2 Sámuel 22
1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
És elmondta Dávid az Örökkévalónak ez ének szavait, amely napon megmentette őt az Örökkévaló mind az ellenségei kezéből meg Sául kezéből.
2 És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
Mondta: Oh Örökkévaló, szirtem és váram és megszabadítóm nekem.
3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Isten, sziklám, kihez menekülök; pajzsom, üdvöm szaruja, mentsváram és menedékem, segítőm, erőszaktól megsegítesz.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
A dicséretest szólítom, az Örökkévalót, és elleneimtől megsegíttetem.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
Mert körülfogtak halálnak hullámai, vésznek árjai ijesztettek;
alvilágnak kötelei környékeztek, elémkerültek halálnak tőrei. (Sheol h7585)
7 Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
Szorultságomban szólítom az Örökkévalót és Istenemhez kiáltok: hallotta templomából szavamat, fohászom eljutott füleibe.
8 Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
Megingott, megrezgett a föld, az ég alapjai megreszkettek, meginogtak, mert haragra lobbant.
9 Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
Füst szállott föl orrából és tűz emésztett a szájából, parázs izzott belőle.
10 Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
Meghajtotta az eget és leszállt, ködhomály lábai alatt.
11 A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
Kérubra ült és repült, megjelent szélnek szárnyain.
12 Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
Sötétséget tett maga köré sátorrá, vizek tömegét, fellegek sűrűjét.
13 Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
A fényből őelőtte tűzparazsak izzottak.
14 És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
Égből dörög az Örökkévaló, s a legfelsőbb adja a hangját.
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
Küldött nyilakat és szétszórta őket, villámot és megzavarta.
16 És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
Meglátszottak tengernek medrei, feltárultak a világ alapjai, dorgálásától az Örökkévalónak, orra fuvallatának leheletétől.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
Lenyúl magasból, megfog engem, kihúz engem nagy vizekből.
18 Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
Megment hatalmas ellenemtől, gyűlölőimtől, mert erősebbek nálam.
19 Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
Elémtörtek balsorsom napján, de az Örökkévaló támaszom volt.
20 Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
Kivezetett engem tágas térre, kiragadt; mert kedvelt engem.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
Cselekszik velem az Örökkévaló igazságom szerint, kezeim tisztasága szerint viszonoz nekem.
22 Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
Mert megőriztem az Örökkévaló útjait és nem tértem el gonoszul Istenemtől;
23 Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
mert ítéletei mind előttem vannak és törvényei – nem térek el tőlük.
24 Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
Gáncstalan voltam előtte: őrizkedtem bűnömtől.
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
S viszonzott nekem az Örökkévaló igazságom szerint, tisztaságom szerint, mely szemei előtt volt.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
Kegyessel kegyesen bánsz, gáncstalan vitézzel gáncstalanul;
27 A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
megtisztulttal tisztán bánsz, fonákkal ferdén.
28 Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
S a szegény népet megsegíted, szemeid a büszkék ellen, hogy lealázzad.
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
Mert te vagy mécsesem, Örökkévaló, s az Örökkévaló fénnyé teszi sötétségemet.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
Mert veled rohanok meg csapatot, Istenemmel ugrok föl falra.
31 Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
Az Isten – gáncstalan az útja, az Örökkévaló szava salaktalan, pajzsa ő mind a hozzá menekülőknek.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Mert ki Isten az Örökkévalón kívül, és ki a szikla Istenünkön kívül?
33 Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
Az Isten az én váram, erőm, fölszabadította akadálytól utamat.
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
Olyanná teszi lábaimat mint az őzök, állnom enged magaslataimon.
35 Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
Harcra tanítja kezeimet, hogy ércíjat fogjanak karjaim.
36 Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
Adtad nekem üdvödnek pajzsát, naggyá tesz a nyájasságod.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
Kitágítod léptemet én alattam, hogy meg ne tántorodjanak a bokáim.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
Üldözöm ellenségeimet és megsemmisítem, vissza se térek, míg el nem pusztítottam őket.
39 Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
Elpusztítottam, szétzúztam, hogy föl nem kelnek, elhulltak lábaim alatt.
40 Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Felöveztél erővel a harcra, legörnyeszted támadóimat alattam.
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
Ellenségeimet háttal fordítottad felém, gyűlölőimet, hogy kiirtsam.
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
Felnéznek, de nincs segítő, az Örökkévalóhoz, de nem hallgatta meg őket.
43 Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
Szétmorzsolom őket, mint földnek porát, mint utcák sarát, letaposom, ellapítom.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Megszabadítottál népek küzdelmeitől, megtartasz nemzetek fejének, nem ismertem nép szolgál engem.
45 Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
Külföldnek fiai hízelegnek énnekem, fülhallásra engednek nekem.
46 Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
Külföldnek fiai ellankadnak, remegve jönnek zárt helyeikből.
47 Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
Él az Örökkévaló, áldva legyen a sziklám, magasztaltassék Isten, üdvöm sziklája;
48 Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
az Isten, ki nekem megtorlást enged és népeket ledönt alattam,
49 Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
kiszabadít ellenségeim közül, és támadóim közül fölemelsz, erőszaknak emberétől megmentesz.
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
Azért dicsőítlek, Örökkévaló, a nemzetek között és dallok a nevednek.
51 Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
Segítség tornya a királyának és kegyet mivel fölkentjével Dáviddal, meg magzatjával örökké.
