2 Sámuel 7
1 Lőn pedig, hogy mikor a király az ő palotájában üle, és az Úr mindenfelől békességet adott néki minden ellenségeitől,
Padixaⱨ ɵz ordisida turatti, Pǝrwǝrdigar uningƣa ǝtrapidiki barliⱪ düxmǝnliridin aram bǝrgǝndin keyin,
2 Monda a király Nátán prófétának: Ímé lássad, én czédrusfából csinált palotában lakom, az Istennek ládája pedig a kárpitok között van.
padixaⱨ Natan pǝyƣǝmbǝrgǝ: Mana ⱪara, mǝn kedir yaƣiqidin yasalƣan ɵydǝ olturimǝn, lekin Hudaning ǝⱨdǝ sanduⱪi bir qidirning iqidǝ turuwatidu — dedi.
3 És monda Nátán a királynak: Eredj, s valami a te szívedben van, vidd véghez, mert az Úr veled van.
Natan padixaⱨⱪa jawap berip: Kɵnglüngdǝ nemǝ oyliƣining bolsa, xuni ⱪilƣin; qünki Pǝrwǝrdigar sening bilǝn billidur — dedi.
4 Azonban lőn az Úr szava Nátánhoz azon éjjel, mondván:
Lekin keqidǝ xundaⱪ boldiki, Pǝrwǝrdigarning sɵzi Natanƣa kelip mundaⱪ deyildi:
5 Menj el, és mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Házat akarsz-é nékem építeni, hogy abban lakjam?
— Berip ⱪulum Dawutⱪa degin: «Pǝrwǝrdigar: — «Sǝn dǝrwǝⱪǝ Manga turidiƣanƣa ɵy salmaⱪqimusǝn?» — dǝydu.
6 Mert én nem laktam házban attól a naptól fogva, hogy kihoztam Izráel fiait Égyiptomból, mind e mai napig, hanem szüntelen sátorban és hajlékban jártam.
— «Mǝn Israillarni Misirdin qiⱪarƣandin tartip, bu küngiqǝ bir ɵydǝ olturmidim, bǝlki bir qedirni makan ⱪilip, kezip yürdüm.
7 Valahol csak jártam Izráel fiai között, avagy szólottam-é csak egy szót is Izráel valamelyik nemzetségének, a kinek parancsoltam, hogy legeltesse az én népemet Izráelt, mondván: Miért nem építettetek nékem czédrusfából való házat?
Mǝn Ɵzüm barliⱪ Israillar bilǝn yürgǝn ⱨǝmmǝ yǝrlǝrdǝ, hǝlⱪim Israilni padiqi bolup beⱪixⱪa ǝmr ⱪilƣanlarƣa, yǝni Israilning ⱨǝrⱪandaⱪ ⱪǝbilisining bir [yetǝkqisigǝ]: Nemixⱪa Manga kedir yaƣaqtin bir ɵy yasimaysilǝr? — dǝp baⱪⱪanmu?
8 Most azért ezt mondd meg az én szolgámnak, Dávidnak: Ezt mondja a Seregeknek Ura: Én hoztalak ki téged a kunyhóból, a juhok mögül, hogy légy fejedelem az én népem felett, az Izráel felett;
Əmdi ⱪulum Dawutⱪa mundaⱪ degin: — Samawiy ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Pǝrwǝrdigar: — Seni hǝlⱪim Israilƣa baxlamqi ⱪilip tiklǝx üqün seni yaylaⱪlardin, ⱪoy beⱪixtin elip kǝldim, — dǝydu,
9 És veled voltam mindenütt, valahová mentél, és kiirtottam minden ellenségeidet előtted; és nagy hírnevet szerzettem néked, mint a nagyoknak hírneve, a kik e földön vannak.
— wǝ mǝyli ⱪǝyǝrgǝ barmiƣin, Mǝn ⱨaman sening bilǝn billǝ boldum wǝ sening aldingdin barliⱪ düxmǝnliringni yoⱪitip kǝldim; yǝr yüzidiki uluƣlar nam-xɵⱨrǝtkǝ igǝ bolƣandǝk seni uluƣ nam-xɵⱨrǝtkǝ sazawǝr ⱪildim.
10 Helyet is szerzék az én népemnek Izráelnek, és ott elplántálám őt, és lakozék az ő helyében, és többé helyéből ki nem mozdíttatik, és nem fogják többé az álnokságnak fiai nyomorgatni őt, mint annakelőtte,
Mǝn hǝlⱪim bolƣan Israilƣa bir jayni bekitip, ularni xu yǝrdǝ tikip ɵstürimǝn; xuning bilǝn ular ɵz zeminida turidiƣan, parakǝndiqilikkǝ uqrimaydiƣan bolidu. Rǝzillǝr dǝslǝptidikidǝk, xundaⱪla Mǝn hǝlⱪim Israil üstigǝ ⱨɵkümranliⱪ ⱪilixⱪa ⱨakimlarni tǝyinligǝn künlǝrdikidǝk, ularƣa ⱪaytidin zulum salmaydu. Mǝn ⱨazir sanga ⱨǝmmǝ düxmǝnliringdin aram bǝrdim. Əmdi Mǝnki Pǝrwǝrdigar sanga xuni eytip ⱪoyayki, Mǝn sening üqün bir ɵyni ⱪurup berimǝn!» — dǝydu.
11 Attól a naptól fogva, hogy bírákat rendeltem az én népem az Izráel felett. Békességet szereztem tehát néked minden ellenségeidtől. És megmondotta néked az Úr, hogy házat csinál néked az Úr.
12 Mikor pedig a te napjaid betelnek, és elaluszol a te atyáiddal, feltámasztom utánad a te magodat, mely ágyékodból származik, és megerősítem az ő királyságát:
«Künliring toxup, ata-bowiliring bilǝn [ɵlümdǝ] uhliƣiningda, Mǝn ɵz puxtingdin bolƣan nǝslingni sening ornungda turƣuzup, padixaⱨliⱪini mǝzmut ⱪilimǝn.
13 Az fog házat építeni az én nevemnek, és megerősítem az ő királyságának trónját mindörökké.
Mening namim üqün bir ɵyni yasiƣuqi u bolidu, wǝ Mǝn uning padixaⱨliⱪ tǝhtini ǝbǝdgiqǝ mustǝⱨkǝm ⱪilimǝn.
14 Én leszek néki atyja, és ő lészen nékem fiam, a ki mikor gonoszul cselekszik, megfenyítem őt emberi veszszővel és emberek fiainak büntetésével;
Mǝn uningƣa ata bolimǝn, u Manga oƣul bolidu. Əgǝr u ⱪǝbiⱨlik ⱪilsa, uningƣa insanlarning tayiⱪi bilǝn wǝ adǝm balilirining sawaⱪ-dumbalaxliri bilǝn tǝrbiyǝ berimǝn.
15 Mindazáltal irgalmasságomat nem vonom meg tőle, miképen megvonám Saultól, a kit kivágék előtted.
Əmma Mǝn sening aldingda ɵrüwǝtkǝn Sauldin meⱨir-xǝpⱪitimni juda ⱪilƣinimdǝk, uningdin meⱨir-xǝpⱪitimni juda ⱪilmaymǝn.
16 És állandó lészen a te házad, és a te országod mindörökké tiéd lészen, és a te trónod erős lészen mindörökké.
Xuning bilǝn sening ɵyüng wǝ sening padixaⱨliⱪing aldingda ⱨǝmixǝ mǝzmut ⱪilinidu; tǝhting ǝbǝdgiqǝ mǝzmut turƣuzulidu».
17 Mind e beszéd szerint, és mind e látás szerint szóla Nátán Dávidnak.
Natan bu barliⱪ sɵzlǝr wǝ barliⱪ wǝⱨiyni ⱨeqnemǝ ⱪaldurmay, Dawutⱪa eytip bǝrdi.
18 Bemenvén azért Dávid király, leborula az Úr előtt, és monda: Micsoda vagyok én, Uram Isten! és micsoda az én házam népe, hogy engem ennyire elővittél?
Andin Dawut padixaⱨ kirip, Pǝrwǝrdigarning aldida olturup mundaⱪ dedi: «I, Rǝb Pǝrwǝrdigar, mǝn zadi kim idim, mening ɵyüm nemǝ idi, Sǝn meni muxu dǝrijigǝ kɵturgüdǝk?
19 És ez még csekélynek tetszett néked, Uram Isten! hanem ímé szólasz a te szolgádnak háza felől messze időre valókat; és ez törvény az emberre nézve, Uram Isten!
Lekin, i Rǝb Pǝrwǝrdigar, [mening bu mǝrtiwǝm] Sening nǝziringdǝ kiqikkinǝ bir ix ⱨesablandi; qünki Sǝn mǝn ⱪulungning ɵyining yiraⱪ kǝlgüsi toƣruluⱪ sɵzliding; bu ⱨǝmmila adǝmgǝ daim bolidiƣan ixmu, i, Rǝb Pǝrwǝrdigar?
20 De mi szükség Dávidnak többet szólani néked, holott te jól ismered, Uram Isten, a te szolgádat?
Əmdi Dawut Sanga yǝnǝ nemǝ desun? Sǝn Ɵz ⱪulungni tonuysǝn, i, Rǝb Pǝrwǝrdigar!
21 A te igéretedért, és a te jóakaratod szerint cselekedted mindezeket a nagy dolgokat, hogy megjelentsd a te szolgádnak.
Sǝn sɵz-wǝdǝng wǝjidin, Ɵz kɵnglüngdikigǝ asasǝn bu uluƣ ixning ⱨǝmmisini ⱪulung bilsun dǝp bekitip ⱪilƣansǝn.
22 Ennekokáért felmagasztaltattál, Uram Isten: mert senki sincs olyan, mint te, és rajtad kivül nincsen Isten, mind a szerint, a mint hallottuk a mi füleinkkel.
Xunga Sǝn uluƣsǝn, i Pǝrwǝrdigar; ⱪulaⱪlirimiz barliⱪ angliƣinidǝk, Sening tǝngdixing yoⱪ, Sǝndin baxⱪa ⱨeqⱪandaⱪ ilaⱨ yoⱪtur.
23 Mert melyik nép olyan, mint a te néped, az Izráel, melyért elment volna az Isten, hogy megváltsa magának való népül, és magának nevet szerezzen, és érettetek oly nagyokat cselekedjék és országodért oly csudálatos dolgokat néped előtt, melyet megszabadítottál Égyiptomból, a pogányoktól és isteneiktől.
Hǝlⱪing Israildǝk yǝnǝ baxⱪa bir ǝl barmu, ular jaⱨanda alaⱨidǝ turidu? — Qünki [Sǝn] Huda ularni Misirdin ⱪutⱪuzup Ɵzünggǝ has bir hǝlⱪ ⱪilix üqün, xundaⱪla nam-xɵⱨrǝtkǝ igǝ bolux üqün, Ɵzüng barding; Sǝn Ɵzüng üqün Misirdin, ǝllǝrdin wǝ ularning ilaⱨliridin ⱪutⱪuzup qiⱪⱪan hǝlⱪing aldida zemining üqün uluƣ wǝ dǝⱨxǝtlik ixlarni ⱪilding.
24 Mert megerősítetted magadnak a te népedet, az Izráelt, népedül mindörökké; és te voltál, Uram, nékik Istenök.
Sǝn hǝlⱪing Israilni Ɵzüng üqün ǝbǝdgiqǝ bir hǝlⱪ boluxⱪa bekitting; Sǝn, i Pǝrwǝrdigar, ularning Hudasi boldung.
25 Most annakokáért, Uram Isten, a mit szóltál a te szolgád felől, és az ő háza felől, teljesítsd be mindörökké; és cselekedjél úgy, a mint szólottál;
Əmdi ⱨazir, i Pǝrwǝrdigar Huda, Ɵz ⱪulung wǝ uning ɵyi toƣrisida eytⱪan wǝdǝnggǝ ǝbǝdgiqǝ mǝzmut ǝmǝl ⱪilƣin; Sǝn degǝnliring boyiqǝ ixni ada ⱪilƣaysǝn!
26 Hogy felmagasztaltassék a te neved mindörökké, ilyen szókkal: A Seregeknek Ura az Izráelnek Istene, és Dávidnak, a te szolgádnak háza legyen állandó te előtted!
Sening naming ǝbǝdgiqǝ uluƣlinip: — Samawiy ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Pǝrwǝrdigar Israilning üstidǝ turidiƣan Hudadur, dǝp eytilsun, xundaⱪla Ɵz ⱪulungning ɵy-sulalisi sening aldingda mǝzmut turƣuzulsun.
27 Mert megjelentetted a te szolgádnak fülébe, óh Seregeknek Ura és Izráelnek Istene, ezt mondván: Házat építek néked. Ezért készteté szolgádat az ő szíve, hogy ilyen könyörgéssel könyörögjön hozzád.
Qünki Sǝn, i samawiy ⱪoxunlarning Sǝrdari bolƣan Pǝrwǝrdigar, Israilning Hudasi Ɵz ⱪulungƣa: Mǝn sanga bir ɵy-sulalǝ ⱪurup berimǝn, dǝp wǝⱨiy ⱪilding; xunga ⱪulung bu duani sening aldingda ⱪilixⱪa jür’ǝt ⱪildi.
28 Most azért, óh Uram Isten, (mert te vagy az Isten, és a te beszéded igazság, és te mondottad ezt a jót a te szolgád felől),
Əmdi sǝn, i Rǝb Pǝrwǝrdigar, birdinbir Hudadursǝn, Sening sɵzliring ⱨǝⱪiⱪǝttur wǝ Sǝn bu bǝht-iltipatni Ɵz ⱪulungƣa wǝdǝ ⱪilding;
29 Legyen a te jóakaratodnak áldása a te szolgádnak házán, hogy legyen előtted mindörökké; mert te szólottál, Uram Isten, azért a te áldásoddal áldassék meg a te szolgádnak háza mindörökké.
xunga ⱪulungning ɵy-jǝmǝtini Sening aldingda mǝnggü turuxⱪa nesip ⱪilip bǝrikǝtligǝysǝn; qünki Sǝn, i Rǝb Pǝrwǝrdigar, buni wǝdǝ ⱪilƣansǝn; bu bǝht-iltipating bilǝn Ɵz ⱪulungning ɵy-jǝmǝti ǝbǝdgiqǝ bǝht-iltipatⱪa nesip bolidu».
