2 Sámuel 22
1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
And David spake unto Yahweh, the words of this song, in the day when Yahweh had rescued him, out of the hand of all his enemies, and out of the hand of Saul;
2 És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
and he said, —Yahweh, was my mountain crag and my stronghold, and my deliverer—mine;
3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
My God, was my rock, I sought refuge in him, —My shield, and my horn of salvation, my high tower, and my refuge, My Saviour! from violence, thou didst save me.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
As one worthy to be praised, called I on Yahweh, —And, from my foes, was I saved.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
When the breakers of death had encompassed me, —the torrents of perdition, made me afraid, —
the meshes of hades, had surrounded me, —the snares of death had confronted me, (Sheol h7585)
7 Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
In my distress, called I on Yahweh, Yea, unto my God, did I call, —and he hearkened, out of his temple, unto my voice, and, my cry for help, was in his ears!
8 Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
Then did the earth shake and quake, the foundations of the heavens, were deeply moved, —yea they did shake, because he was angry,
9 Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
There went up a smoke in his nostrils, and, a fire out of his mouth, devoured, —live coals, were kindled from it:
10 Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
Then he stretched out the heavens, and came down, —and, thick gloom, was under his feet;
11 A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
Then he rode on a cherub, and flew, —and was seen on the wings of the wind;
12 Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
And made of the darkness around him, pavilions, —gathering of waters, clouds of vapours.
13 Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
Out of the brightness before him, were kindled live coals of fire;
14 És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
Thunder from the heavens, did Yahweh give forth, —yea, the Highest, uttered his voice;
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
And he sent forth arrows, and scattered them, —lightning, and confused them;
16 És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
Then appeared the channels of the sea, were uncovered the foundations of the world, —at the rebuke of Yahweh, the blast of the breath of his nostrils;
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
He sent from on high, he took me, —he drew me out of many waters;
18 Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
He rescued me from my foe, in his might, —from them who hated me, because they were too strong for me:
19 Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
They confronted me, in the day of my necessity, —then became Yahweh my stay:
20 Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
And brought out, into a large place, even me, —he delivered me, because he delighted in me:
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
Yahweh rewarded me, according to my righteousness—according to the cleanness of my hands, he repaid me:
22 Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
For I had kept the ways of Yahweh, —and not broken away from my God;
23 Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
For, all his regulations, were before me, —and, as for his statutes, I turned not from them.
24 Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
So became I blameless towards him, —and kept myself from mine iniquity:
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
Yahweh therefore repaid me, according to my righteousness, —according to my pureness before his eyes.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
With the loving, thou didst show thyself loving, —with the blameless hero, thou didst show thyself blameless;
27 A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
With the pure, thou didst show thyself pure, —but, with the perverse, thou didst shew thyself ready to contend:
28 Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
And, a patient people, thou didst save, —but, thine eyes, were on the lofty—thou layedst them low;
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
For, thou, wast my lamp, O Yahweh, —and, Yahweh, enlightened my darkness;
30 Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
For, by thee, I ran through a troop, —by my God, I leapt over a wall.
31 Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
As for God, blameless is his way, —the speech of Yahweh, hath been proved, a shield, he is to all who seek refuge in him.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
For who is a GOD, save Yahweh? and who a Rock, save our God?
33 Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
GOD, is my fortress of strength, —and shewed to the blameless his way;
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
Planting my feet like the hinds’, —yea, on my high places, he caused me to stand;
35 Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
Teaching my hands, to war, —so that a bow of bronze was bent by mine arms;
36 Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
Thus didst thou grant me, as a shield, thy salvation, —and, thy condescension, made me great.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
Thou didst widen my stepping-places, under me, —so that mine ankles faltered not:
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
I pursued my foes, and destroyed them, —and returned not, till they were consumed;
39 Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
So I consumed them, and crushed them, and they rose not again, —thus fell they under my feet:
40 Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Thus didst thou gird me with strength, for the battle, —thou subduedst mine assailants under me:
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
And, as for my foes, thou didst give me their neck, —yea, them who hated me, that I might destroy them:
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
They cried out, but there was none to save, —unto Yahweh, but he answered them not.
43 Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
Then did I beat them in pieces, like the dust of the earth, —like the clay of the lanes, did I crush them, stamp them down.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Thus didst thou rescue me from the contentions of my people, didst keep me to be the head of nations: —a people whom I had not known, served me;
45 Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
The sons of the foreigner, came cringing unto me, —at the hearing of the ear, they submitted to me, —
46 Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
The sons of the foreigner, were disheartened, and came quaking, out of their fortresses.
47 Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
Yahweh liveth, and blessed be my rock, —and exalted be the God (of the rock) of my salvation: —
48 Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
The GOD who hath avenged me, and brought down peoples under me;
49 Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
And brought me forth from among my foes, —yea, from mine assailants, hast thou set me on high, from the man of violence, hast thou delivered me.
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
For this cause, will I praise thee, O Yahweh, among the nations, —and, to thy name, will I touch the strings: —
51 Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
Who hath made great the victories of his King, —and shown lovingkindness to his Anointed One, to David and to his Seed, unto times age-abiding.
