2 Sámuel 22
1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
Und David redete zu Jehovah die Worte dieses Liedes am Tage, da ihn Jehovah aus der Hand aller seiner Feinde und aus der Hand Sauls errettet hatte, und sprach:
2 És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
Jehovah, mein Hort, meine Feste und mein Befreier.
3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Mein Gott, mein Fels, auf Den ich mich verlasse; mein Schild und Horn meines Heils, meine Burg und meine Zuflucht, Du mein Retter, Der Du mir hilfst von der Gewalttat.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
Lobenswürdiger, rufe ich, Jehovah! Und von meinen Feinden wird mir geholfen.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
Denn Brandungen des Todes hatten mich umfangen, Bäche Belials mich verstört.
Stricke der Hölle umgaben mich, Fallstricke des Todes kamen mir entgegen. (Sheol h7585)
7 Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
In meiner Drangsal rief ich zu Jehovah, und zu meinem Gotte rief ich, und Er hörte von seinem Tempel meine Stimme und mein Angstschrei kam in Seine Ohren.
8 Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
Und es schwankte und erbebte die Erde, die Grundfesten der Himmel zitterten und schwankten; denn Er entbrannte.
9 Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
Rauch stieg auf von seiner Nase; und Feuer aus Seinem Munde fraß; Glühkohlen brannten aus Ihm hervor.
10 Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
Und Er neigte die Himmel und kam herab, und Wolkendunkel war unter Seinen Füßen.
11 A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
Und Er fuhr auf dem Cherub und flog und schwebte auf den Flügeln des Windes daher.
12 Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
Und setzte Finsternis um Sich her als Hütten, Bande von Wassern, dichte Wolken der Wolkenhimmel.
13 Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
Aus dem Glanze vor Ihm brannten Glühkohlen des Feuers.
14 És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
Vom Himmel donnerte Jehovah und der Höchste gab Seine Stimme.
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
Und sandte aus Pfeile und zerstreute sie, den Blitz, und verwirrte sie.
16 És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
Des Meeres Grundbette erschienen, die Grundfesten der Welt wurden aufgedeckt, vom Dräuen Jehovahs, vom Odem des Hauches Seiner Nase.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
Er sandte herab aus der Höhe und holte mich; aus vielen Wassern zog Er mich empor.
18 Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
Er errettete mich von meinem starken Feinde, von meinen Hassern, denn sie waren zu gewaltig für mich.
19 Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
Sie kamen wider mich am Tage meiner Not, aber Jehovah ward mir eine Stütze.
20 Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
Und Er brachte mich heraus in das Weite, Er riß mich heraus, denn Er hatte Lust an mir.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
Nach meiner Gerechtigkeit vergalt mir Jehovah. Nach der Lauterkeit meiner Hände gab Er es mir zurück.
22 Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
Denn ich hielt die Wege Jehovahs und tat nicht Unrecht wider meinen Gott.
23 Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
Denn alle Seine Rechte sind vor mir und Seine Satzungen tue ich nicht weg von mir.
24 Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
Ich war ihm untadelig und hütete mich vor meiner Missetat.
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
Und Jehovah gibt mir wieder nach meiner Gerechtigkeit, nach meiner Lauterkeit vor Seinen Augen.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
Dem Heiligen erweisest Du Dich heilig, mit dem untadeligen Helden untadelig.
27 A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
Mit dem Lauteren zeigst Du Dich lauter und mit dem Krummen erscheinst Du verdreht.
28 Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
Dem elenden Volke hilfst Du, und Deine Augen sind wider die Hohen, daß Du sie erniedrigst.
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
Denn Du bist meine Leuchte, Jehovah, und Jehovah macht meine Finsternis erglänzen.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
Denn mit Dir durchlaufe ich Kriegshaufen. Mit meinem Gotte überspringe ich die Mauer.
31 Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
Gott, untadelig ist Sein Weg, die Rede Jehovahs ist geläutert; Er ist ein Schild allen, die auf Ihn sich verlassen.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Denn wer ist Gott außer Jehovah! Und wer ein Fels außer unserem Gotte.
33 Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
Gott ist mir Stärke der Tapferkeit, und macht untadelig meinen Weg.
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
Er machte meine Füße gleich denen der Hindinnen, und ließ mich stehen auf meinen Höhen.
35 Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
Er lehrte meine Hände den Streit und meine Arme, daß sie den ehernen Bogen spannten.
36 Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
Und gabst mir den Schild Deines Heiles, und während Du mich demütigest, mehrest du mich.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
Du machtest weit meinen Schritt unter mir, daß meine Knöchel nicht gleiteten.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
Ich setzte meinen Feinden nach und vernichtete sie, und kehrte nicht um, bis sie getilgt waren.
39 Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
Ich tilgte sie und zerschmetterte sie, daß sie nicht aufstanden, und sie unter meine Füße fielen.
40 Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Und Du umgürtetest mich mit Tapferkeit zum Streite, und ließest, die wider mich aufstanden, sich krümmen unter mir.
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
Du hast mir meiner Feinde Nacken gegeben, und meine Hasser habe ich vertilgt.
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
Sie schauten aus, und kein Retter war da, zu Jehovah, und Er antwortete ihnen nicht.
43 Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
Und ich zermalmte sie wie Staub der Erde, wie Kot der Gassen zerstieß ich sie und zerstampfte sie.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Du befreist mich von dem Hadern meines Volkes. Du behütetest mich, daß ich zum Haupte der Völkerschaften würde, ein Volk, das ich nicht gekannt, diente mir.
45 Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
Söhne des Auslandes werden mir huldigen, gehorchen mir auf Ohrgehör.
46 Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
Die Söhne des Auslandes welken hin und kriechen hervor aus ihren Schlössern.
47 Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
Es lebt Jehovah, und gesegnet sei mein Fels, und erhöht sei mein Gott, der Fels meines Heiles,
48 Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
Der Gott, Der mir Rache gibt und Völker herabbringt unter mich.
49 Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Und mich herausgebracht aus meinen Feinden, und mich erhöht über die, so wider mich aufstanden, und mich errettet von dem Manne der Gewalttat.
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
Darum bekenne ich Dich unter den Völkerschaften, Jehovah, und singe Psalmen Deinem Namen.
51 Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
Er macht großes Heil Seinem König und tut Barmherzigkeit Seinem Gesalbten, dem David, und Seinem Samen in Ewigkeit.
