2 Sámuel 22
1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
David sang HERREN denne Sang, dengang HERREN havde frelst ham af alle hans Fjenders og af Sauls Haand.
2 És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
Han sang: »HERRE, min Klippe, min Borg, min Befrier,
3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
min Gud, mit Bjerg, hvortil jeg tyr, mit Skjold, mit Frelseshorn, mit Værn, min Tilflugt, min Frelser, som frelser mig fra Vold!
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
Jeg paakalder HERREN, den Højlovede, og frelses fra mine Fjender.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
Dødens Brændinger omsluttede mig, Ødelæggelsens Strømme forfærdede mig,
Dødsrigets Reb omspændte mig, Dødens Snarer faldt over mig; (Sheol h7585)
7 Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
i min Vaande paakaldte jeg HERREN og raabte til min Gud. Han hørte min Røst fra sin Helligdom, mit Raab fandt ind til hans Ører!
8 Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
Da rystede Jorden og skjalv, Himlens Grundvolde bæved og rysted, thi hans Vrede blussede op.
9 Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
Røg for ud af hans Næse, fortærende Ild af hans Mund, Gløder gnistrede fra ham.
10 Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
Han sænkede Himlen, steg ned med Skymulm under sine Fødder;
11 A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
baaret af Keruber fløj han, svæved paa Vindens Vinger;
12 Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
han omgav sig med Mulm som en Bolig, mørke Vandmasser, vandfyldte Skyer.
13 Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
Fra Glansen foran ham for der Hagl og Ildgløder ud.
14 És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
HERREN tordned fra Himlen, den Højeste lod høre sin Røst;
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
han udslynged Pile, adsplittede dem, lod Lynene funkle og skræmmede dem.
16 És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
Havets Bund kom til Syne, Jordens Grundvolde blottedes ved HERRENS Trusel, for hans Vredes Pust.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
Han udrakte Haanden fra det høje og greb mig, drog mig op af de vældige Vande,
18 Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
frelste mig fra mine mægtige Fjender, fra mine Avindsmænd; de var mig for stærke.
19 Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
Paa min Ulykkes Dag faldt de over mig, men HERREN blev mig et Værn.
20 Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
Han førte mig ud i aabent Land, han frelste mig, thi han havde Behag i mig.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
HERREN gengældte mig efter min Retfærd, lønned mig efter mine Hænders Uskyld;
22 Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
thi jeg holdt mig til HERRENS Veje, svigted i Gudløshed ikke min Gud;
23 Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
hans Bud stod mig alle for Øje, jeg veg ikke fra hans Love.
24 Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
Ustraffelig var jeg for ham og vogtede mig for Brøde.
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
HERREN lønned mig efter min Retfærd, mine Hænders Uskyld, som var ham for Øje!
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
Du viser dig from mod den fromme, retsindig mod den retsindige,
27 A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
du viser dig ren mod den rene og vrang mod den svigefulde.
28 Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
De arme giver du Frelse, hovmodiges Øjne Skam!
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
Ja, du er min Lampe, HERRE! HERREN opklarer mit Mørke.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
Thi ved din Hjælp søndrer jeg Mure, ved min Guds Hjælp springer jeg over Volde.
31 Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
Fuldkommen er Guds Vej, lutret er HERRENS Ord. Han er et Skjold for alle, der sætter deres Lid til ham.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Ja, hvem er Gud uden HERREN, hvem er en Klippe uden vor Gud,
33 Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
den Gud, der omgjorded mig med Kraft, jævnede Vejen for mig,
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
gjorde mine Fødder som Hindens og gav mig Fodfæste paa Højne,
35 Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
oplærte min Haand til Krig, saa mine Arme spændte Kobberbuen?
36 Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
Du gav mig din Frelses Skjold, din Nedladelse gjorde mig stor;
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
du skaffede Plads for mine Skridt, mine Ankler vaklede ikke.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
Jeg jog mine Fjender, indhentede dem, vendte først om, da de var gjort til intet,
39 Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
slog dem ned, saa de ej kunde rejse sig, men laa faldne under min Fod.
40 Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Du omgjorded mig med Kraft til Kampen, mine Modstandere tvang du i Knæ for mig;
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
du slog mine Fjender paa Flugt mine Avindsmænd ryddede jeg af Vejen.
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
De raabte, men ingen hjalp, til HERREN, han svared dem ikke.
43 Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
Jeg knuste dem som Jordens Støv, som Gadeskarn tramped jeg paa dem.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Du friede mig af Folkekampe, du satte mig til Folkeslags Høvding; nu tjener mig ukendte Folk;
45 Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
Udlandets Sønner kryber for mig; blot de hører om mig, lyder de mig:
46 Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
Udlandets Sønner vansmægter, kommer skælvende frem af deres Skjul.
47 Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
HERREN lever, højlovet min Klippe, ophøjet være min Frelses Gud,
48 Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
den Gud, som giver mig Hævn, lægger Folkeslag under min Fod
49 Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
og frier mig fra mine Fjender! Du ophøjer mig over mine Modstandere, fra Voldsmænd frelser du mig.
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
HERRE, derfor priser jeg dig blandt Folkene og lovsynger dit Navn,
51 Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
du, som kraftig hjælper din Konge og viser din Salvede Miskundhed. David og hans Æt evindelig.«
