< 2 Sámuel 22 >
1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
Locutus est autem David Domino verba carminis huius, in die qua liberavit eum Dominus de manu omnium inimicorum suorum, et de manu Saul,
2 És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
et ait: Dominus petra mea, et robur meum, et salvator meus.
3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Deus fortis meus sperabo in eum: scutum meum, et cornu salutis meæ: elevator meus, et refugium meum: salvator meus, de iniquitate liberabis me.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
Laudabilem invocabo Dominum: et ab inimicis meis salvus ero.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
Quia circumdederunt me contritiones mortis: torrentes Belial terruerunt me.
6 A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol )
Funes inferni circumdederunt me: prævenerunt me laquei mortis. (Sheol )
7 Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
In tribulatione mea invocabo Dominum, et ad Deum meum clamabo: et exaudiet de templo suo vocem meam, et clamor meus venit ad aures eius.
8 Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
Commota est et contremuit terra: fundamenta montium concussa sunt, et conquassata, quoniam iratus est eis.
9 Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
Ascendit fumus de naribus eius, et ignis de ore eius vorabit: carbones succensi sunt ab eo.
10 Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
Inclinavit cælos, et descendit: et caligo sub pedibus eius.
11 A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
Et ascendit super cherubim, et volavit: et lapsus est super pennas venti.
12 Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
Posuit tenebras in circuitu suo latibulum: cribrans aquas de nubibus cælorum.
13 Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
Præ fulgore in conspectu eius, succensi sunt carbones ignis.
14 És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
Tonabit de cælo Dominus: et Excelsus dabit vocem suam.
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
Misit sagittas et dissipavit eos: fulgur, et consumpsit eos.
16 És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
Et apparuerunt effusiones maris, et revelata sunt fundamenta orbis ab increpatione Domini, ab inspiratione spiritus furoris eius.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
Misit de excelso, et assumpsit me: et extraxit me de aquis multis.
18 Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
Liberavit me ab inimico meo potentissimo, et ab his qui oderant me: quoniam robustiores me erant.
19 Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
Prævenit me in die afflictionis meæ, et factus est Dominus firmamentum meum.
20 Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
Et eduxit me in latitudinem: liberavit me, quia complacui ei.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
Retribuet mihi Dominus secundum iustitiam meam: et secundum munditiam manuum mearum reddet mihi.
22 Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
Quia custodivi vias Domini, et non egi impie, a Deo meo.
23 Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
Omnia enim iudicia eius in conspectu meo: et præcepta eius non amovi a me.
24 Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
Et ero perfectus cum eo: et custodiam me ab iniquitate mea.
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
Et restituet mihi Dominus secundum iustitiam meam: et secundum munditiam manuum mearum, in conspectu oculorum suorum.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
Cum sancto sanctus eris: et cum robusto perfectus.
27 A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
Cum electo electus eris: et cum perverso perverteris.
28 Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
Et populum pauperem salvum facies: oculisque tuis excelsos humiliabis.
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
Quia tu lucerna mea Domine: et tu Domine illuminabis tenebras meas.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
In te enim curram accinctus: in Deo meo transiliam murum.
31 Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
Deus, immaculata via eius, eloquium Domini igne examinatum: scutum est omnium sperantium in se.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Quis est Deus præter Dominum: et quis fortis præter Deum nostrum?
33 Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
Deus qui accinxit me fortitudine: et complanavit perfectam viam meam.
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
Coæquans pedes meos cervis, et super excelsa mea statuens me.
35 Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
Docens manus meas ad prælium, et componens quasi arcum æreum brachia mea.
36 Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
Dedisti mihi clypeum salutis tuæ: et mansuetudo tua multiplicavit me.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
Dilatabis gressus meos subtus me: et non deficient tali mei.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
Persequar inimicos meos, et conteram: et non convertar donec consumam eos.
39 Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
Consumam eos et confringam, ut non consurgant: cadent sub pedibus meis.
40 Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Accinxisti me fortitudine ad prælium: incurvasti resistentes mihi subtus me.
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
Inimicos meos dedisti mihi dorsum: odientes me, et disperdam eos.
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
Clamabunt, et non erit qui salvet, ad Dominum, et non exaudiet eos.
43 Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
Delebo eos ut pulverem terræ: quasi lutum platearum comminuam eos atque confringam.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Salvabis me a contradictionibus populi mei: custodies me in caput Gentium: populus, quem ignoro, serviet mihi.
45 Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
Filii alieni resistent mihi, auditu auris obedient mihi.
46 Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
Filii alieni defluxerunt, et contrahentur in angustiis suis.
47 Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
Vivit Dominus, et benedictus Deus meus: et exaltabitur Deus fortis salutis meæ.
48 Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
Deus qui das vindictas mihi, et deiicis populos sub me.
49 Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Qui educis me ab inimicis meis, et a resistentibus mihi elevas me: a viro iniquo liberabis me:
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
Propterea confitebor tibi Domine in gentibus: et nomini tuo cantabo.
51 Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
Magnificans salutes regis sui, et faciens misericordiam Christo suo David, et semini eius in sempiternum.