2 Timóteushoz 4
1 Kérlek azért az Isten és Krisztus Jézus színe előtt, a ki ítélni fog élőket és holtakat az ő eljövetelekor és az ő országában.
Mǝn Huda ⱨǝmdǝ tiriklǝr bilǝn ɵlüklǝrni soraⱪ ⱪilixⱪa tǝyyar turidiƣan Mǝsiⱨ Əysaning aldida, xundaⱪla Uning ⱪayta ayan boluxi wǝ Uning Ɵz padixaⱨliⱪi bilǝn sanga xundaⱪ agaⱨ ⱪilip tapilaymǝnki,
2 Hirdesd az ígét, állj elő vele alkalmatos, alkalmatlan időben, ints, feddj, buzdíts teljes béketűréssel és tanítással.
[Hudaning] sɵz-kalamini jakarla; waⱪit-pursǝt yar bǝrsun-bǝrmisun, uningƣa jiddiy ⱪara. Toluⱪ sǝwr-taⱪǝt wǝ tǝlim-ǝⱪidǝ bilǝn nǝsiⱨǝt ⱪilƣin, tǝnbiⱨ bǝrgin, riƣbǝtlǝndürgin.
3 Mert lesz idő, mikor az egészséges tudományt el nem szenvedik, hanem a saját kívánságaik szerint gyűjtenek magoknak tanítókat, mert viszket a fülök;
Qünki xundaⱪ bir zaman keliduki, insanlar saƣlam tǝlimni anglaxⱪa qidimay, bǝlki ⱪulaⱪliriƣa hux yaⱪidiƣan sɵzlǝrni anglax üqün ǝtrapiƣa ɵz xǝⱨwǝt-ⱨǝwǝslirigǝ uyƣun tǝlim bǝrgüqilǝrni toplaydu.
4 És az igazságtól elfordítják az ő fülöket, de a mesékhez oda fordulnak.
Ular ⱨǝⱪiⱪǝtkǝ ⱪulaⱪ salmay, ǝpsanilǝrni tingxaxⱪa burmilinip ketidu.
5 De te józan légy mindenekben, szenvedj, az evangyélista munkáját cselekedd, szolgálatodat teljesen betöltsd.
Lekin sǝn ⱨǝrⱪandaⱪ ǝⱨwalda oyƣaⱪ tur, harliⱪ-muxǝⱪⱪǝtlǝrgǝ bǝrdaxliⱪ bǝr, hux hǝwǝrqining wǝzipisini orunda, tapxurulƣan hizmitingni ⱨǝr tǝrǝptin toluⱪ ada ⱪilƣin.
6 Mert én immár megáldoztatom, és az én elköltözésem ideje beállott.
Qünki ɵzümgǝ kǝlsǝm, jenim ⱪurbanliⱪning «xarab ⱨǝdiyǝ»sidǝk tɵkülidiƣan waⱪti yetip kǝldi, mening bu dunyadin ketix waⱪtimmu yeⱪinlaxti.
7 Ama nemes harczot megharczoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam:
Güzǝl kürǝxni mǝn ⱪilip boldum, yügürüx musabiⱪisining mǝnzilini besip boldum, birdinbir etiⱪadni qing saⱪlap kǝldim.
8 Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, a kik vágyva várják az ő megjelenését.
Ⱨazir ⱨǝⱪⱪaniyliⱪning [ƣǝlibǝ] taji mǝn üqün saⱪlinip turmaⱪta. Uni, ⱨǝⱪⱪaniy soraⱪqi bolƣan Rǝb xu künidǝ manga, xundaⱪla yalƣuz mangila ǝmǝs, Uning kelip ayan boluxiƣa tǝlpünüp turƣanlarning ⱨǝmmisigǝ in’am ⱪilip kiygüzidu.
9 Igyekezzél hozzám jőni hamar.
Imkaniyǝtning bariqǝ yenimƣa tezdin yetip kǝl.
10 Mert Démás engem elhagyott, e jelen való világhoz ragaszkodván, és elment Thessalónikába: Kresczens Galátziába, Titus Dalmátziába. (aiōn g165)
Qünki Demas bu ⱨazirⱪi dunyani tama ⱪilƣanliⱪi üqün meni taxlap Tesalonika xǝⱨirigǝ kǝtti. Kriskis Galatiya ɵlkisigǝ, Titus Dalmatiya ɵlkisigǝ kǝtti. (aiōn g165)
11 Egyedül Lukács van velem. Márkust magadhoz vévén, hozd magaddal: mert nekem alkalmas a szolgálatra.
Yenimda yalƣuz Luⱪa ⱪaldi. Markusni ɵzüng bilǝn birgǝ elip kǝl, qünki u hizmǝtlirimdǝ manga kɵp ǝsⱪatidu.
12 Tikhikust pedig Efézusba küldöttem.
Tikikusni bolsa Əfǝsus xǝⱨirigǝ ǝwǝtiwǝttim.
13 A felsőruhámat, melyet Troásban Kárpusnál hagytam, jöttödben hozd el, a könyveket is, kiváltképen a hártyákat.
Kelixingdǝ Troas xǝⱨiridǝ Karpusning yeniƣa ⱪaldurup ⱪoyƣan yepinqam bilǝn kitablarni, bolupmu oram terǝ yazmilarni billǝ alƣaq kǝlgin.
14 Az érczmíves Sándor sok bajt szerzett nékem: fizessen meg az Úr néki cselekedetei szerint.
Miskǝr Iskǝndǝr manga tola ǝskilik ⱪildi. Rǝb uningƣa ⱪilmixliriƣa layiⱪ yandurmay ⱪalmaydu.
15 Tőle te is őrizkedjél, mert szerfelett ellenállott a mi beszédinknek.
Sǝn ⱨǝm uningdin ⱨoxyar bol; qünki u biz yǝtküzgǝn sɵzlirimizgǝ ⱪattiⱪ ⱪarxiliⱪ kɵrsǝtti.
16 Első védekezésem alkalmával senki sem volt mellettem, sőt mindnyájan elhagytak; ne számíttassék be nékik.
Tunji ⱪetimliⱪ soraⱪta mening aⱪliniximƣa yardǝm ⱪilidiƣan ⱨeqkim qiⱪmidi, ⱨǝmmisi meni taxlap kǝtti. Bu ix ularƣa ⱨesablanmiƣay!
17 De az Úr mellettem állott, és megerősített engem; hogy teljesen bevégezzem az igehirdetést, és hallják meg azt az összes pogányok: és megszabadultam az oroszlán szájából.
Lekin Rǝb mening bilǝn billǝ turup, mǝn arⱪiliⱪ Injil jakari toluⱪ ⱪilinip, bu yǝrdiki barliⱪ yat ǝlliklǝrdin bolƣanlarning anglixi üqün meni küqlǝndürdi; xuning bilǝn mǝn xirning aƣzidin ⱪutⱪuziwelindim.
18 És megszabadít engem az Úr minden gonosz cselekedettől, és megtart az ő mennyei országára; a kinek dicsőség örökkön örökké! Ámen. (aiōn g165)
Rǝb meni barliⱪ rǝzil ixtin ⱪutⱪuzup, ǝrxtiki padixaⱨliⱪiƣa saⱪ yǝtküzidu! Xan-xǝrǝp Uningƣa ǝbǝdil’ǝbǝdgiqǝ mǝnsup bolƣay! Amin! (aiōn g165)
19 Köszöntsed Priszkát és Akvilát, és az Onesifórus háznépét.
Priska bilǝn Akwilaƣa wǝ Onesiforning ailisidikilǝrgǝ mǝndin salam eyt.
20 Erástus Korinthusban maradt; Trófimust pedig Milétumban hagytam betegen.
Erastus Korint xǝⱨiridǝ ⱪaldi. Lekin Trofimus kesǝl bolup ⱪalƣanliⱪtin, uni Miletus xǝⱨiridǝ ⱪaldurup ⱪoydum.
21 Igyekezzél tél előtt eljőni. Köszönt téged Eubulus és Pudens és Linus és Klaudia, és mind az atyafiak.
Ⱪix qüxüp kǝtküqǝ imkaniyǝtning bariqǝ bu yǝrgǝ kǝlgin. Yubulus, Pudis, Linos, Klawdiya wǝ barliⱪ ⱪerindaxlardin sanga salam.
22 Az Úr Jézus Krisztus a te lelkeddel. Kegyelem veletek! Ámen.
Rǝb Əysa Mǝsiⱨ roⱨing bilǝn billǝ bolƣay! Meⱨir-xǝpⱪǝt silǝr bilǝn billǝ bolƣay!
