2 Sámuel 9
1 Monda pedig Dávid: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy irgalmasságot cselekedjem ő vele Jonathánért?
David mah, Jonathan rang hoiah tahmenhaih kam tuengsak hanah, Saul imthung takoh thung hoi kanghmat kami oh vop maw? tiah a dueng.
2 Vala pedig Saul házából egy szolga, kinek neve vala Siba, kit Dávidhoz szólítának, és monda a király néki: Te vagy-é Siba? Felele: Én vagyok a te szolgád.
To naah Saul imthung ah tamna tok sah, Ziba, tiah kawk ih kami maeto oh. Anih to David khaeah kawk o, siangpahrang mah anih khaeah, Nang loe Ziba maw? tiah a naa. To naah anih mah, Na tamna kai bae, tiah a naa.
3 Akkor monda a király: Maradt-é még valaki a Saul házanépe közül, hogy cselekedjem vele az Isten irgalmasságát? Felele Siba a királynak: Van még Jonathánnak egy fia, ki mind a két lábára sánta.
Siangpahrang mah anih khaeah, Sithaw tahmenhaih kam tuengsak hanah, Saul imthung takoh ah kanghmat kami maeto doeh om ai boeh maw? tiah a naa. Ziba mah siangpahrang khaeah, Khokkhaem, Jonathan capa maeto oh vop, tiah a naa.
4 Monda néki a király: Hol van? És monda Siba a királynak: Ímé az Ammiel fiának, Mákirnak házában van Ló-Debárban.
Siangpahrang mah anih khaeah, To kami loe naa ah maw oh? tiah a dueng. Ziba mah siangpahrang khaeah, Khenah, anih loe Lo Debar avang ah kaom, Ammiel capa Makir im ah oh, tiah a naa.
5 Akkor elkülde Dávid király, és elhozatá őt a Mákirnak, az Ammiel fiának házából Ló-Debárból.
To pongah siangpahrang David mah anih to Lo Dabar avang ah kaom, Ammiel capa Makir im ah kawksak.
6 És mikor megérkezett Dávidhoz Méfibóset, Jonathánnak a Saul fiának fia, arczczal leborula, és tisztességet tőn néki; és monda Dávid: Méfibóset! ki felele: Ímhol a te szolgád.
Saul capa Jonathan, Jonathan capa Mephiboseth David khaeah phak naah, anih hmaa ah akuep moe, khingyahaih to paek. David mah, Mephisobeth, tiah kawk. Anih mah, Na tamna hae ah ka oh, tiah a naa.
7 Monda néki Dávid: Ne félj; mert kétség nélkül irgalmasságot cselekeszem veled Jonathánért, a te atyádért; és visszaadom néked Saulnak, a te nagyatyádnak minden majorságát, és néked mindenkor asztalomnál lesz ételed.
David mah anih khaeah, Zii hmah, nampa Jonathan rang hoiah na nuiah tahmenhaih kam tuengsak han; namsae Saul mah tawnh ih lawknawk boih kang paek let han, nang loe ka caboi nuiah buh na caa poe tih, tiah a naa.
8 Akkor fejet hajta Méfibóset, és monda: Micsoda a te szolgád, hogy a holt ebre reá tekintettél, minemű én vagyok?
Mephiboseth mah akuep moe, Kadueh ui baktish kaom, kai hae tih han ih na poek khing loe, tiah a naa.
9 Szólítá azután a király Sibát, Saulnak szolgáját, és monda néki: Valamije volt Saulnak és egész háznépének, mindazokat a te urad fiának adtam.
To naah siangpahrang mah Saul ih tamna, Ziba to kawk moe, anih khaeah, Saul hoi angmah ih imthung takohnawk mah tawnh ih hmuennawk boih, na angraeng ih capa hanah ka paek boeh.
10 A majorságnak azért te viseljed gondját, és a te fiaid és szolgáid, és beszolgáltassad, hogy legyen a te urad fiának kenyere, melylyel éljen. Méfibóset pedig, a te uradnak fia, az én asztalomnál eszik mindenkor. Vala pedig Sibának tizenöt fia és húsz szolgája.
To pongah nangmah hoi na caanawk, na tamnanawk boih mah, anih hanah lawk tok to sah pae oh loe, na angraeng capa caak hanah thingthai qumponawk to paek oh; toe na angraeng capa, Mephisobeth loe kai ih caboi nuiah buh caa poe tih, tiah a naa. Ziba loe caa nongpa hatlai pangato hoi tamna pumphaeto tawnh.
11 Felele Siba a királynak: Valamit az én uram, a király parancsol nékem, szolgájának, a képen cselekeszik a te szolgád. És Méfibóset az én asztalomnál eszik, mint a király fiainak egyike.
To naah Ziba mah siangpahrang khaeah, Na tamna khaeah ka angraeng siangpahrang mah sak hanah nang paek ih loknawk boih to na tamna kai mah ka sak han, tiah a naa. To pongah Mephibosheth loe siangpahrang ih capanawk baktih toengah, ka caboi nuiah buhcaak toeng.
12 Vala pedig Méfibósetnek egy fiacskája, kinek neve Mika vala; a Siba házában lakozók pedig mindnyájan Méfibóset szolgái valának.
Mephisobeth mah capa nawkta maeto sak, anih ih ahmin loe Mika. Ziba imthung takoh ah kaom kaminawk boih loe Maphiboseth ih tamna ah oh o.
13 Méfibóset tehát Jeruzsálemben lakozék, mert mindenkor a király asztalánál eszik vala; és ő mind a két lábára sánta vala.
Mephiboseth loe siangpahrang ih caboi nuiah buhcaak poe pongah, Jerusalem vangpui ah oh; anih loe khokkhaem hmaek.
