2 Timóteushoz 1
1 Pál, Jézus Krisztusnak apostola, Isten akaratából, a Krisztus Jézusban való életnek ígérete szerint,
Paul, an apostle of Christ Jesus, through the will of God, —according to the promise of life in Christ Jesus; —
2 Timótheusnak, az én szeretett fiamnak: kegyelem, irgalmasság, békesség az Atya Istentől és Krisztus Jézustól, a mi Urunktól.
Unto Timothy, my beloved child: Favour, mercy, peace, from God our Father, and Christ Jesus our Lord.
3 Hálát adok az Istennek, a kinek szolgálok őseimtől fogva tiszta lelkiismerettel, hogy szüntelen gondolok reád könyörgéseimben éjjel és nappal,
Grateful, am I, unto God, —unto whom I am rendering divine service from my progenitors in a pure conscience, that, incessant, hold I the remembrance, concerning thee, in my supplications; day and night,
4 Kívánván téged látni, megemlékezvén a te könyhullatásaidról, hogy örömmel teljesedjem be;
longing to see thee, being mindful of thy tears, —in order that, with joy, I may be filled:
5 Eszembe jutván a benned levő, képmutatás nélkül való hit, a mely lakozott először a te nagyanyádban Loisban és anyádban Eunikában; meg vagyok azonban győződve, hogy benned is.
A reminder, having received, of the unfeigned faith, that is in thee, —such, as dwelt first in thy grandmother Lois, and in thy mother Eunice, —I am persuaded, moreover, that [it dwelleth], in thee also.
6 Minekokáért emlékeztetlek téged, hogy gerjeszd fel az Isten kegyelmi ajándékát, a mely benned van az én kezeimnek rád tétele által.
For which cause, I put thee in remembrance, to be stirring up God’s gift of favour, which is in thee through means of the laying on of my hands;
7 Mert nem félelemnek lelkét adott nékünk az Isten; hanem erőnek és szeretetnek és józanságnak lelkét.
For God hath not given us a spirit of cowardice, but of power, and love, and correction.
8 Ne szégyeneld hát a mi Urunk bizonyságtételét, se engem az ő foglyát; hanem együtt szenvedj az evangyéliomért Istennek hatalma szerint.
Be not thou, therefore, put to shame—with regard to the witness of our Lord, nor with regard to me his prisoner; but suffer hardship together with the glad-message according to the power of God, —
9 A ki megtartott minket és hívott szent hívással, nem a mi cselekedeteink szerint, hanem az ő saját végezése és kegyelme szerint, mely adatott nékünk Krisztus Jézusban örök időknek előtte, (aiōnios g166)
Who hath saved us, and called us with a holy calling, not according to our works, but according to the peculiar purpose and favour—which was given to us in Christ Jesus before age-during times, (aiōnios g166)
10 Megjelentetett pedig most a mi Megtartónknak, Jézus Krisztusnak megjelenése által, a ki eltörölte a halált, világosságra hozta pedig az életet és halhatatlanságot az evangyéliom által,
But hath now been made manifest through means of the forthshining of our Saviour Christ Jesus, —Who, indeed, hath abolished death, and hath thrown light upon life and incorruptibility, through means of the glad-message:
11 Amelyre nézve tétettem én hirdetővé és apostollá és pogányok tanítójává.
Whereunto, I, have been appointed herald and apostle and teacher;
12 A miért szenvedem ezeket is: de nem szégyenlem; mert tudom, kinek hittem, és bizonyos vagyok benne, hogy ő az én nála letett kincsemet meg tudja őrizni ama napra.
For which cause, these things also, am I suffering; nevertheless I am not being put to shame, for I know him whom I have believed, and am persuaded that he is, able, to guard, that which I have entrusted, [to him] unto, that, day.
13 Az egészséges beszédeknek példáját megtartsd, a miket én tőlem hallottál, a Krisztus Jézusban való hitben és szeretetben.
An outline, have thou, of healthful discourses which from me thou hast heard—with the faith and love which are in Christ Jesus:
14 A rád bízott drága kincset őrizd meg a bennünk lakozó Szent Lélek által.
The noble thing entrusted [to thee], do thou guard, through means of the Holy Spirit which dwelleth within us.
15 Azt tudod, hogy elfordultak tőlem az Ázsiabeliek mind, kik közül való Figellus és Hermogénes.
Thou knowest this—that all they who are in Asia have turned away from me, —of whom are Phygelus and Hermogenes.
16 Az Úr legyen irgalmas az Onesiforus házanépének: mert gyakorta megvidámított engem, és az én bilincsemet nem szégyenlette;
The Lord grant mercy unto the house, of Onesiphorus, in that, ofttimes, hath he refreshed me, and, as regardeth my chain, hath not been put to shame,
17 Sőt mikor Rómában volt, buzgón keresett engem, meg is talált.
But, happening to be in Rome, he diligently sought out and found me, —
18 Az Úr engedje meg néki, hogy találjon irgalmasságot az Úrnál ama napon. És hogy mily nagy szolgálatot tett Efézusban, te jobban tudod.
The Lord grant him to find mercy from [the] Lord in, that, day; —and, how many times, in Ephesus, he hath ministered, better art, thou, getting to know.
