogy csakhamar meglátlak téged és szemtől szembe beszélhetünk. Békesség néked! Köszöntenek téged a te barátaid. Köszöntsd a barátainkat név szerint.
acireNa tvAM drakSyAmIti mama pratyAzAste tadAvAM sammukhIbhUya parasparaM sambhASiSyAvahe| tava zAnti rbhUyAt| asmAkaM mitrANi tvAM namaskAraM jJApayanti tvamapyekaikasya nAma procya mitrebhyo namaskuru| iti|
