2 Sámuel 22
1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
Das folgende Lied richtete David an den HERRN zu der Zeit, als der HERR ihn aus der Hand aller seiner Feinde und (besonders) aus der Hand Sauls errettet hatte. Er betete (damals):
2 És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
Der HERR ist mein Fels, meine Burg und mein Erretter;
3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Gott ist mein Fels, zu dem ich mich flüchte, mein Schild und das Horn meines Heils, mein fester Turm und meine Zuflucht, mein Erretter, der von Gewalttat mich rettet.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
Den Preiswürdigen rufe ich an, den HERRN: so werd’ ich von meinen Feinden errettet.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
Denn die Wogen des Todes hatten mich umringt, die Ströme des Unheils schreckten mich,
die Netze des Totenreichs umfingen mich, die Schlingen des Todes fielen über mich. (Sheol h7585)
7 Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
In meiner Angst rief ich zum HERRN und schrie um Hilfe zu meinem Gott; da vernahm er in seinem Palast mein Rufen, und mein Notschrei drang zu seinen Ohren.
8 Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
Da wankte und schwankte die Erde, des Himmels Grundfesten bebten und wankten hin und her, denn er war zornentbrannt;
9 Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
Rauch stieg auf aus seiner Nase, und fressendes Feuer drang aus seinem Munde, glühende Kohlen sprühten von ihm aus.
10 Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
Er neigte den Himmel und fuhr herab, Wolkennacht lag unter seinen Füßen;
11 A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
Er fuhr auf dem Cherub und flog daher und schoß herab auf den Fittichen des Sturms;
12 Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
Finsternis machte er rings um sich her zu seinem Gezelt, Regendunkel, dichtes Gewölk;
13 Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
aus dem Glanz vor ihm her brannten Feuerflammen.
14 És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
Dann donnerte der HERR vom Himmel her, der Höchste ließ seine Stimme erschallen;
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
er schoß seine Pfeile ab und zerstreute sie, schleuderte Blitze und schreckte sie.
16 És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
Da wurden sichtbar die Tiefen des Meeres und aufgedeckt die Grundfesten der Erde durch das Schelten des HERRN, von dem Zornesschnauben seiner Nase.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
Er streckte die Hand herab aus der Höhe, ergriff mich, zog mich heraus aus den großen Fluten,
18 Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
entriß mich meinem starken Feinde, meinen Widersachern, die zu stark mir waren.
19 Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
Sie hatten mich überfallen an meinem Unglückstage, doch der HERR ward mir zur Stütze;
20 Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
er führte mich heraus auf weiten Raum, riß mich heraus, weil er Wohlgefallen an mir hatte.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
Der HERR hat mir gelohnt nach meiner Gerechtigkeit, nach der Reinheit meiner Hände mir vergolten;
22 Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
denn ich habe innegehalten die Wege des HERRN und bin von meinem Gott nicht treulos abgefallen;
23 Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
nein, alle seine Rechte haben mir vor Augen gestanden, und von seinen Geboten bin ich nicht abgewichen.
24 Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
So bin ich unsträflich vor ihm gewandelt und hab’ mich vor jeder Verschuldung gehütet;
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
drum hat mir der HERR vergolten nach meiner Gerechtigkeit, nach meiner Reinheit, die seinen Augen sichtbar war.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
Gegen den Guten erweist du dich gütig, gegen den Redlichen zeigst du dich redlich,
27 A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
gegen den Reinen erweist du dich rein, doch gegen den Falschen zeigst du dich enttäuschend;
28 Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
denn du schaffst demütigen Leuten Hilfe, aber stolze Augen erniedrigst du.
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
Ja, du bist meine Leuchte, o HERR; und mein Gott erhellt meine Finsternis.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
Denn mit dir überrenne ich Feindesscharen, mit meinem Gott überspringe ich Mauern.
31 Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
Dieser Gott – sein Walten ist vollkommen, die Worte des HERRN sind lauter, ein Schild ist er allen, die zu ihm sich flüchten.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Denn wer ist Gott außer dem HERRN und wer ein Fels als nur unser Gott?,
33 Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
dieser Gott, der mit Kraft mich gegürtet und der meinen Weg ohn’ Anstoß gemacht;
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
der mir Füße verliehen den Hirschen gleich und mich sicher auf Bergeshöhen gestellt;
35 Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
der meine Hände streiten gelehrt, daß meine Arme den ehernen Bogen spannten.
36 Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
Du reichtest mir deinen schützenden Schild, und deine Gnade machte mich groß.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
Du schafftest weiten Raum meinen Schritten unter mir, und meine Knöchel wankten nicht.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
Ich verfolgte meine Feinde, vertilgte sie und kehrte nicht um, bis ich sie vernichtet;
39 Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
ich vernichtete und zerschmetterte sie, daß sie nicht wieder aufstehn konnten: sie sanken unter meine Füße nieder.
40 Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Und du gürtetest mich mit Kraft zum Streit, beugtest unter mich, die sich gegen mich erhoben;
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
du triebst meine Feinde vor mir in die Flucht, und alle, die mich haßten, vernichtete ich.
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
Sie blickten nach Hilfe umher – doch da war kein Helfer – zum HERRN – doch er hörte sie nicht;
43 Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
ich zermalmte sie wie Staub auf dem Boden, wie Kot auf den Gassen zertrat, zerstampfte ich sie.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Du hast mich aus meines Volkes Fehden errettet, mich zum Oberhaupt von Völkern eingesetzt: Völker, die ich nicht kannte, dienen mir;
45 Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
die Söhne des Auslands huldigen mir, aufs bloße Wort gehorchen sie mir;
46 Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
die Söhne des Auslands sinken mutlos hin und kommen zitternd hervor aus ihren Schlössern.
47 Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
Der HERR lebt: gepriesen sei mein Hort!, und erhaben ist der Gott, der Fels meines Heils,
48 Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
der Gott, der mir Rache verliehen und die Völker unter meine Herrschaft gezwungen,
49 Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
der mich von meinen Feinden frei gemacht und über meine Widersacher mich erhöht, von dem Mann der Gewalttat mich befreit hat!
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
Drum will ich dich preisen, HERR, unter den Völkern und deinem Namen lobsingen,
51 Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
dir, der seinem Könige großes Heil verleiht und Gnade an seinem Gesalbten übt, an David und seinem Hause ewiglich!
