2 Sámuel 22
1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
Og David talede Ordene af denne Sang for Herren paa den Dag, Herren havde friet ham af alle hans Fjenders Haand og af Sauls Haand,
2 És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
og han sagde: Herren er min Klippe og min Befæstning og den, som befrier mig.
3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Han er Gud, min Klippe, paa hvilken jeg tror, mit Skjold og min Frelses Horn, min Ophøjelse og min Tilflugt, min Frelser, fra Vold har du frelst mig.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
Jeg vil paakalde Herren, som bør at loves, saa bliver jeg frelst fra mine Fjender.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
Thi Dødens Bølger omspændte mig, Belials Bække forfærdede mig.
Helvedes Reb omgave mig, Dødens Snarer laa foran mig. (Sheol h7585)
7 Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
Da jeg var i Angest, raabte jeg til Herren, ja, jeg raabte til min Gud, og han hørte min Røst af sit Tempel og mit Raab med sine Øren.
8 Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
Og Jorden bævede og rystede, Himmelens Grundvolde bevægedes, og de bævede, thi han var vred.
9 Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
Og der opgik en Røg af hans Næse, og Ild af hans Mund fortærede; gloende Kul brændte ud fra ham.
10 Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
Og han bøjede Himmelen og for ned, og der var Mørkhed under hans Fødder.
11 A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
Og han for paa Keruben og fløj, og han blev set over Vejrets Vinger.
12 Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
Og han satte Mørkhed til Dække trindt omkring sig; der var Vandenes Forsamling og tykke Skyer.
13 Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
Fra Glansen, som var for ham, brændte gloende Kul.
14 És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
Herren tordnede fra Himmelen, og den højeste udgav sin Røst.
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
Og han udskød Pile og adspredte dem; der kom Lyn, og han forfærdede dem.
16 És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
Da saas Havets Leje, Jordens Grundvolde blottedes ved Herrens Trusel, ved hans Næses Aandes Pust.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
Han udrakte sin Haand fra det høje, han hentede mig, han drog mig af mange Vande.
18 Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
Han friede mig fra min stærke Fjende, fra mine Hadere, thi de vare mig for stærke.
19 Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
De overfaldt mig i min Modgangs Tid; men Herren var min Støtte.
20 Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
Og han udførte mig i det vide Rum; han friede mig, thi han havde Lyst til mig.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
Herren gengældte mig efter min Retfærdighed, han betalte mig efter mine Hænders Renhed.
22 Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
Thi jeg har bevaret Herrens Veje, og jeg har ikke handlet ugudeligt imod min Gud.
23 Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
Thi alle hans Domme ere mig for Øje, og hans Skikke, fra dem viger jeg ikke;
24 Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
men jeg var fuldkommen for ham og vogtede mig for min Misgerning.
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
Og Herren betalte mig efter min Retfærdighed, efter min Renhed for hans Øjne.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
Imod den fromme viser du dig from, imod den trofaste vældige viser du dig trofast.
27 A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
Imod den rene viser du dig ren, og imod den forvendte viser du dig vrang.
28 Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
Og du skal frelse det elendige Folk, og dine Øjne ere over de høje, dem fornedrer du.
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
Thi du, Herre, er min Lygte, og Herren skal gøre min Mørkhed klar.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
Thi ved dig stormer jeg igennem Skaren, ved min Gud springer jeg over en Mur.
31 Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
Guds Vej er fuldkommen, Herrens Tale er lutret; han er alle dem et Skjold, som haabe paa ham.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Thi hvo er en Gud foruden Herren? og hvo er en Klippe foruden vor Gud?
33 Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
Gud er min Styrke og Kraft, og han letter min Vej fuldkomment.
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
Han gør mine Fødder som Hindernes og skal lade mig staa paa mine Høje.
35 Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
Han lærer mine Hænder til Krigen, og en Kobberbue spændes med mine Arme.
36 Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
Og du giver mig din Frelses Skjold; og idet du ydmyger mig, gør du mig stor.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
Du gør mine Trin vide under mig, og mine Knokler snublede ikke.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
Jeg forfølger mine Fjender og ødelægger dem og vender ikke tilbage, før jeg har gjort Ende paa dem.
39 Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
Ja, jeg har gjort Ende paa dem og knuset dem, at de ikke skulle rejse sig; og de faldt under mine Fødder.
40 Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Og du har omgjordet mig med Kraft til Krigen, du skal nedbøje dem under mig, som staa op imod mig.
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
Og du har jaget mig mine Fjender paa Flugt, ja mine Hadere, og jeg udrydder dem.
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
De saa sig om, men der var ingen Frelser; til Herren, men han svarede dem ikke.
43 Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
Og jeg støder dem smaa som Jordens Støv, som Dynd paa Gader knuser jeg dem og tramper dem ned.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Og du udfriede mig fra mit Folks Kiv; du bevarede mig til Hedningernes Hoved, et Folk, som jeg ikke kendte, de tjene mig.
45 Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
Den fremmedes Børn smigre for mig; da deres Øre hørte om mig, adløde de mig.
46 Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
Den fremmedes Børn visne hen, og de gaa omgjordede ud af deres Borge.
47 Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
Herren lever, og lovet være min Klippe, og Gud, min Frelses Klippe, skal ophøjes!
48 Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
Den Gud, som giver mig Hævn, og som nedkaster Folkene under mig,
49 Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
og som fører mig ud fra mine Fjender; du ophøjer mig over dem, som staa op imod mig, du redder mig fra Voldsmænd.
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
Derfor vil jeg bekende dig, Herre! iblandt Hedningerne og synge dit Navn Lov.
51 Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
Han gør sin Frelse stor for sin Konge og gør Miskundhed imod sin Salvede, imod David og imod hans Sæd, evindelig.
