< 2 Sámuel 22 >

1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
Und David redete vor dem HERRN die Worte dieses Liedes zur Zeit, da ihn der HERR errettet hatte von der Hand aller seiner Feinde und von der Hand Sauls, und sprach:
2 És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
Der HERR ist mein Fels und meine Burg und mein Erretter.
3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Gott ist mein Hort, auf den ich traue, mein Schild und Horn meines Heils, mein Schutz und meine Zuflucht, mein Heiland, der du mir hilfst vor dem Frevel.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
Ich rufe an den HERRN, den Hochgelobten, so werde ich von meinen Feinden erlöst.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
Es hatten mich umfangen die Schmerzen des Todes, und die Bäche des Verderbens erschreckten mich.
6 A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol h7585)
Der Hölle Bande umfingen mich, und des Todes Stricke überwältigten mich. (Sheol h7585)
7 Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
Da mir angst war, rief ich den HERRN an und schrie zu meinem Gott; da erhörte er meine Stimme von seinem Tempel, und mein Schreien kam vor ihn zu seinen Ohren.
8 Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
Die Erde bebte und ward bewegt; die Grundfesten des Himmels regten sich und bebten, da er zornig war.
9 Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
Dampf ging auf von seiner Nase und verzehrend Feuer von seinem Munde, daß es davon blitzte.
10 Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
Er neigte den Himmel und fuhr herab, und Dunkel war unter seinen Füßen.
11 A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
Und er fuhr auf dem Cherub und flog daher, und er schwebte auf den Fittichen des Windes.
12 Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
Sein Gezelt um ihn her war finster und schwarze, dicke Wolken.
13 Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
Von dem Glanz vor ihm brannte es mit Blitzen.
14 És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
Der HERR donnerte vom Himmel, und der Höchste ließ seinen Donner aus.
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
Er schoß seine Strahlen und zerstreute sie; er ließ blitzen und erschreckte sie.
16 És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
Da sah man das Bett der Wasser, und des Erdbodens Grund ward aufgedeckt von dem Schelten des HERRN, von dem Odem und Schnauben seiner Nase.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
Er streckte seine Hand aus von der Höhe und holte mich und zog mich aus den großen Wassern.
18 Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
Er errettete mich von meinen starken Feinden, von meinen Hassern, die zu mir mächtig waren,
19 Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
die mich überwältigten zur Zeit meines Unglücks; und der HERR ward meine Zuversicht.
20 Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
Und er führte mich aus in das Weite, er riß mich heraus; denn er hatte Lust zu mir.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
Der HERR tut wohl an mir nach meiner Gerechtigkeit; er vergilt mir nach der Reinigkeit meiner Hände.
22 Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
Denn ich halte die Wege des HERRN und bin nicht gottlos wider meinen Gott.
23 Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
Denn alle seine Rechte habe ich vor Augen, und seine Gebote werfe ich nicht von mir;
24 Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
sondern ich bin ohne Tadel vor ihm und hüte mich vor Sünden.
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
Darum vergilt mir der HERR nach meiner Gerechtigkeit, nach meiner Reinigkeit vor seinen Augen.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
Bei den Heiligen bist du heilig, bei den Frommen bist du fromm,
27 A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
bei den Reinen bist du rein, und bei den Verkehrten bist du verkehrt.
28 Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
Denn du hilfst dem elenden Volk, und mit deinen Augen erniedrigst du die Hohen.
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
Denn du, HERR, bist meine Leuchte; der HERR macht meine Finsternis licht.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
Denn mit dir kann ich Kriegsvolk zerschlagen und mit meinem Gott über die Mauer springen.
31 Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
Gottes Wege sind vollkommen; des HERRN Reden sind durchläutert. Er ist ein Schild allen, die ihm vertrauen.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Denn wo ist ein Gott außer dem HERRN, und wo ist ein Hort außer unserm Gott?
33 Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
Gott stärkt mich mit Kraft und weist mir einen Weg ohne Tadel.
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
Er macht meine Füße gleich den Hirschen und stellt mich auf meine Höhen.
35 Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
Er lehrt meine Hände streiten und lehrt meinen Arm den ehernen Bogen spannen.
36 Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
Du gibst mir den Schild deines Heils; und wenn du mich demütigst, machst du mich groß.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
Du machst unter mir Raum zu gehen, daß meine Knöchel nicht wanken.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
Ich will meinen Feinden nachjagen und sie vertilgen und will nicht umkehren, bis ich sie umgebracht habe.
39 Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
Ich will sie umbringen und zerschmettern; sie sollen mir nicht widerstehen und müssen unter meine Füße fallen.
40 Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Du kannst mich rüsten mit Stärke zum Streit; du kannst unter mich werfen, die sich wider mich setzen.
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
Du gibst mir meine Feinde in die Flucht, daß ich verstöre, die mich hassen.
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
Sie sahen sich um, aber da ist kein Helfer, nach dem HERRN; aber er antwortet ihnen nicht.
43 Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
Ich will sie zerstoßen wie Staub auf der Erde; wie Kot auf der Gasse will ich sie verstäuben und zerstreuen.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Du hilfst mir von dem zänkischen Volk und behütest mich, daß ich ein Haupt sei unter den Heiden; ein Volk, das ich nicht kannte, dient mir.
45 Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
Den Kindern der Fremde hat's wider mich gefehlt; sie gehorchen mir mit gehorsamen Ohren.
46 Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
Die Kinder der Fremde sind verschmachtet und kommen mit Zittern aus ihren Burgen.
47 Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
Der HERR lebt, und gelobt sei mein Hort; und Gott, der Hort meines Heils, werde erhoben,
48 Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
der Gott, der mir Rache gibt und wirft die Völker unter mich.
49 Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Er hilft mir aus von meinen Feinden. Du erhöhst mich aus denen, die sich wider mich setzen; du hilfst mir von den Frevlern.
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
Darum will ich dir danken, HERR, unter den Heiden und deinem Namen lobsingen,
51 Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
der seinem Könige großes Heil beweist und wohltut seinem Gesalbten, David und seinem Samen ewiglich.

< 2 Sámuel 22 >