2 Sámuel 22
1 Dávid pedig ezt az éneket mondotta az Úrnak azon a napon, mikor az Úr megszabadítá őt minden ellenségeinek kezéből, és a Saul kezéből.
Mluvil pak David Hospodinu slova písně této v ten den, když ho vysvobodil Hospodin z ruky všech nepřátel jeho, i z ruky Saulovy.
2 És monda: Az Úr az én kősziklám és kőváram, és szabadítóm nékem.
A řekl: Hospodin skála má a hrad můj, i vysvoboditel můj se mnou.
3 Az Isten az én erősségem, ő benne bízom én. Paizsom nékem ő s idvességemnek szarva, erősségem és oltalmam. Az én idvezítőm, ki megszabadítasz az erőszakosságtól.
Bůh skála má, doufati budu v něho; štít můj a roh spasení mého, vyvýšení mé a útočiště mé, spasitel můj, kterýž od násilí vysvobozuje mne.
4 Az Úrhoz kiáltok, a ki dícséretreméltó; És megszabadulok ellenségeimtől.
Chvály hodného vzýval jsem Hospodina, a od nepřátel svých vysvobozen jsem.
5 Mert halál hullámai vettek engem körül, Az istentelenség árjai rettentettek engem;
Nebo obklíčily mne byly úzkosti smrti, a proudové bezbožných předěsili mne.
Bolesti smrtelné obstoupily mne, a osídla smrti zachvátila mne. (Sheol h7585)
7 Szükségemben az Urat hívtam, S az én Istenemhez kiáltottam: És meghallá lakóhelyéről szavamat, S kiáltásom eljutott füleibe.
V úzkosti své vzýval jsem Hospodina, a k Bohu svému volal jsem, i vyslyšel z chrámu svého hlas můj, a křik můj přišel v uši jeho.
8 Akkor rengett és remegett a föld, Az égnek fundamentumai inogtak, És megrendülének, mert haragudott Ő.
Tedy pohnula se a zatřásla země, základové nebes pohnuli se, a třásli se pro rozhněvání jeho.
9 Füst szállt fel orrából, És emésztő tűz szájából, Izzószén gerjedt belőle.
Dým vycházel z chřípí jeho, a oheň zžírající z úst jeho, od něhož se uhlí roznítilo.
10 Lehajtá az eget és leszállt, És homály volt lábai alatt.
Nakloniv nebes, sstoupil, a mrákota byla pod nohami jeho.
11 A Khérubon ment és röpült, És a szelek szárnyain tünt fel.
I vsedl na cherubín a letěl, a spatřín jest na peří větrovém.
12 Sötétségből maga körül sátrakat emelt, Esőhullást, sürű felhőket.
Položil temnosti vůkol sebe jako stany, shrnutí vod, oblaky husté.
13 Az előtte levő fényességből Izzó szenek gerjedének.
Od blesku oblíčeje jeho rozpálilo se uhlí řeřavé.
14 És dörgött az égből az Úr, És a Magasságos hangot adott.
Hřímal s nebes Hospodin, a Nejvyšší vydal zvuk svůj.
15 Ellövé nyilait és szétszórta azokat, Villámot, és összekeverte azokat.
Vystřelil i střely, kterýmiž je rozptýlil, a blýskání, jímž je porazil.
16 És meglátszottak a tenger örvényei, S a világ fundamentumai felszínre kerültek, Az Úrnak feddésétől, Orra leheletének fúvásától.
I ukázaly se hlubiny mořské, a odkryti jsou základové okršlku, pro zůřivé kárání Hospodinovo, pro dmýchání větru chřípí jeho.
17 Lenyúlt a magasságból és felvett engem, S a mélységes vizekből kihúzott engem.
Poslav s výsosti, přijal mne, vytáhl mne z vod velikých.
18 Hatalmas ellenségimtől megszabadított engem; Gyűlölőimtől, kik hatalmasabbak valának nálam.
Vysvobodil mne od nepřítele mého silného, od těch, kteříž mne nenáviděli, ačkoli silnější mne byli.
19 Reámtörtek nyomorúságom napján, De az Úr gyámolóm volt nékem.
Předstihli mne v den trápení mého, ale Hospodin byl mi podpora.
20 Tágas helyre vitt ki engem, Kiragadott, mert jóakaróm nékem.
Kterýž vyvedl mne na prostranství, vysvobodil mne, nebo sobě oblíbil mne.
21 Az Úr megfizetett nékem igazságom szerint, Kezeimnek tisztasága szerint fizetett meg nékem.
Odplatil mi Hospodin podlé spravedlnosti mé, podlé čistoty rukou mých odplatil mi.
22 Mert megőriztem az Úrnak utait, S gonoszul nem szakadtam el Istenemtől.
Nebo jsem ostříhal cest Hospodinových, aniž jsem se bezbožně strhl Boha svého.
23 Mert ítéletei mind előttem vannak, S rendeléseitől nem távoztam el.
Všickni zajisté soudové jeho jsou před oblíčejem mým, aniž jsem od kterých ustanovení jeho odstoupil.
24 Tökéletes voltam előtte, s őrizkedtem rosszaságomtól.
A tak byv dokonalý před ním, šetřil jsem, abych se nedopustil nepravosti.
25 Ezért megfizet nékem az Úr igazságom szerint, Szemei előtt való tisztaságom szerint.
Protož odplatil mi Hospodin podlé spravedlnosti mé, vedlé čistoty mé před očima jeho.
26 Az irgalmashoz irgalmas vagy, A tökéletes vitézhez tökéletes vagy.
Ty, Pane, s milosrdným milosrdně nakládáš, a k upřímému upřímě se máš.
27 A tisztához tiszta vagy, A visszáshoz pedig visszás.
K sprostnému sprostně se ukazuješ, a s převráceným převráceně zacházíš.
28 Segítesz a nyomorult népen, Szemeiddel pedig megalázod a felfuvalkodottakat.
Lid pak ssoužený vysvobozuješ, ale před vysokomyslnými oči své sklopuješ.
29 Mert te vagy az én szövétnekem, Uram, S az Úr megvilágosítja az én sötétségemet.
Ty zajisté jsi svíce má, ó Hospodine. Hospodin jistě osvěcuje temnosti mé.
30 Mert veled harczi seregen is átfutok, Az én Istenemmel kőfalon is átugrom.
Nebo v tobě proběhl jsem vojska, v Bohu svém přeskočil jsem zed.
31 Az Istennek útja tökéletes; Az Úrnak beszéde tiszta; Paizsa ő mindeneknek, a kik ő benne bíznak.
Toho Boha silného cesta jest dokonalá, výmluvnosti Hospodinovy přečištěné; onť jest štít všech, kteříž doufají v něho.
32 Mert kicsoda volna Isten az Úron kivül? S kicsoda kőszikla a mi Istenünkön kivül?
Nebo kdo jest Bohem kromě Hospodina? A kdo jest skalou kromě Boha našeho?
33 Isten az én erős kőváram, Ki vezérli az igaznak útját.
Bůh jest síla má i vojska mého, onť působí volnou cestu mou.
34 Lábait olyanná teszi, mint a szarvasé, S magas helyekre állít engem.
Èiní nohy mé jako laní, a na vysokých místech mých postavuje mne.
35 Kezeimet harczra tanítja, Hogy az érczív karjaim által törik el.
Cvičí ruce mé k boji, tak že lámi lučiště ocelivá rukama svýma.
36 Idvességednek paizsát adtad nékem, S kegyelmed nagygyá tett engem.
Nebo dal mi štít spasení svého, a dobrotivost jeho zvelebila mne.
37 Lépéseimet kiszélesítetted alattam. És bokáim meg nem tántorodtak.
Rozšířil kroky mé pode mnou, aby se nepodvrtly nohy mé.
38 Üldözöm ellenségeimet és elpusztítom őket, Nem térek vissza, míg meg nem semmisítem őket.
Honil jsem nepřátely své a zahladil jsem je, aniž jsem se navrátil, dokudž jsem jich nevyplénil.
39 Megsemmisítem, eltiprom őket, hogy fel nem kelhetnek, Lábaim alatt hullanak el.
Docela jsem je vyhubil a sprobodal jsem je, tak že nepovstanou; i padli pod nohy mé.
40 Mert te erővel öveztél fel engem a harczra, Lenyomtad azokat, kik ellenem támadtak.
Ty zajisté, Bože, přepásals mne udatností k boji, porazils pode mne ty, kteříž povstávají proti mně.
41 Megadtad, hogy ellenségeim hátat fordítottak nékem, Gyülölőim, a kiket elpusztítottam én,
Nýbrž dals mi šíji nepřátel mých, těch, kteříž v nenávisti měli mne, a vyplénil jsem je.
42 Felnéztek, de nem volt, ki megszabadítsa, Az Úrhoz, de nem felelt nékik.
Ohlédali se, ale nebyl, kdo by vysvobodil, k Hospodinu, ale nevyslyšel jich.
43 Szétmorzsolom őket, mint a föld porát, Összezúzom, mint az utcza sarát, széttaposom őket.
I potřel jsem je jako prach země, jako bláto na ulicích potlačil a rozptýlil jsem je.
44 Megmentettél népemnek pártoskodásaitól, Népeknek fejéül tartasz fenn engemet, Oly nép szolgál nékem, melyet nem ismertem.
Ty jsi mne vytrhl z různic lidu mého, zachovals mne, abych byl za hlavu národům; lid neznámý mně sloužil.
45 Idegen fiak hizelkednek nékem, S egy hallásra engedelmeskednek,
Cizozemci lhali mi, a jakž zaslechli, uposlechli mne.
46 Idegen fiak elcsüggednek, S váraikból reszketve jőnek elő.
Cizozemci svadli, a třásli se i v ohradách svých.
47 Él az Úr és áldott az én kősziklám. Magasztaltassék az Isten, idvességem kősziklája.
Živť jest Hospodin, a požehnaná skála má; protož ať jest vyvyšován Bůh, skála spasení mého,
48 Isten az, ki bosszút áll értem, S alám hajtja a népeket.
Bůh silný, kterýž dává mi pomsty a podmaňuje mi lidi.
49 Ki megment engem ellenségeimtől, Te magasztalsz fel engem az ellenem támadók fölött, S az erőszakos embertől megszabadítasz engem.
Vyvodíš mne z prostřed nepřátel mých, a nad povstávajícími proti mně vyvyšuješ mne, člověka nepravého mne zbavuješ.
50 Dícsérlek azért téged, Uram, a pogányok között, S nevednek dícséretet éneklek.
Protož chváliti tě budu, Hospodine, mezi národy, a jménu tvému žalmy zpívati budu.
51 Nagy segítséget ad az ő királyának, Irgalmasságot cselekszik felkentjével, Dáviddal és az ő magvával mindörökké!
Onť jest hrad jistého spasení krále svého, a ten, kterýž činí milosrdenství pomazanému svému Davidovi, i semeni jeho až na věky.
