2 Timóteushoz 2
1 Te annakokáért, én fiam, erősödjél meg a Krisztus Jézusban való kegyelemben;
Tu ergo fili mi confortare in gratia, quæ est in Christo Iesu:
2 És a miket tőlem hallottál sok bizonyság által, azokat bízzad hív emberekre, a kik másoknak a tanítására is alkalmasak lesznek.
et quæ audisti a me per multos testes, hæc commenda fidelibus hominibus, qui idonei erant et alios docere.
3 Te azért a munkának terhét hordozzad, mint a Jézus Krisztus jó vitéze.
Labora sicut bonus miles Christi Iesu.
4 Egy harczos sem elegyedik bele az élet dolgaiba; hogy tessék annak, a ki őt harczossá avatta.
Nemo militans Deo implicat se negotiis sæcularibus: ut ei placeat, cui se probavit.
5 Ha pedig küzd is valaki, nem koronáztatik meg, ha nem szabályszerűen küzd.
Nam et qui certat in agone, non coronatur nisi legitime certaverit.
6 A ki munkálkodik, a földmívelőnek kell a gyümölcsökben először részesülnie.
Laborantem agricolam oportet primum de fructibus percipere.
7 Értsd meg a mit mondok; adjon azért az Úr néked belátást mindenekben.
Intellige quæ dico: dabit enim tibi Dominus in omnibus intellectum.
8 Emlékezzél meg, hogy Jézus Krisztus feltámadott a halálból, ki a Dávid magvából való az én evangyéliomom szerint:
Memor esto Dominum IESUM CHRISTUM resurrexisse a mortuis ex semine David, secundum Evangelium meum,
9 A melyért, mint egy gonosztevő, szenvedek mind a fogságig; de az Istennek beszéde nincs bilincsbe verve.
in quo laboro usque ad vincula, quasi male operans: sed Verbum Dei non est alligatum.
10 Annakokáért mindent elszenvedek a választottakért, hogy ők is elnyerjék a Krisztus Jézusban való idvességet örök dicsőséggel egyben. (aiōnios g166)
Ideo omnia sustineo propter electos, ut et ipsi salutem consequantur, quæ est in Christo Iesu, cum gloria cælesti. (aiōnios g166)
11 Igaz beszéd ez. Mert ha vele együtt meghaltunk, vele együtt fogunk élni is.
Fidelis sermo: Nam si commortui sumus, et convivemus:
12 Ha tűrünk, vele együtt fogunk uralkodni is: ha megtagadjuk, ő is megtagad minket;
si sustinebimus, et conregnabimus: si negaverimus, et ille negabit nos:
13 Ha hitetlenkedünk, ő hű marad: ő magát meg nem tagadhatja.
si non credimus, ille fidelis permanet, negare seipsum non potest.
14 Ezekre emlékeztesd, kérvén kérve őket az Úr színe előtt, hogy ne vitatkozzanak haszontalanul, a hallgatóknak romlására.
Hæc commone: testificans coram Domino. Noli contendere verbis: ad nihil enim utile est, nisi ad subversionem audientium.
15 Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, a ki szégyent nem vall, a ki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét.
Solicite cura teipsum probabilem exhibere Deo, operarium inconfusibilem, recte tractantem Verbum Veritatis:
16 A szentségtelen üres lármákat pedig kerüld, mert mind nagyobb istentelenségre növekednek.
Profana autem, et vaniloquia devita: multum enim proficiunt ad impietatem:
17 És az ő beszédök mint a rákfekély terjed; közülök való Himenéus és Filétus.
et sermo eorum ut cancer serpit: ex quibus est Hymenæus, et Philetus,
18 A kik az igazság mellől eltévelyedtek, azt mondván, hogy a feltámadás már megtörtént, és feldúlják némelyeknek a hitét.
qui a veritate exciderunt, dicentes resurrectionem esse iam factam, et subverterunt quorumdam fidem.
19 Mindazáltal megáll az Istennek erős fundamentoma, melynek pecséte ez: Ismeri az Úr az övéit; és: Álljon el a hamisságtól minden, a ki Krisztus nevét vallja.
Sed firmum fundamentum Dei stat, habens signaculum hoc: Cognovit Dominus qui sunt eius, et discedat ab iniquitate omnis, qui nominat nomen Domini.
20 Nagy házban pedig nemcsak arany- és ezüstedények vannak, hanem fából és cserépből valók is; és azok közül némelyek tisztességre, némelyek pedig gyalázatra valók.
In magna autem domo non solum sunt vasa aurea, et argentea, sed et lignea, et fictilia: et quædam quidem in honorem, quædam autem in contumeliam.
21 Ha tehát valaki magát ezektől tisztán tartja, tisztességre való edény lesz, megszentelt, és hasznos a gazdának, minden jó cselekedetre alkalmas.
Si quis ergo emundaverit se ab istis, erit vas in honorem sanctificatum, et utile Domino ad omne opus bonum paratum.
22 Az ifjúkori kivánságokat pedig kerüld; hanem kövessed az igazságot, a hitet, a szeretetet, a békességet azokkal egyetembe, a kik segítségül hívják az Urat tiszta szívből.
Iuvenilia autem desideria fuge, sectare vero iustitiam, fidem, spem, charitatem, et pacem cum iis, qui invocant Dominum de corde puro.
23 A botor és gyermekes vitatkozásokat pedig kerüld, tudván, hogy azok háborúságokat szülnek.
Stultas autem, et sine disciplina quæstiones devita: sciens quia generant lites.
24 Az Úr szolgájának pedig nem kell torzsalkodni, hanem legyen mindenkihez nyájas, tanításra alkalmas, türelmes.
Servum autem Domini non oportet litigare: sed mansuetum esse ad omnes, docibilem, patientem,
25 A ki szelíden fenyíti az ellenszegülőket; ha talán adna nékik az Isten megtérést az igazság megismerésére,
cum modestia corripientem eos, qui resistunt veritati: nequando Deus det illis pœnitentiam ad cognoscendam veritatem,
26 És felocsudnának az ördög tőréből, foglyokká tétetvén az Úr szolgája által az Isten akaratára.
et resipiscant a diaboli laqueis, a quo captivi tenentur ad ipsius voluntatem.
