2 Sámuel 22
1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
Ja Daavid puhui Herralle tämän laulun sanat sinä päivänä, jona Herra oli pelastanut hänet kaikkien hänen vihollistensa ja Saulin vallasta. Hän sanoi:
2 És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
"Herra, minun kallioni, linnani ja pelastajani!
3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Jumala, minun vuoreni, jonka turviin minä pakenen, minun kilpeni, autuuteni sarvi, varustukseni ja pakopaikkani, sinä pelastajani, joka pelastat minut väkivallasta!
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
'Ylistetty olkoon Herra' -niin minä huudan, ja vihollisistani minä pelastun.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
Sillä kuoleman aallot piirittivät minut, turmion virrat peljästyttivät minut.
Tuonelan paulat kietoivat minut, kuoleman ansat yllättivät minut. (Sheol h7585)
7 Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
Ahdistuksessani minä rukoilin Herraa, Jumalaani minä rukoilin; ja hän kuuli minun ääneni temppelistänsä, minun huutoni kohosi hänen korviinsa.
8 Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
Silloin maa huojui ja järisi, taivaan perustukset järkkyivät; ne horjuivat, sillä hänen vihansa syttyi.
9 Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
Savu suitsusi hänen sieraimistaan, kuluttava tuli hänen suustansa, palavat hiilet hehkuivat hänestä.
10 Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
Hän notkisti taivaan ja astui alas, synkkä pilvi jalkojensa alla.
11 A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
Hän ajoi kerubin kannattamana ja lensi, hän näkyi tuulen siipien päältä.
12 Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
Ja hän pani pimeyden majaksi ympärillensä, synkät vedet, paksut pilvet.
13 Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
Hohteesta, joka kävi hänen edellänsä, hehkuivat palavat hiilet.
14 És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
Herra jylisi taivaasta, Korkein antoi äänensä kaikua.
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
Hän lennätti nuolia ja hajotti heidät, salamoita, ja kauhistutti heidät.
16 És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
Silloin meren syvyydet tulivat näkyviin, maanpiirin perustukset paljastuivat Herran nuhtelusta, hänen vihansa hengen puuskauksesta.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
Hän ojensi kätensä korkeudesta ja tarttui minuun, veti minut ylös suurista vesistä.
18 Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
Hän pelasti minut voimallisesta vihollisestani, minun vihamiehistäni, sillä he olivat minua väkevämmät.
19 Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
He hyökkäsivät minun kimppuuni hätäni päivänä, mutta Herra tuli minun tuekseni.
20 Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
Hän toi minut avaraan paikkaan, hän vapautti minut, sillä hän oli mielistynyt minuun.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
Herra tekee minulle minun vanhurskauteni mukaan; minun kätteni puhtauden mukaan hän minulle maksaa.
22 Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
Sillä minä olen noudattanut Herran teitä enkä ole luopunut pois Jumalastani, jumalattomuuteen.
23 Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
Kaikki hänen oikeutensa ovat minun silmieni edessä, enkä minä poikkea hänen käskyistänsä.
24 Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
Minä olen vilpitön häntä kohtaan ja varon itseni pahoista teoista.
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
Sentähden Herra palkitsee minulle vanhurskauteni mukaan, sen mukaan kuin olen puhdas hänen silmiensä edessä.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
Hurskasta kohtaan sinä olet hurskas, nuhteetonta sankaria kohtaan nuhteeton;
27 A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
puhdasta kohtaan sinä olet puhdas, mutta kieroa kohtaan nurja.
28 Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
Ja sinä pelastat nöyrän kansan, mutta sinun silmäsi ovat ylpeitä vastaan, sinä alennat heidät.
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
Sillä sinä, Herra, olet minun lamppuni; Herra valaisee minun pimeyteni.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
Sinun avullasi minä hyökkään rosvojoukkoa vastaan, Jumalani avulla minä ryntään ylitse muurin.
31 Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
Jumalan tie on nuhteeton, Herran sana tulessa koeteltu. Hän on kaikkien kilpi, jotka häneen turvaavat.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Sillä kuka muu on Jumala paitsi Herra, ja kuka muu on pelastuksen kallio paitsi meidän Jumalamme?
33 Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
se Jumala, joka on minun vahva turvani ja johdattaa nuhteetonta hänen tiellänsä,
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
tekee hänen jalkansa nopeiksi niinkuin peurat ja asettaa minut kukkuloilleni,
35 Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
joka opettaa minun käteni sotimaan ja käsivarteni vaskijousta jännittämään.
36 Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
Sinä annat minulle pelastuksen kilven; ja kun sinä kuulet minun rukoukseni, teet sinä minut suureksi.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
Sinä annat minun askeleilleni avaran tilan, ja minun jalkani eivät horju.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
Minä ajan vihollisiani takaa ja tuhoan heidät enkä palaja, ennenkuin teen heistä lopun.
39 Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
Minä lopetan heidät ja murskaan heidät, niin etteivät enää nouse; he sortuvat minun jalkojeni alle.
40 Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Sinä vyötät minut voimalla sotaan, sinä painat vastustajani minun alleni.
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
Sinä ajat minun viholliseni pakoon, vihamieheni minä hukutan.
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
He katselevat, mutta pelastajaa ei ole, katsovat Herran puoleen, mutta hän ei heille vastaa.
43 Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
Minä survon heidät maan tomuksi, kadun loaksi minä heidät poljen ja tallaan.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Sinä pelastat minut kansani riidoista, sinä varjelet minua, niin että tulen pakanain pääksi; kansat, joita minä en tunne, palvelevat minua.
45 Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
Muukalaiset minua mielistelevät; jo korvan kuulemalta he tottelevat minua.
46 Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
Muukalaiset masentuvat; he tulevat vyöttäytyneinä varustuksistansa.
47 Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
Herra elää! Kiitetty olkoon minun kallioni, ja ylistetty Jumala, minun pelastukseni kallio,
48 Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
Jumala, joka hankkii minulle koston ja laskee kansat minun valtani alle;
49 Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
sinä, joka vapahdat minut vihollisistani ja korotat minut vastustajaini ylitse ja päästät minut väkivaltaisesta miehestä.
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
Sentähden minä ylistän sinua, Herra, kansojen keskuudessa ja veisaan sinun nimesi kiitosta;
51 Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
sinun, joka annat kuninkaallesi suuren avun ja osoitat armoa voidellullesi, Daavidille, ja hänen jälkeläisilleen, iankaikkisesti."
