2 Sámuel 20
1 Vala pedig ott történetesen egy istentelen ember, kinek neve Séba vala, Bikrinek fia, Benjámin nemzetségéből való férfiú. Ez trombitát fuvata, és monda: Nincsen nékünk semmi közünk Dávidhoz, és semmi örökségünk nincsen az Isai fiában. Azért oh Izráel, oszoljatok el, kiki az ő sátorába.
Wǝ xundaⱪ boldiki, xu yǝrdǝ Binyamin ⱪǝbilisidin, Bikrining oƣli Xeba isimlik bir iplas bar idi. U kanay qelip: — Bizning Dawutta ⱨeqⱪandaⱪ ortaⱪ nesiwimiz yoⱪ; Yǝssǝning oƣlidin ⱨeqⱪandaⱪ mirasimiz yoⱪ! I Israil, ⱨǝrbirliringlar ɵz ɵyünglǝrgǝ yenip ketinglar, — dedi.
2 Eltávozék azért mind az Izráel népe Dávidtól Séba után, Bikri fia után. A Júda nemzetségéből valók azonban mellette maradának az ő királyoknak, a Jordán vizétől fogva mind Jeruzsálemig.
Xuning bilǝn Israilning ⱨǝmmǝ adǝmliri Dawuttin yenip Bikrining oƣli Xebaƣa ǝgǝxti. Lekin Yǝⱨudaning adǝmliri Iordan dǝryasidin tartip Yerusalemƣiqǝ ɵz padixaⱨiƣa qing baƣlinip, uningƣa ǝgǝxti.
3 Bemenvén pedig Dávid az ő házába Jeruzsálemben, előhozatá a király azt a tíz ágyasát, a kiket otthon hagyott vala a ház őrzésére; és őrizet alá rekeszté és tápláltatá azokat; de hozzájok be nem méne. És őrizet alatt lőnek haláloknak napjáig, özvegységben élvén.
Dawut Yerusalemƣa kelip ordisiƣa kirdi. Padixaⱨ ordiƣa ⱪaraxⱪa ⱪoyup kǝtkǝn axu on kenizǝkni bir ɵygǝ ⱪamap ⱪoydi. U ularni baⱪti, lekin ularƣa yeⱪinqiliⱪ ⱪilmidi. Xuning bilǝn ular u yǝrdǝ tul ayallardǝk ɵlgüqǝ ⱪamalƣan peti turdi.
4 Monda pedig a király Amasának: Gyűjtsd össze nékem a Júda nemzetségét három nap alatt, és magad is itt légy jelen.
Andin padixaⱨ Amasaƣa: Üq kün iqidǝ Yǝⱨudaning adǝmlirini qaⱪirip, yiƣip kǝlgin; ɵzüngmu bu yǝrdǝ ⱨazir bolƣin, dedi.
5 Elméne azért Amasa, hogy összegyűjtse Júdát, de több ideig késék, mint a hogy a király meghagyta vala néki.
Xuning bilǝn Amasa Yǝⱨudaning adǝmlirini qaⱪirip yiƣⱪili bardi. Lekin uning undaⱪ ⱪilixi padixaⱨ bekitkǝn waⱪittin keyin ⱪaldi,
6 Monda akkor Dávid Abisainak: Ímé majd gonoszabbul cselekeszik velünk Séba, Bikrinek fia, Absolonnál: Vedd magad mellé a te uradnak szolgáit, és kergesd meg őt, nehogy erős városokat szerezzen magának, és elmeneküljön előlünk.
u waⱪitta Dawut Abixayƣa: Əmdi Bikrining oƣli Xeba bizgǝ qüxüridiƣan apǝt Abxalomning qüxürginidin tehimu yaman bolidu. Əmdi ƣojangning hizmǝtkarlirini elip ularni ⱪoƣlap barƣin. Bolmisa, u mustǝⱨkǝm xǝⱨǝrlǝrni igiliwelip, bizdin ɵzini ⱪaquruxi mumkin, — dedi.
7 Kimenének azért ő utána a Joáb emberei, és a Kereteusok és Peleteusok és az erősek mindnyájan, és kimenének Jeruzsálemből, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.
Xuning bilǝn Yoabning adǝmliri wǝ Kǝrǝtiylǝr, Pǝlǝtiylǝr, xundaⱪla barliⱪ palwanlar uningƣa ǝgixip qiⱪti; ular Yerusalemdin qiⱪip, Bikrining oƣli Xebani ⱪoƣliƣili bardi.
8 Mikor pedig ama nagy kősziklánál voltak, mely Gibeonnál van, Amasa jöve eleikbe; Joáb pedig ruhájába öltözvén, az ő ruháján felül derekához övedzett fegyvere a hüvelyében vala, mely mikor Joáb ment, leesék.
Ular Gibeondiki ⱪoram taxⱪa yeⱪin kǝlgǝndǝ Amasa ularning aldiƣa qiⱪti. Yoab üstibexiƣa jǝng libasini kiyip, beligǝ ƣilapliⱪ bir ⱪiliqini asⱪan kǝmǝr baƣliƣanidi. U aldiƣa mengiwidi, ⱪiliq ƣilaptin qüxüp kǝtti.
9 És monda Joáb Amasának: Egészségben vagy-é atyámfia? És Joáb megfogá jobbkezével az Amasa szakálát, mintha meg akarná csókolni.
Yoab Amasadin: Tinqliⱪmu, inim? — dǝp soridi. Yoab Amasani sɵymǝkqi bolƣandǝk ong ⱪoli bilǝn uni saⱪilidin tutti.
10 Amasa azonban nem őrizkedék a fegyvertől, mely Joáb kezében vala, és általüté őt az ötödik oldalborda alatt, és kiontá a bélit a földre, és noha többször nem üté által, mindazáltal meghala; Joáb pedig és Abisai, az ő atyjafia, üldözék azután Sébát, a Bikri fiát.
Amasa Yoabning yǝnǝ bir ⱪolida ⱪiliq barliƣiƣa diⱪⱪǝt ⱪilmidi. Yoab uning ⱪorsiⱪiƣa xundaⱪ tiⱪtiki, üqǝyliri qiⱪip yǝrgǝ qüxti. Ikkinqi ⱪetim selixning ⱨajiti ⱪalmiƣanidi; qünki u ɵldi. Andin Yoab bilǝn inisi Abixay Bikrining oƣli Xebani ⱪoƣliƣili kǝtti.
11 Megálla pedig az Amasa teste felett Joábnak egy szolgája, és monda: Valaki Joábbal tart és Dávidnak javát kívánja, Joáb után siessen.
Yoabning ƣulamliridin biri Amasaning yenida turup: Kim Yoab tǝrǝptǝ turup Dawutni ⱪollisa, Yoabⱪa ǝgǝxsun, dǝytti.
12 Amasa pedig fetreng vala a vérben az útnak közepén; látván pedig egy ember, hogy ott mindenki megálla, kivoná Amasát az útról a mezőre, és ruhát vete ő reá; mivel látta, hogy valaki csak arra ment, mind megállott.
Əmma Amasa ɵz ⱪenida yumilinip, yolning ottursida yatatti; uni kɵrgǝn hǝlⱪning ⱨǝrbiri tohtaytti. U kixi ⱨǝmmǝ hǝlⱪning tohtiƣinini kɵrüp, Amasaning jǝsitini yoldin etizliⱪⱪa tartip ⱪoydi ⱨǝm bir kiyimni uning üstigǝ taxlidi.
13 Minekutána pedig kivonták az útról, minden ember Joáb után siet vala, hogy üldözzék Sébát, Bikrinek fiát.
Jǝsǝt yoldin yɵtkǝlgǝndin keyin hǝlⱪning ⱨǝmmisi Bikrining oƣli Xebani ⱪoƣliƣili Yoabⱪa ǝgǝxti.
14 És általméne Séba Izráelnek minden nemzetségein, Abelán és Béth-Maakán, és egész Béreán, kik egybegyűlvén, követik vala őt.
Xeba bolsa Bǝyt-Maakaⱨdiki Abǝlgiqǝ wǝ Beriyliklǝrning yurtining ⱨǝmmǝ yǝrlirini kezip Israilning ⱨǝmmǝ ⱪǝbililiridin ɵtti. [Beriyliklǝrmu] jǝm bolup uningƣa ǝgixip bardi.
15 És eljövén, körülfogták őt Abelában Béth-Maaka városában, és nagy töltést emelének a város ellen, mely a kőfallal egyenlő volt; és az egész nép, mely Joábbal vala, rombolá, hogy ledöntse a kőfalat,
Xuning bilǝn Yoab wǝ adǝmliri kelip, Bǝyt-Maakaⱨdiki Abǝldǝ uni muⱨasirigǝ aldi. Ular xǝⱨǝrning qɵrisidiki sepilning udulida bir istiⱨkam saldi; Yoabⱪa ǝgǝxkǝnlǝrning ⱨǝmmisi kelip, sepilni ɵrüxkǝ bazƣanlawatⱪanda,
16 Akkor kiálta egy eszes asszony a városból: Halljátok meg, halljátok meg! Mondjátok meg, kérlek, Joábnak: Jőjj ide hozzám, valamit mondok néked!
Danixmǝn bir hotun xǝⱨǝrdin towlap: Ⱪulaⱪ selinglar! Ⱪulaⱪ selinglar! Yoabni bu yǝrgǝ qaⱪirip kelinglar, mening uning bilǝn sɵzlǝxmǝkqi bolƣinimni uningƣa eytinglar, — dedi.
17 Ki mikor hozzá ment, monda az asszony: Te vagy-é Joáb? Felele: Én vagyok. Ki monda néki: Hallgasd meg a te szolgálóleányodnak szavát. És felele: Meghallgatom.
U yeⱪin kǝlgǝndǝ hotun uningdin: Sili Yoabmu? — dǝp soridi. U: Xundaⱪ, mǝn xu, dedi. Hotun uningƣa: Dedǝklirining sɵzini angliƣayla, dedi. U: Anglawatimǝn, dedi.
18 Akkor monda az asszony: Korábban azt szokták mondani: Kérdezzék meg Abelát, és úgy végeztek.
Hotun: Konilarda Abǝldǝ mǝsliⱨǝt tapⱪin, andin mǝsililǝr ⱨǝl ⱪilinidu, degǝn gǝp bar;
19 Én Izráel békeszerető hívei közül való vagyok, te pedig el akarsz pusztítani egy várost és anyát Izráelben? Miért akarod elnyelni az Úrnak örökségét?
Israilning tinq wǝ mɵmin bǝndiliridin birimǝn; sili ⱨazir Israildiki ana kǝbi qong bir xǝⱨǝrni harap ⱪiliwatidila; nemixⱪa Pǝrwǝrdigarning mirasini yoⱪatmaⱪqi bolila? — dedi.
20 Akkor felele Joáb, és monda: Távol legyen, távol legyen az én tőlem, hogy elnyeljem és elveszessem!
Yoab jawap berip: Undaⱪ ix mǝndin neri bolsun! Mǝndin neri bolsun! Mening ⱨeqnemini yutuwalƣum yaki yoⱪatⱪum yoⱪtur;
21 Nem úgy van a dolog, hanem egy ember az Efraim hegységéből való, a kinek neve Séba, a Bikri fia, felemelte kezét Dávid király ellen: adjátok kézbe azt egyedül, és elmegyek a város alól. És monda az asszony Joábnak: Ímé majd kivetjük a kőfalon a fejét néked.
ix undaⱪ ǝmǝs, bǝlki Əfraimdiki edirliⱪtin Bikrining oƣli Xeba degǝn bir adǝm Dawut padixaⱨⱪa ⱪarxi ⱪolini kɵtürüptu. Pǝⱪǝt uni tapxursanglar, andin xǝⱨǝrdin ketimǝn, dedi. Hotun Yoabⱪa: Mana uning bexi sepildin siligǝ taxlinidu, — dedi.
22 Elméne azért az asszony nagy eszesen az egész községhez, és elvágatá Sébának, a Bikri fiának fejét, és kiveték Joábnak. Akkor megfuvatá a trombitát, és hazaoszlának a város alól kiki az ő sátorába, Joáb pedig hazaméne Jeruzsálembe, a királyhoz.
Andin hotun ɵz danaliⱪi bilǝn ⱨǝmmǝ hǝlⱪⱪǝ mǝsliⱨǝt saldi; ular Bikrining oƣli Xebaning bexini kesip, Yoabⱪa taxlap bǝrdi. Yoab kanay qaldi, uning adǝmliri xuni anglap, xǝⱨǝrdin ketip, ⱨǝrbiri ɵz ɵyigǝ ⱪaytti. Yoab Yerusalemƣa padixaⱨning ⱪexiƣa bardi.
23 Joáb pedig Izráel egész serege felett való volt, Benája pedig, Jójadának fia, a Kereteusok és Peleteusok vezére vala.
Əmdi Yoab pütkül Israilning ⱪoxunining sǝrdari idi; Yǝⱨoyadaning oƣli Binaya bolsa Kǝrǝtiylǝr bilǝn Pǝlǝtiylǝrning üstigǝ sǝrdar boldi.
24 Adorám pedig adószedő, és Jósafát, Ahiludnak fia, emlékíró vala.
Adoniram baj-alwanƣa bax boldi, Aⱨiludning oƣli Yǝⱨoxafat bolsa diwan begi boldi;
25 Séja íródeák, Sádók pedig és Abjátár papok valának.
Xewa katip, Zadok bilǝn Abiyatar kaⱨin idi;
26 A Jairból való Ira is Dávidnak fő embere vala.
Yairliⱪ Ira bolsa Dawutⱪa has kaⱨin boldi.
