2 Sámuel 22
1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
Ja David puhui Herralle nämät veisun sanat sinä päivänä, jona Herra oli hänen vapahtanut kaikkein vihollistensa käsistä ja Saulin käsistä,
2 És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
Ja sanoi: Herra on minun kallioni, ja minun linnani, ja minun vapahtajani;
3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Jumala on minun vahani, johon minä turvaan; minun kilpeni, ja minun autuuteni sarvi, ja minun varjelukseni, ja minun turvani; minun vapahtajani, joka minun pelastaa vääryydestä.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
Ylistettävää Herraa minä avukseni huudan; ja minä vapahdetaan vihollisistani.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
Sillä kuoleman aallot ovat minun piirittäneet, ja Belialin ojat peljättivät minun.
Helvetin siteet kietoivat minun, ja kuoleman paulat ennättivät minun. (Sheol h7585)
7 Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
Ahdistuksessani minä avukseni huudan Herraa, ja minun Jumalani tykö minä huudan; niin hän kuulee minun ääneni templissänsä, ja minun parkuni tulee hänen korviinsa.
8 Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
Maa järisi ja vapisi, ja taivaan perustukset liikkuivat; he värisivät, kuin hän vihastui.
9 Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
Savu suitsi hänen sieramistansa ja kuluttavainen tuli hänen suustansa, niin että hiilet siitä syttyivät.
10 Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
Hän notkisti taivaat ja astui alas; ja synkiä pimeys oli hänen jalkainsa alla.
11 A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
Ja hän astui Kerubimin päälle ja lensi, ja näkyi tuulen sulkain päällä.
12 Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
Hän pani pimeyden majaksi ympärillensä, ja paksut ja vedestä mustat pilvet.
13 Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
Siitä kirkkaudesta hänen edessänsä paloivat tuliset hiilet.
14 És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
Herra jylisti taivaassa, Ylimmäinen antoi pauhinansa.
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
Hän ampui nuolia ja hajoitti heitä, hän iski leimaukset ja peljätti heitä.
16 És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
Ja niin ilmestyivät meren kuljut, ja maan perustukset ilmaantuivat Herran kovasta nuhtelemisesta ja hänen sieramiensa hengen puhalluksesta.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
Hän lähetti korkeudesta ja otti minun ja veti minun ulos suurista vesistä.
18 Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
Hän vapahti minun väkevistä vihollisistani, vainollisiltani, jotka olivat minua väkevämmät.
19 Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
Ne ennättivät minun tuskapäivänäni; mutta Herra tuli minun turvakseni.
20 Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
Hän vei minun ulos lakialle, ja pelasti minun; sillä hän mielistyi minuun.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
Herra maksoi minulle vanhurskauteni jälkeen, hän antoi minulle kätteni puhtauden jälkeen.
22 Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
Sillä minä pidän Herran tiet ja en ole jumalatoin minun Jumalaani vastaan.
23 Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
Sillä kaikki hänen oikeutensa ovat silmäni edessä, ja hänen käskyjänsä en minä tyköäni hylkää,
24 Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
Vaan olen vakaa hänen edessänsä, ja vältän vääryyttä:
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
Sentähden kostaa Herra minulle vanhurskauteni perästä, puhtauteni jälkeen hänen silmäinsä edessä.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
Pyhäin kanssa sinä olet pyhä, ja toimellisten kanssa toimellinen.
27 A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
Puhdasten kanssa sinä olet puhdas, ja nurjain kanssa sinä olet nurja.
28 Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
Sinä vapahdat ahdistetun kansan ja sinun silmäs ovat korkeita vastaan, ja sinä nöyryytät ne.
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
Sillä sinä Herra olet valkeuteni: Herra valaisee pimeyteni.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
Sillä sinun kauttas minä sotaväen lävitse juoksen, ja Jumalassani karkaan muurin ylitse.
31 Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
Jumalan tie on täydellinen, Herran puhe tulella koeteltu: hän on kaikkein kilpi, jotka hänen päällensä uskaltavat.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Sillä kuka on Jumala, paitsi Herraa? ja kuka on kallio paitsi meidän Jumalaamme?
33 Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
Jumala on väkevyyteni ja voimani: hän avaa minun tieni täydellisesti.
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
Hän tekee jalkani peurain kaltaiseksi, ja asettaa minun korkeuteni päälle.
35 Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
Hän opettaa käteni sotimaan ja käsivarteni vaskijoutsea jännittämään.
36 Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
Ja sinä annoit minulle sinun autuutes kilven: Ja kuin sinä nöyryytät minun, teet sinä minun suureksi.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
Sinä levitit minun askeleeni minun allani, ja ei minun kantapääni livistyneet.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
Minä ajan vihollisiani takaa ja hävitän heitä, Ja en palaja ennenkuin minä heidät hukutan.
39 Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
Minä hukutan heidät ja runtelen, ettei heidän pidä nouseman; heidän täytyy kaatua jalkaini alle.
40 Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Sinä valmistat minun voimalla sotaan, sinä taivutat minun alleni ne, jotka nousevat minua vastaan.
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
Ja sinä annat minulle viholliseni kaulan; ja minä kadotan vainoojani.
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
He huutavat, vaan ei ole auttajaa: Herran tykö, mutta ei hän vastaa heitä.
43 Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
Minä survon heitä niinkuin maan tomun, ja muserran heidän rikki ja hajoitan heidät niinkuin loan kaduilta.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Sinä pelastat minua riitaisesta kansasta, ja asetat minun pakanain pääksi: se kansa, jota en minä tuntenut, palvelee minua.
45 Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
Muukalaiset lapset viekastelevat minua, korvan kuuloon he kuulevat minua.
46 Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
Muukalaiset lapset vaipuvat ja vapisevat siteistänsä.
47 Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
Herra elää, ja kiitetty olkoon minun kallioni, ja ylistetty olkoon Jumala, minun autuuteni kallio!
48 Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
Jumala, joka minulle koston antaa ja vaatii kansat minun alleni,
49 Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Joka minua johdatat ulos vihollisistani ja korotat minun niistä, jotka karkaavat minua vastaan, sinä pelastat minua väkivaltaisesta miehestä.
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
Sentähden minä kiitän sinua Herra pakanain seassa, ja sinun nimelles kiitoksen veisaan.
51 Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
Joka kuninkaallensa suuren autuuden osoittaa ja tekee laupiuden voidellullensa, Davidille ja hänen siemenehensä ijankaikkisesti.
