2 Sámuel 24
1 Ismét felgerjede az Úrnak haragja Izráel ellen, és felingerlé Dávidot ő ellenek, ezt mondván: Eredj el, számláld meg Izráelt és Júdát.
Ug misilaub na usab ang kasuko ni Jehova batok sa Israel, ug iyang gipalihok si David batok kanila, nga nagaingon: Lakaw, ipha ang Israel ug ang Juda.
2 Monda azért Dávid Joábnak, az ő serege fővezérének: Menj el, járd be Izráelnek minden nemzetségeit, Dántól fogva Beersebáig, és számláljátok meg a népet, hogy tudjam a népnek számát.
Ug ang hari miingon kang Joab, capitan sa panon, nga didto uban kaniya: Lakaw karon nga magabalik-balik diha sa tanang mga banay sa Israel, sukad sa Dan bisan hangtud ngadto sa Beer-seba ug iphon mo ang katawohan aron hibaloan ko ang gidaghanon sa katawohan.
3 És monda Joáb a királynak: Sokasítsa meg az Úr, a te Istened a népet, s adjon még százannyit, mint a mennyi most van, és lássák azt az én uramnak, a királynak szemei: de miért akarja ezt az én uram, a király?
Ug si Joab miingon sa hari: Karon si Jehova, ang imong Dios, magadugang unta sa katawohan, bisan pila ang gidaghanon nila, ug usa ka gatus ka pilo pa; ug makakita unta ang mga mata sa akong ginoo niini: apan nganong nahimuot ang akong ginoong hari niining butanga?
4 Azonban hatalmasabb volt a királynak szava a Joábénál és a többi főemberekénél. Kiméne azért Joáb és a többi vezérek a király elől, hogy megszámlálják a népet, az Izráelt.
Apan walay sapayan ang pulong sa hari nagdaug batok kang Joab ug batok sa mga capitan sa panon. Ug si Joab ug ang mga capitan sa panon nanggula gikan sa atubangan sa hari aron sa pag-ihap sa katawohan sa Israel.
5 És általkelének a Jordánon és tábort járának Aroer város mellett jobbkéz felől, Gád völgyében, és Jáser mellett.
Ug nanabok sila sa Jordan, ug nanagpahaluna sa Aroer, dapit sa too sa ciudad sa kinataliwad-an sa walog sa Gad, ngadto sa Jazer:
6 Azután menének Gileádba, és a Hodsi alföldére. Innét menének a Dán Jáán mellé, és Sídon környékére.
Unya nangabut sila sa Galaad, ug ngadto sa yuta ni Tatimhodsi; ug sila nanghiabut sa Danjaan ug libut ngadto sa Sidon,
7 Ezután menének a Tírus erős városához, és a Hivveusoknak és Kananeusoknak minden városaiba. Innét menének a Júdának dél felől való részére, Beersebába.
Ug ming-abut sa malig-ong salipdanan sa Tiro, ug nangadto sa tanang mga ciudad sa mga Hebehanon, ug sa mga Canaanhon; ug ming-adto sila ngadto sa habagatan sa Juda, ngadto sa Beer-seba.
8 És mikor bejárták az egész országot, hazamenének Jeruzsálembe, kilencz hónap és húsz nap mulva.
Busa sa diha nga nakabalikbalik na sila sa tibook nga yuta, sila nahidangat sa Jerusalem sa katapusan sa siyam ka bulan ug kaluhaan ka adlaw.
9 És beadá Joáb a megszámlált népnek számát a királynak; és Izráelben nyolczszázezer erős fegyverfogható férfi, és Júda nemzetségében ötszázezer férfiú vala.
Ug gihatag ni Joab ang gidaghanon sa pag-ihap sa katawohan ngadto sa hari: ug may didto sa Israel, walo ka gatus ka libo ka mga maisug nga tawo nga nanag-ibut sa pinuti; ug ang mga tawo sa Juda, may lima ka gatus ka libo.
10 Minekutána pedig Dávid a népet megszámlálta, megsebhedék az ő szíve, és monda Dávid az Úrnak: Igen vétkeztem abban, a mit cselekedtem. Azért most, óh Uram, vedd el, kérlek, a te szolgádnak álnokságát; mert felette esztelenül cselekedtem!
Ug ang kasingkasing ni David nagsakit kaniya sa tapus maihap niya ang katawohan. Ug si David miingon kang Jehova: Ako nakasala ug daku sa akong gibuhat: apan karon, Oh Jehova, ipahalayo, ako nagapakilooy kanimo, ang sala sa imong sulogoon; kay nakabuhat ako sa binuang nga hilabihan.
11 És mikor felkelt reggel Dávid, szóla az Úr Gád prófétának, a ki Dávidnak látnoka vala, ezt mondván:
Ug sa mibangon si David sa pagkabuntag, ang pulong ni Jehova miabut sa manalagna nga si Gad, ang manalagna ni David, nga nagaingon:
12 Menj el, és szólj Dávidnak: Ezt mondja az Úr: Három dolgot adok elődbe, válaszd egyiket magadnak ezek közül, hogy a szerint cselekedjem veled.
Lakaw ug sumulti ka kang David: Sa ingon niini namulong si Jehova: Ako magatanyag kanimo ug totolo ka butang: mopili ka ug usa kanila, aron buhaton ko kini alang kanimo.
13 Elméne azért Gád Dávidhoz, és tudtára adá néki, és monda néki: Akarod-é, hogy hét esztendeig való éhség szálljon földedre? Vagy hogy három hónapig ellenségeid előtt bujdossál és ellenséged kergessen téged? Vagy hogy három napig döghalál legyen országodban? Most gondold meg és lásd meg, micsoda választ vigyek annak, a ki engem elküldött.
Busa si Gad miadto kang David, ug gisuginlan siya, ug miingon kaniya: Paanhion ba ang pito ka tuig nga gutom kanimo sa imong yuta? Kong mokalagiw ba ikaw ug totolo ka bulan gikan sa atubangan sa imong mga kaaway samtang sila mogukod kanimo? Kun magaaduna bay totolo ka adlaw nga kamatay sa imong yuta? Karon magapakitambag ka, ug painoinoha kong unsang tubaga ang akong ibalik kaniya nga nagsugo kanako.
14 És monda Dávid Gádnak: Felette igen szorongattatom; de mégis, hadd essünk inkább az Úr kezébe, mert nagy az ő irgalmassága, és ne essem ember kezébe.
Ug si David miingon kang Gad: Ako ania sa dakung kasigpit: tugoti ako nga mangahulog kami karon sa kamot ni Jehova; kay ang iyang mga kalooy dagku; ug ayaw ako pag-ihulog sa kamot sa tawo.
15 Bocsáta annakokáért az Úr döghalált Izráelre, reggeltől fogva az elrendelt ideig, és meghalának a nép közül Dántól fogva Beersebáig, hetvenezer férfiak.
Busa si Jehova nagpadala ug kamatay sa Israel sukad sa buntag hangtud sa panahon nga gitagal; ug didto may namatay sa katawohan gikan sa Dan bisan hangtud sa Beer-seba, kapitoan ka libo ka mga tawo.
16 És mikor felemelte kezét az angyal Jeruzsálem ellen is, hogy azt is elpusztítsa, megelégelé az Úr a veszedelmet, és monda az angyalnak, a ki a népet öli vala: Elég immár, hagyd el. Az Úrnak angyala pedig vala a Jebuzeus Arauna szérűje mellett.
Ug sa gibakyaw sa manolonda ang iyang kamot padulong sa Jerusalem sa paggun-ob niini, nagbasul si Jehova kaniya sa kadautan ug miingon sa manolonda nga milaglag sa katawohan: Igo na kana; karon ihunong ang imong kamot. Ug ang manolonda ni Jehova diha tupad sa giukanan ni Arauna, ang Jebusehanon.
17 És szóla Dávid az Úrnak, mikor látta az angyalt, a ki a népet vágja vala, és monda: Ímé én vétkeztem és én cselekedtem hamisságot, de ezek a juhok ugyan mit cselekedtek? Kérlek, inkább forduljon a te kezed ellenem és az én atyámnak háznépe ellen.
Ug si David misulti kang Jehova, sa diha nga siya nakakita sa manolonda nga mihampak sa katawohan ug miingon: Ania karon, ako nakasala ug ako nakahimo ug dautan, apan kining mga carnero, unsay ilang nabuhat. Himoa, ako nagahangyo kanimo, nga ang imong kamot magabatok kanako ug sa balay sa akong amahan.
18 Méne azért Gád Dávidhoz azon a napon, és monda néki: Eredj, menj el, és rakass oltárt az Úrnak a Jebuzeus Araunának szérűjén.
Ug si Gad mianha kang David niadtong adlawa ug miingon kaniya: Tungas, pagpatindog ug usa ka halaran alang kang Jehova didto sa giukanan ni Arauna, ang Jebusehanon.
19 És elméne Dávid Gádnak beszéde szerint, a mint az Úr megparancsolta vala.
Ug si David mitungas sumala sa gipamulong ni Gad, ingon sa gisugo ni Jehova.
20 És feltekintvén Arauna, látá, hogy a király az ő szolgáival ő hozzá megy; és Arauna kimenvén, meghajtá magát a király előtt, arczczal a föld felé.
Ug si Arauna milantaw ug nakakita sa hari ug sa iyang mga sulogoon nga nagadulong kaniya; ug si Arauna migula ug miyukbo sa atubangan sa hari uban sa iyang nawong ngadto sa yuta.
21 És monda Arauna: Mi az oka, hogy az én uram, a király az ő szolgájához jő? Felele Dávid: Azért, hogy megvegyem tőled e szérűt, és oltárt építsek ezen az Úrnak, hogy megszünjék a csapás a nép között.
Ug si Arauna miingon: Nganong mianhi ang hari sa iyang sulogoon? Ug si David miingon: Aron sa pagpalit sa giukan nimo, sa pagtukod ug usa ka halaran alang kang Jehova aron nga ang kamatay mohunong gikan sa katawohan.
22 Monda Arauna Dávidnak: Vegye el hát az én uram, a király, és áldozza fel, a mi néki tetszik. Ímhol vannak az ökrök az áldozathoz; a boronák és az ökrök szerszámai pedig fa helyett;
Ug si Arauna miingon kang David: Pakuhaa ang akong ginoong hari ug pahalara sumala sa bisan unsang maayo alang kaniya: ania karon, ang mga vaca sa halad-nga-sinunog ug ang mga kasangkapan sa paggiuk ug ang mga yugo sa mga vaca alang sa sugnod:
23 Arauna mindezt, óh király, a királynak adja. És monda Arauna a királynak: A te Urad Istened engeszteltessék meg általad.
Kining tanan, Oh hari, gihatag ni Arauna ngadto sa hari. Ug si Arauna miingon sa hari: Si Jehova ang imong Dios magadawat unta kanimo.
24 Monda pedig a király Araunának: Nem, hanem pénzen veszem meg tőled, mert nem akarok az Úrnak, az én Istenemnek ingyen való áldozatot áldozni. Megvevé azért Dávid azt a szérűt és az ökröket ötven ezüst sikluson.
Ug ang hari miingon kang Arauna: Dili; apan paliton ko kini sa usa ka bili; dili gayud ako mohalad sa mga halad-nga-sinunog ngadto kang Jehova nga akong Dios niadtong walay bili kanako. Busa gipalit ni David ang giukan ug ang mga vaca sa kalim-an ka siclo nga salapi.
25 És oltárt építe ott Dávid az Úrnak, és áldozék egészen égő és hálaáldozattal; és megkegyelmeze az Úr a földnek, és megszünék a csapás Izráelben.
Ug si David nagtukod didto ug usa ka halaran alang kang Jehova ug naghalad ug mga halad-nga-sinunog ug mga halad-sa-pakigdait. Busa si Jehova nahupay alang sa yuta, ug ang kamatay nahunong sa Israel.
