< 2 Sámuel 22 >
1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
Après cela David prononça à l'Eternel les paroles de ce cantique, le jour que l'Eternel l'eut délivré de la main de tous ses ennemis, et surtout de la main de Saül.
2 És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
Il dit donc: L'Eternel est ma roche, et ma forteresse, et mon libérateur.
3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Dieu est mon rocher, je me retirerai vers lui; il est mon bouclier et la corne de mon salut; il est ma haute retraite et mon refuge; mon Sauveur, tu me garantis de la violence.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
Je crierai à l'Eternel, lequel on doit louer, et je serai délivré de mes ennemis.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
Car les angoisses de la mort m'avaient environné; les torrents des méchants m'avaient troublé;
6 A pokol kötelei vettek körül, S a halál tőrei estek reám. (Sheol )
Les cordeaux du sépulcre m'avaient entouré; les filets de la mort m'avaient surpris. (Sheol )
7 Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
Quand j'ai été dans l'adversité j'ai crié à l'Eternel; j'ai, [dis-je], crié à mon Dieu, et il a entendu ma voix de son palais, et mon cri est parvenu à ses oreilles.
8 Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
Alors la terre fut ébranlée et trembla, les fondements des cieux croulèrent et furent ébranlés, parce qu'il était irrité.
9 Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
Une fumée montait de ses narines, et de sa bouche sortait un feu dévorant; les charbons de feu en étaient embrasés.
10 Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
Il baissa donc les cieux, et descendit, ayant [une] obscurité sous ses pieds.
11 A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
Et il était monté sur un Chérubin, et volait; et il parut sur les ailes du vent.
12 Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
Et il mit tout autour de soi les ténèbres pour tabernacle; [savoir], les eaux amoncelées qui sont les nuées de l'air.
13 Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
Des charbons de feu étaient embrasés de la splendeur qui était au devant de lui.
14 És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
L'Eternel tonna des cieux, et le Souverain fit retentir sa voix.
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
Il tira ses flèches, et écarta [mes ennemis]; il [fit briller] l'éclair; et les mit en déroute.
16 És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
Alors le fond de la mer parut, [et] les fondements de la terre habitable furent découverts par l'Eternel qui les tançait, [et] par le souffle du vent de ses narines.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
Il étendit [la main] d'en haut, [et] m'enleva, [et] me tira des grosses eaux.
18 Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
Il me délivra de mon ennemi puissant, [et] de ceux qui me haïssaient, car ils étaient plus forts que moi.
19 Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
Ils m'avaient devancé au jour de ma calamité; mais l'Eternel fut mon appui.
20 Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
Il m'a mis au large, il m'a délivré, parce qu'il a pris son plaisir en moi.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
L'Eternel m'a rendu selon ma justice; il m'a rendu selon la pureté de mes mains.
22 Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
Parce que j'ai tenu le chemin de l'Eternel, et que je ne me suis point détourné de mon Dieu.
23 Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
Car j'ai eu devant moi tous ses droits, et je ne me suis point détourné de ses ordonnances.
24 Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
Et j'ai été intègre envers lui, et je me suis donné garde de mon iniquité.
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
L'Eternel donc m'a rendu selon ma justice, [et] selon ma pureté, qui a été devant ses yeux.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
Envers celui qui use de gratuité, tu uses de gratuité; et envers l'homme intègre tu te montres intègre.
27 A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
Envers celui qui est pur tu te montres pur; mais envers le pervers tu agis selon sa perversité.
28 Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
Car tu sauves le peuple affligé, et tu [jettes] tes yeux sur les hautains, et les humilies.
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
Tu es même ma lampe, ô Eternel! et l'Eternel fera reluire mes ténèbres.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
Et par ton moyen je me jetterai sur [toute] une troupe, [et] par le moyen de mon Dieu je franchirai la muraille.
31 Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
La voie du [Dieu] Fort est parfaite, la parole de l'Eternel [est] affinée; c'est un bouclier à tous ceux qui se retirent vers lui.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Car qui est [Dieu] Fort, sinon l'Eternel? et qui [est] Rocher, sinon notre Dieu?
33 Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
Le [Dieu] Fort, qui est ma force, est la vraie force, et il a aplani ma voie, [qui était une voie] d'intégrité.
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
Il a rendu mes pieds égaux à ceux des biches, et m'a fait tenir debout sur mes lieux élevés.
35 Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
C'est lui qui dresse mes mains au combat, de sorte qu'un arc d'airain a été rompu avec mes bras.
36 Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
Tu m'as aussi donné le bouclier de ton salut, et ta bonté m'a fait devenir plus grand.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
Tu as élargi le chemin sous mes pas, et mes talons n'ont point glissé.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
J'ai poursuivi mes ennemis, et je les ai exterminés; et je ne m'en suis point retourné jusqu'à ce que je les aie consumés.
39 Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
Je les ai consumés, je les ai transpercés, et ils ne se sont point relevés; mais ils sont tombés sous mes pieds.
40 Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Car tu m'as revêtu de force pour le combat; tu as fait plier sous moi ceux qui s'élevaient contre moi.
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
Tu as fait aussi que mes ennemis, et ceux qui me haïssaient ont tourné le dos devant moi, et je les ai détruits.
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
Ils regardaient çà et là, mais il n'y avait point de libérateur; [ils criaient] à l'Eternel, mais il ne leur a point répondu.
43 Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
Et je les ai brisés menu comme la poussière de la terre; je les ai écrasés, [et] je les ai foulés comme la boue des rues.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Et tu m'as délivré des dissensions des peuples, tu m'as gardé pour être le chef des nations. Le peuple que je ne connaissais point m'a été assujetti.
45 Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
Les étrangers m'ont menti; ayant ouï parler de moi, ils se sont rendus obéissants.
46 Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
Les étrangers se sont écoulés et ils ont tremblé de peur dans leurs retraites cachées.
47 Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
L'Eternel est vivant, et mon rocher est béni; c'est pourquoi Dieu, le rocher de mon salut, soit exalté.
48 Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
Le [Dieu] Fort est celui qui me donne les moyens de me venger, et qui m'assujettit les peuples.
49 Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
C'est lui aussi qui me retire d'entre mes ennemis. Tu m'enlèves d'entre ceux qui s'élèvent contre moi; tu me délivres de l'homme outrageux.
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
C'est pourquoi, ô Eternel! je te célébrerai parmi les nations, et je chanterai des psaumes à ton Nom.
51 Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
C'est lui qui est la tour des délivrances de son Roi, et qui use de gratuité envers David son Oint, et envers sa postérité à jamais.